Sadie – Égszakadás
Elvesztem az esőben, elvesztem az esőben;
Az erőszakos szerelem nem tűnik el.
Kezeink nem válnak el a egymástól,
Ugyanakkor egyik sem nyúl a másikhoz.
Melletted akarok aludni még egyszer!
Kívánságom most is ez egy távoli helyen;
Beteljesületlen.
Égszakadás…
A holnaphoz kötve örökké folytonos;
A holnapban minden összeomlott.
Hol az új jövő?
A válasz láthatatlan szemeink előtt.
Elvesztem az esőben, elvesztem az esőben
A találkozásunk pillanatnyi végének eljövésével.
Az idő halad, de közben emlékezek;
Tudom, hogy ez a tettetett szó hazugság,
Nem számít, milyen becézést ejt is ki a szád.
Azt mondtad, viszlát,
Én pedig várok rád…
Most is csak érted éltem!
Nem térnél vissza másodjára értem…?
A világ végéig terjed ez a fájdalmas emlék,
S az a tiszta tekintet…
A napok visszatérnek ide.
Hiszek a szívednek.
Ez a láng kék és értékes,
Ázik a könnyekben
Ez a láng, mely kék és értékes.
Elvesztem az esőben, elvesztem az esőben
A találkozásunk pillanatnyi végének eljövésével.
Az idő halad, de közben emlékezek;
Tudom, hogy ez a tettetett szó hazugság,
Nem számít, milyen becézést ejt is ki a szád.
Azt mondtad, viszlát,
Én pedig várok rád…
Minden értelmetlen, ha nem vagy itt mellettem.
Nem térnél vissza másodjára értem…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése