Lycaon – Fekete Macska
Lábujjhegyen jársz-kelsz egy magányos, esős éjjelen.
Úgy tűnik, nagyon dideregsz.
Tükröződik a vízen egy kóbor macska sebe,
Egy fekete macska sötétsége.
Nyávogsz, holott még csak feléd sem néznek.
A sötétségben elmerülve reszketsz egy kosárkában.
Tested csuromvizes; az egereket itattad.
Könnyáztatta arcommal nyújtottam segítő jobbomat.
Pupilláidban is érzem imádnivaló nyávogásod.
Csak téged szeretlek!
Ha minden eltűnne, te lennél az egyetlen,
Kit itt akarnék tartani.
Örökké…
Felnézel a holdra, már-már kényeztetően hívsz.
Összedörgöljük arcunkat,
S újra hallom hangodat.
Gyengéden letörlöd mancsoddal
Az orrod hegyén fénylő cseppeket.
Semmi kétség afelől, hogy azok könnyek lehettek.
Egy fekete macska vagy,
Ki az alvilágban, az éj árnyékaiban megbújva hajtja fejét álomra.
Reszkettél s én segítettem rajtad
Könnyáztatta arcommal.
Egy félénk kis hang… egy fekete macska vagy,
Ki gyengéden összekucorodik árnyékomban.
Teljesen egymagad vagy ezen a bájos éjszakán.
Veled akarok aludni, míg könnyeid elapadnak.
Örökké…
Az alvilágban rejtőzködsz;
A karjaimban akarlak tartani.
Mély és örök sebet hagyott szívemben
Minden, amit sírva tettél.
Pupilláidban is érzem imádnivaló nyávogásod.
Csak téged szeretlek!
Ha minden eltűnne, te lennél az egyetlen,
Kit itt akarnék tartani.
Örökké…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése