the GazettE – A kápráztató sötétségbe
Most legördül a függöny,
Nem tart sokáig,
Hogy a fényen belül árnyékokká váljunk,
És tovatűnjünk a sötétséggel.
Vajon mivel hagyunk itt téged?
Szerelem, fájdalom, kín, düh, öröm…
Mit éreztél?
Az idő mulandó.
Ez az a hely,
Ahol számtalan lecsurgó hang megáll,
S a véghez ér.
A táj elveszti színeit,
S jön a fény - mintha egy álomból ébrednél.
Mielőtt az a számtalan dolog eltűnne,
Engedjük, hogy szívünk egyesüljön.
[A finálé előtt…]
A holnap léte nem biztos;
A virágok talán továbbra is hervadoznak.
Vajon mivel hagyunk itt téged?
Az idő mulandó.
Ez az a hely,
Ahol számtalan lecsurgó hang megáll,
S a véghez ér.
A táj elveszti színeit,
S jön a fény - mintha egy álomból ébrednél.
Mielőtt az a számtalan dolog eltűnne,
Engedjük, hogy szívünk egyesüljön.
[A finálé előtt…]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése