Luna Sea – Más
Az eső könyörtelennek mutatkozik; sétálok tovább.
Az éj leple alatt imádkozom a holnapért ezen hosszú úton át.
Valaki találjon meg… találjon rám most!
Sosem jönnek el azok a napok, amikre vágyom.
Itt lesznek a közelben, mégsem érnek el sosem.
Itt hagytak, nincs semmi, miben hihetnék.
Árad rám a fény,
Kavargatja az árnyakat szívem mélyén.
Ezek a gondolatok könyörtelenül lüktetnek belsőmben,
Olyanok, mint a dobbanások szívemben.
A szívem olyannyira tele van… hangosan jajgat.
Egy másik énem veszi át az uralmat.
Ezek a gondolatok könyörtelenül lüktetnek belsőmben,
Olyanok, mint a dobbanások szívemben.
Azt akarják, hogy mindent szabadjára engedjek,
Még azt az ajtót is, mely a holnaphoz vezet…
Össze kell gyűjtenem a bátorságot szívemben.
A szívem olyannyira tele van… hangosan jajgat.
Egy másik énem veszi át az uralmat.
Mégis, válasz a kiáltásomra… nincsen.
És mi csak szembeszállunk a változások idejével…
