Matenrou Opera - Glória
A Csoda csendesen üldögél
Jobb oldalunkon.
Nem jött még el az idő;
Egy nap a finálé majd értünk jön.
Tárd ki szárnyaid,
Hunyd le szemeid!
Milyen arckifejezést öltsek fel,
Mikor legközelebb meglátsz?
A hang, mit csak úgy vonszoltunk,
Most maga alá temeti az eget,
Sarki fénnyé változtatja.
Hét fényt gyújtott meg ez a város,
Mit egy felhőkarcoló világított meg.
Ebben a pillanatban élünk,
Ugyanazon a helyen állunk,
Dicsérjük egymást.
Dalunk lelke körülöleli a dicsfényt.
Minden fájdalmat és sérelmet
Magunk mögött hagyunk.
A jelen megegyezik a szeretett múlttal.
Meglátjuk majd a dicsfénybe borult világot;
Még a foltok is színesítik majd napjainkat.
Elég erősek vagyunk ahhoz,
Hogy ne okozzunk másoknak fájdalmat.
Hagyjuk, hadd visszhangozzon a hang!
Hagyjuk megáldani,
Még egyszer, ugyanitt,
Engedjük, hogy napvilágot lásson egy áldás!
Dalunk lelke körülöleli a dicsfényt.
Minden fájdalmat és sérelmet
Magunk mögött hagyunk.
A jelen megegyezik a szeretett múlttal.
Meglátjuk majd a dicsfénybe borult világot;
Még a foltok is színesítik majd napjainkat.
Elég erősek vagyunk ahhoz,
Hogy ne okozzunk másoknak fájdalmat.
Még a foltok is színesítik majd napjainkat.
Éltünk bizonyítéka s a mi helyünk
Fénylenek az örökkévaló világon keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése