Haruka – Az Okostelefonok Dala
Mindenki csak lefelé néz és nyomkodja
Okostelefonjának képernyőjét – mely persze a legújabb.
Fáradt szemünkkel még csak észre sem vesszük,
Ahogy a vonat ablakain kívül az évszakok elsuhannak előttünk.
Mégis mióta hasonlítgatjuk olyanokéhoz életünket,
Akiket a képernyőn veszünk szemügyre?
Ez teljesen lehangol bennünket.
S azzal, hogy folyton csak bejegyzéseket teszünk közzé,
Úgy teszünk, mintha mindig boldogok lennénk;
De ez nem tünteti el az üresség érzetét.
Belebetegedtem és belefáradtam minden ilyen hálózatba.
Mindenki küzd, hogy a helyét megtalálja.
Ha felnézel az égre, oly fényes és napos!
Itt az ideje, hogy pici képernyődről figyelmedet elvondd!
A történetünk már kezdetét vette.
Az internetes, hamis kapcsolatainkra nem pazarolhatjuk időnket!
Úgy döntöttem, a kommentek és lájkok többé nem érdekelnek,
És elkezdtem afelé az álom felé futni,
Amit el akarok érni.
Felbukkantál a kávézóban, ahol találkozót beszéltünk meg,
De kétpercenként a mobilodat nézegeted.
Kérlek, ne légy figyelmetlen, ha beszélek!
Olyan rég vártam már ezt a hétvégét, hogy láthassalak végre!
Egymásnak nekiütköznek az emberek,
Ahogy áthaladnak egy kereszteződésben.
Hallja valaki ezt a szomorú kiáltást?
Magányos tömeg fog minket át.
Tovább úszunk a hálózatok tengerében,
Egyre szélesebbek és erősebbek a kapcsolatok, kötelékek.
A tengerentúlról kapok üzeneteket,
S bátorító szavaitoknak hála újra az álmom felé megyek.
A tömegben, ahol mindenki a képernyőjére van tapadva,
Legyünk az egyetlenek, akik büszkén, emelt fővel előre haladnak.
Ha felnézel az égre, oly fényes és napos!
Itt az ideje, hogy pici képernyődről figyelmedet elvondd!
A történetünk már kezdetét vette.
Az internetes, hamis kapcsolatainkra nem pazarolhatjuk időnket!
Úgy döntöttem, a kommentek és lájkok többé nem érdekelnek,
És elkezdtem afelé az álom felé futni,
Amit el akarok érni.
