2018. december 29., szombat

#510 Fragile - Törékeny

MIYAVI - Törékeny

45 perc a világ, ahol veled vagyok,
Ott te vagy az egyetlen, mit tisztán látok

Mi van, ha megtettem?
Ha megmutattam, mit rejtegetek?
Ha meglátod mind, akkor is itt maradsz velem?

Törékeny, törékeny
Nem akarom eltörni, soha többet
Törékeny, törékeny, törékeny
Maradhatok ma este?

Ezek az én színeim
Azon gondolkozom, te vajon látod-e őket
Kéknek, vagy pirosnak látod szívemet?

Semmi nem tökéletes, a tökéletesség hazugság
Én csak ugyanazt akarom látni, amit te is látsz

Törékeny, törékeny
Nem akarom eltörni, soha többet
Törékeny, törékeny, törékeny
Maradhatok ma este?

Ne menj, kérlek, ne menj!
Ez az én arcom
Mondd, a tiéd ugyanilyen?
Hát nem maradsz? Nem maradsz velem?

Törékeny, törékeny
Nem akarom eltörni, soha többet
Törékeny, törékeny, törékeny
Engedjük ezt el ma este

2018. december 21., péntek

#509 How To Love - Hogyan szeressünk?

MIYAVI - Hogyan szeressünk?

Hé, valaki mondja meg, hogy kell szeretni!
Bárcsak lenne ehhez egy útmutató
A szívem és eszem ellentmond egymásnak
Akaratom ellenére hidegen viselkedek

Hé, valaki mondja meg, hogy kell szeretni!
Vajon ki kell váltani hozzá valami engedélyt?
Csak ki akarom mondani, hogy kedvellek,
De minden alkalommal próbálok keménynek tűnni

Ah, mit is tehetnék, ma is remekül haladok visszafelé
Hé, Istenem, ha ott vagy, kérlek áruld el, hogyan kell jól szeretni
Ezt nem tanuljuk az iskolában és nincs róla kézikönyv sem

Írjak üzenetet, vagy telefonáljak?
És míg ezen tűnődök, a nap újra felkelt

Ah, mit is tehetnék, ma is egy káprázatos öngólt lőttem

Istenem, te tudod, hogyan kell jól szeretni?
Úgy néz ki, Saito-kunnak* fogalma sincs róla,
És erről aztán nem kérdezhetem meg az anyukámat

Kedvellek, nagyon kedvellek, normálisan akarlak szeretni
De akkor miért mondom mindig az ellentettjét, mikor előtted állok?
Hát akkor, majd holnap találkozunk


Jegyzetek:
*Saito: Miyavi menedzsere a PSC-nél

2018. december 20., csütörtök

#508 Dear from... XXX - Kedves... XXX-től

MIYAVI - Kedves … XXX-től

A reggeli köd hozta magával a tagadhatatlan igazságot
A másik oldalról azt mondtad gyengéden, de hideg hangon:
„Talán csak be kéne ezt fejeznünk”
És ezzel itt is maradtam egyedül

Oly gyengéden örvénylik nyár közepén ez a könnyszínű hó
Emlékeinket hordozva olvad el arcomon

Emlékek hada rohamoz meg,
S mint holmi forgó lámpás, gondolataim épp úgy pörögnek
„Vajon ez a könnyek miatt van?”
Ez vagy; egy halványuló, színvesztett alak
Az élénk világosságban mégis csak az maradt,
Hogy mint mindig, most is olyan gyönyörű vagy

Oly gyengéden örvénylik nyár közepén ez a könnyszínű hó
Emlékeinket hordozva olvad el arcomon

Olyan sivárak és magányosak a reggelek, amikor nélküled ébredek
És a vihar ígérete ma újra felrajzolódik az égre
Ez az első és utolsó szerelmes dal, amit neked írok – micsoda irónia
Egy fájdalmasan szomorú búcsúdal

Ez a könnyszínű hó oly gyengéden örvénylik nyár közepén
Emlékeinket hordozva olvad el arcomon

 Ha megadatik, hogy újjászülessünk,
Remélem találkozunk egy következő életben,
Tél közepén, ami olyan tökéletesen illik hozzád

A csókok íze, melyet szinte túl sokszor éreztünk,
És a táj, melyet együtt festettünk
Itt az ideje a búcsúzásnak
Az én érdekemben, a te érdekedben, mindkettőnk érdekében


Forrás: http://www.comyvzcrew.com/2013/12/miyavi-dearfrom-xxx-english.html

2018. november 22., csütörtök

#507 Aka - Vörös

Dir en Grey – Vörös

A fájdalomban szerelemre éhezek
Létezik olyan világ, melyben kockára tennéd értékes életed?
Tavasz, engedj el!

A vörös égre távoli szemek tekintenek
Nap nap után könnyek áztatják a mély sebet
Tavasz, engedj el!

Amikor csak virágzik,
Még én is képes vagyok megbocsátani,
Ha van legalább egy dolog, mit gyönyörűnek találok

Nem tudom, mi a szerelem
Azt sem tudom, mi a szerelem
Vajon megvédene engem?

A kötél jelentése, melyet újra a plafonra akasztottam…

A fájdalomban szerelemre éhezek
Létezik olyan világ, melyben kockára tennéd értékes életed?
Tavasz, engedj el!

Amikor csak virágzik,
Még én is képes vagyok megbocsátani,
Ha van legalább egy dolog, mit gyönyörűnek találok

Nem tudom, mi a szerelem
Azt sem tudom, mi a szerelem
Vajon megvédene engem?
Mi sem változott azóta…


2018. november 16., péntek

+02 INTERJÚ: a Crossfaith énekesével!

2018. október 11. – Patronaat, Haarlem, Hollandia

A Crossfaith 2018-as európai turnéja keretében lehetőségem nyílt interjút készíteni Kennel, a banda énekesével. Az interjúról készült videó is, amit a bejegyzés alján találhattok meg.

Szia, Ken! Köszi, hogy találkoztál velünk! Rólam csak annyit, hogy japán előadók dalszövegét fordítom magyarra – Magyarországról származom, ha már témánál vagyunk -, és szeretnék feltenni pár kérdést az új albummal, a turnéval és néhány egyéb dologgal kapcsolatban.
Ken: Király!

De mielőtt bármibe is belekezdenék, hoztam nektek egy kis alkoholt Magyarországról! *odaadok egy üveg Unicumot, szenvedjenek csak!*
Úristen, szuper! Köszi!

Csak egy emlékeztető, hogy legközelebb mindenképp jönnötök kellene Magyarországra.
Ez valami aperitif, mint a whisky, vagy…?

Ez egyfajta likőr, 40%-os.
És milyen ízű?

Meglehetősen… keserű, de megkóstolhatod!
*beleszagol* …OKÉ. Köszi!

Nemrég megjelent az új albumotok, az EX_MACHINA. Mi motivált titeket az album elkészítésére?
Mielőtt nekikezdtünk volna ennek az albumnak, kiadtunk 3 kislemezt; a New Age Warriorst, a Freedomot és a Wipeoutot. Király volt időt szánni arra, hogy ne egy albumot, hanem valami rövidebb cuccot jelentessünk meg. Elég nehéz volt, mert tudjátok, az emberek azt akarják, hogy minden egyes kiadványunkon legyen egy vezető dal. Kihívás volt ez számunkra, de tök jól szórakoztunk közben, és izgalmas feladat volt felvenni egy albumot, mert többet elárulhatunk a Crossfaith-ről mélyebb részleteiben. Ez rettentő motiváló volt számunkra, és mielőtt elkezdtük volna összerakni a koncepciót, beszélgettünk a zenekarról, rólunk, hogy mit akarunk mutatni a világnak a zenénkkel.
Kitaláltuk, és végülis ez volt a cél. A zenekarhoz való hozzáállásunk a legfontosabb. Mindig törekszünk arra, hogy új dolgokat próbáljunk ki, hogy olyan egyediséget mutassunk, ami kiemel minket a többi banda közül. Japán zenekar vagyunk, de az egész világnak játszunk. Baromi nehéz olyan bandát találni, mint a Crossfaith.

Igaz! Említetted, hogy a zeneírás folyamata ezúttal másabb volt. Mit értesz ezalatt?
Ezúttal mi magunk rögzítettük az albumot. Ezt eddig kétszer csináltuk, az első és a második lemezünk is így készült. Az első albumon mi vettük fel az összes hangszert és vokált, mi magunk kevertük – a masterelés és dizájn Teru reszortja volt. Mindent mi magunk csináltunk (az első kiadványon). Utána elkezdtünk producerekkel dolgozni; Machine-nel, David Bendeth-tel, Josh Wilburrel és még egy csomó jó arccal, sokat tanultunk tőlük, jó, és kicsit rossz értelemben is.
A producerek sosem lesznek benne a zenekarban, értitek, mire gondolok. Ők csak producerek, mindig próbálnak sokkal jobbá (eladhatóbbá) tenni egy dalt. Ezúttal az album minden egyes részletét mi akartuk csinálni. Kiválasztottuk a hangmérnököket, majd kiválasztottam a srácot, aki segített nekem a vokál felvételében, például a kiejtés szempontjából. Király volt, jól szórakoztunk. A vokál és a hangszerek felvétele külön stúdiókban történt, ugyanabban az időben. Kapcsolatban voltunk egymással, elküldtük egymásnak a demót, reagáltunk egymás munkájára. Remek volt. Zenészként rengeteget tanultunk abból, hogy egymagunk csináltunk mindent. Azt hiszem, most már készek vagyunk más producerekkel is együtt dolgozni.

Ha választanod kellene egyet, mit mondanál, melyik a személyes kedvenc számod az új albumról, vagy melyik az a dal, amire leginkább büszke vagy?
A Make a Move az album egyik vezető dala, nagyon fülbemászó. Próbáltam úgy rappelni, mint Fred Durst, meg ilyenek. Baromi nehéz és időigényes volt felvenni a vokált, két napig tartott, vagy kicsit tán tovább is, és ez csak egy szám. A refrén nagyon király és táncolós, ugyanakkor mégis elég kemény és érezhető benne a Crossfaith-hangulat, úgyhogy bírom ezt a számot és nagyon büszke vagyok rá.
Jaja, én is tökre bírom a lendületét! Rajta van a futós lejátszási listámon, és amikor csak megyek futni, mindig szoktam hallgatni, mert fülbemászó a dallama és tudom vele tartani a tempót. Elég király.

A dalszövegekről szólva… honnan jönnek az ötletek, vagy mi készül el előbb? A szöveg, vagy a dallam?
Először kitaláljuk az album koncepcióját, és ahhoz a hangulatvilághoz írom a szöveget. Ugyanabban az időben írjuk a zenét is. Leginkább a dallam készül el először, mert, hogy is mondjam, a szavak hangzása rettentő fontos. Ezért béreltem fel egy csávót az ének rögzítéséhez, ő segített a szövegírásban is. Minden egyes dal követi az album koncepcióját. Van, hogy megkérdezem a srácokat, vagyis Terut vagy Kazut (mivel ők a fő zeneszerzők), hogy mi a dal fő témája, hogy tudjam, mivel tehetem a dalt teljesebbé.

Tehát a szöveg követi az album tematikáját, mégis, ha jellemezném kéne az albumot egy szóval, az valószínűleg a „düh” vagy „elszántság” lenne - a Catastrophe vagy Destroy számok miatt. Kíváncsi vagyok, mi okozza ezt a dühöt, vagy épp ezt az erőteljes ellenkezést azellen, hogy mások elnyomjanak/irányítsanak.
A Destroyról szólva: még a zeneiparban is sok olyan arc van, aki ránk próbál erőszakolni olyasvalamit, amit mi nem akarunk megtenni. TV-s vagy zenés műsorokban, vágod, mire gondolok; interjúk, tv adások, rádióműsorok, és néha még fesztiválokon is egy csomó japán zenekar, vagy zeneiparban dolgozók próbálnak odajönni hozzánk spanolni, és ezt nem csípem. Ezek apróságok, vannak nagyobb gondok is a világban, például a kormányok. A japán kormány totál elbaszott, és szerintem sokan mások is panaszkodnak a saját országuk vezetőségére. Annyi minden van… annyi düh, annyi érzés, de mindig rakok némi pozitivitást még a feszültebb dalokba is… kivéve a Perfect Nightmare-t… A Destroyt tekintve a fő téma az, hogy nem vagyunk többé senkinek az áldozata. Az albumunk fő gondolata az, hogy felébresszük az emberiséget, és hogy a döntés mindig a ti kezetekben van, ugyanúgy, ahogy az enyémben is. Nem akarok robottá válni. Tehát ez a düh sokkal inkább a ráébredés hangja… Érted, mire gondolok; hogy ráébresszük az embereket ezekre az erőkre.

Ez tényleg egy jó üzenet. De van egy dal, a Milestone, ami merőben különbözik a többitől. Mi ennek a története, és mit értesz azalatt, hogy „hazajövünk”?
Ezt a dalt a gitárosunk, Kazu írta, és mikor először hallottam a demót, egyből az ugrott be, hogy „A bandáról fogok írni!”, mármint hogy erre a dallamra a bandáról kellene írni, és kérdeztem is a srácokat, hogy „Írhatok a zenekarról?” Ez nem követi az album koncepcióját, de mondták, hogy persze, csináljam csak. Úgyhogy a bandáról írtam, főleg a turnéról. Mindig turnézunk, mindig máshol vagyunk. Sokan várnak ránk, mialatt turnézunk, Japánban is, például a barátaim is mindig várják, hogy visszamenjek Japánba és együtt lógjunk, a családom is mindig azt akarja, hogy hazamenjek, de
mégis, mi mindig úton vagyunk. Úgyhogy bár mondom mindenkinek, hogy „persze-persze, hazamegyek”, ez nem igaz. A szívem viszont mindig ott van velük. Erről szól a Milestone.

A turnézásról szólva, 26 napon belül 20 koncertet adtok, ami kész őrület, látva az Instagram sztorikat, hogy mennyit bulikáztok koncertek után. Hogy maradtok jó kondiban?!
Igazából én eléggé elsunyulom (a bulizást)… Mindig úgy teszek, mintha igenis benne lennék a buliban, de vigyáznom kell a hangomra. Tegnap óriási party volt… mármint, nem volt olyan órási, de néhányunk eléggé… szétcsúszott. Tegnap volt a turnémenedszer asszisztensének a szülinapja és hát… eléggé bebaszott, és csomóan ott haldokoltak a földön. Én is ott voltam, de én inkább csak *levegőben rázza az öklét*, meg se szólaltam, csak *csapkodja a térdét* valami ilyesmit műveltem, de holnap van egy szabadnapunk, úgyhogy lehet bulizni.
Az Unicummal.
Ja.

Gondolom nincs erre sok lehetőségetek, de ha mégis, akkor mit szerettek leginkább meglátogatni a turnék alatt? Például, most, hogy itt vagytok Hollandiában, van valami, amit meg akartok nézni, vagy…?
Ez az ország csodás, és Hollandiában szeretnék IIIIIIIIIIIIIGAZI sajtot enni, mert az nagyon híres errefelé. Voltam már coffee shopban is… igaz, nem ma… Klassz, bár néha már túl sok, és inkább nem is tudom, szeretnék elmenni evezni. Annnnnyira jó… kurvára imádok evezni.

Király! Idén nyáron voltatok Magyarországon is, az Underoath előzenekaraként, és egyben ez volt az első olyan magyarországi koncertetek, ahol nem volt bombariadó. Szóval, milyen volt a mostani koncert, ha még emlékszel? (Megj: erre Ken a bombariadós, 2012-es koncertre reagál… :D)
Nagyon ijesztő volt. Ahogy véget ért a koncert, a turnémenedzser rohant hozzánk, hogy bombariadó van, mire én csak annyit tudtam kinyögni, hogy „Mi a fasz?!” Mindenkit evakuáltak, de volt ám egy sztori az egész mögött… nagy faszság volt az egész. Az akkori turnémenedzserünk viszont nagyon vigyázott a cuccainkra. Előfordult már, hogy páran felhívták a rendőrséget és azt állították, hogy bomba van a helyszínen, mire fel kiürítették a helyet, és akkor jöttek a tolvajok, akik ellopták a cuccokat a helyszínről. Van, hogy megesik az ilyesmi, úgyhogy mindenünket gyorsan bepakoltuk a
furgonba, sz’al ja… Végül kiderült, hogy szerencsére az egész csak kamu volt. De jó muri volt, és ilyesmit soha nem tapasztalunk Japánban, úgyhogy ez ilyen „Üdv Európában!” dolog volt, értitek. Imádom.

De idén nyáron nem volt semmiféle riadó, minden simán ment.
Jaja.
Úgyhogy reméljük, hogy a jövőben is így lesz. 

Történt bármi emlékezetes a mostani turnétok során, vagy idén?
Ezen a turnén?
Aha!
Megsérült a dobosunk, Tatsu. Beledöfte a dobverőjét ide *mutat a csuklójára* az utolsó leütésnél, a legeslegutolsónál. Ő meg csak annyit mondott: „ÚRISTEN, ezt jól megcsináltam!” Gondolkoztam, hogy mit is tehetnénk, töröljük-e a következő koncertet, de mondta, hogy „Nee, megcsinálom fél kézzel!!”, mire én: „Wow, micsoda szörnyeteg”… Ez nem emlékezetes volt, hanem olyan… tudod…
Jah, úgy tűnik, ezek a sérülések már a turnék részeivé váltak. Mint nyáron is az a vakbélműtétes eset. Elég balszerencsés. (Megj.: Hironak begyulladt a vakbele a 2018-as nyári turné alatt, meg kellett műteni.)
A turnézós életet mindig elbassza valami.

Mit gondolsz, mi a ti küldetésetek zenészként? Mármint van valami, amit szeretnétek elérni a zenétekkel?
Szeretnék fellépni a holdon.
…Oké.
Elég őrült lenne, nem?
Király, hajrá!

Vannak példaképeid?
Énekesként azt mondanám, hogy a Slipknotos Corey Taylor, zenekarként The Prodigy és Fred Durst a Limp Bizkitből.

És miket hallgatsz mostanában? Meg tudnál nevezni pár bandát vagy előadót?
Ha Európában vagyok, mindig itteni előadókat akarok hallgatni, tehát hallgattam Biffy Clyrot, tegnap pedig egy francia hip-hop bandát hallgattam, a Hocus Pocust – nagyon király, csekkoljátok majd! – és Chemical Brotherst, ezalatt meg még van rengeteg egyéb előadó *böngészi a telefonját*.
Rákeresek majd!

Van valami, amit mindig magaddal viszel a turnékra? Ezalatt nem telefonra vagy laptopra gondolok, hanem valami személyes tárgyra, amit szimplán csak nem tudsz otthon hagyni.
Ezúttal nem nagyon használom a laptopom. Nintendo Switchet hoztam magammal és az Undertale c. játékkal játszom. Ismered?
Nem.
Ki kellene próbálnod!
Jaj, várj, Undertale, azt ismerem!
Teljesen elkápráztatott. Annyira lesokkolódtam! A buszos alvóhelyemen játszottam, tök sötét volt… Felvettem a fejhallgatóm és csodálatos volt, a játék elképesztő. Ezer éve nem játszottam már játékokkal, de ez őrületes volt. Érzem azt a rengeteg szeretetet, amit belefeccöltek az alkotók a játékba.

És útközben, miközben mentek egyik országból a másik országba, azt az időt alvással vagy a játékkal töltöd?
Szoktam itt lógni egy kicsit, aztán visszamegyek a barlangomba… Felmegyek YouTube-ra, vagy zenét hallgatok.

A kérdésekkel már végeztünk is, de beugrott mégvalami, amikor megemlítetted Terut, mint az egyik fő zeneszerzőt. Láttam pár fotót róla, mikor épp a plafonról lóg, vagy beugrik a közönségbe, vagy valami random őrültséget csinál, szóval csak kíváncsi vagyok, hogy kinézett-e már magának egy helyet a mostani koncert helyszínén, ahova felugorhat.
Nem tudom…
...Mert amúgy rohadt ijesztő.
Lehet! A mostani első koncerten, amit a Kerrang magazin hozott össze, egy ici-pici helyszínen léptünk fel, és volt egy cső a plafonnál, Teru meg: „Oké… szerintem ez jó lesz…”, a hely tulaja meg már jött is, mondván: „Meg ne próbáld, kurvára hozzá se érj! Bármit megtehetsz… csak ezt nem.” Szóval jah… esélyes, hogy körbenéz. A koncerttől függ… ha rossz passzban van, nem csinál ilyeneket. Szóval az egy jó jel, ha csinál valami őrültséget.

Értem! Köszönöm szépen, hogy időt szántál rám, legyen király koncertetek mindenféle baj és sérülés, meg ilyenek nélkül. És mivel csak te jöttél, csak neked adok ilyet, ez is egyfajta magyar pia. *adtam neki egy kicsi Fütyülőst*
Köszi!

Kicsit gyengébb, mint a másik, 30%-os. Elég népszerű Magyarországon; cseresznyés, likőrös ital.
Köszi, hogy eljöttél megnézni minket, egyenesen Magyarországról!

Legközelebb ne feledkezzetek meg Budapestről, sok rajongótok van ám nálunk. Bécsbe is jópár magyar elment, hisz az volt a legközelebbi helyszín. Szóval várunk titeket!



Köszönet: Ken, Eros, Brogan, MatsuKei és Daniël

Az interjút készítette és fordította: J-Rock Magyarul
Ha szeretnétek az interjút, vagy valamely részletét felhasználni, kérlek, jelenítsétek meg a forrást: https://j-rockmagyarul.blogspot.com/2018/11/02-interju-crossfaith-enekesevel.html?fbclid=IwAR0q8_2rhTSdfqdghW-hRSVz3KcSP7Xv0O8Qwv-iRbcOeNaiac7rx08HfkU

2018. november 5., hétfő

+01 INTERJÚ: Megjelent Haruka 遼花 új albuma, a Unite!

Haruka, aki már kétszer is fellépett Budapesten, visszatért egy új albummal, melyet 2017. november 10-én adott ki. Második stúdióalbuma, a Unite! 10 számot tartalmaz. Mivel Haruka mindig szakít időt a rajongóira - attól függetlenül, milyen messze is vannak Japántól -, úgy nekem is megválaszolta az új CD-vel kapcsolatos kérdéseimet e-mailen keresztül. Ezt az interjút először az album megjelenésének napján publikáltam a J-Rock Magyarul Facebook oldalon.

Először is, hadd köszönjem meg, hogy időt szánsz erre az interjúra. Elég sok idő eltelt azóta, hogy te és a Haruka Hungary / J-Rock Magyarul valamit együtt hozott létre, ugye? Talán a 2016-os budapesti koncert volt az utolsó ilyen alkalom. Ha csak egy szót választhatnál, melyik lenne az, amivel kifejeznéd az elmúlt évedet? Kifejtenéd, kérlek?
Haruka 遼花: Jó újra beszélgetni veled! Azt mondanám, hogy ez az elmúlt év egy szóban „mágikus” volt. Rengeteg bámulatos emberrel találkoztam szerte a világban, és volt lehetőségem megosztani velük a zenémet. Szuper volt együtt dolgozni tehetséges emberekkel – nemcsak zenészekkel, de rendezvényszervezőkkel, fotósokkal, szerkesztőkkel, stb. Igazán varázslatos volt velük együttműködni.

És mivel foglalkoztál ebben az időszakban? Milyen emlékezetes pillanatokkal gazdagodtál, ami a zenei karrieredet érinti?
Főképp otthon és a stúdióban dolgoztam a Unite! albumon, de volt pár koncertem külföldön. Örültem, hogy márciusban másodjára léphettem fel Indonéziában, és hogy júniusban visszatérhettem Berlinbe. Csodás időt töltöttem együtt rajongókkal és barátokkal. Mind olyan kedvesen fogadtak! Azt is jó volt látni, hogy ezek a rendezvények egyre nagyobbá növik ki magukat. Az idei Anime Messe Berlinben egy nagyobb helyszínen került megrendezésre, sokkal többen is voltak. Az indonéziai Daisuki Japan-nak pedig egy fedett stadion adott otthont, a hangulat pedig nagyon vibráló és energikus volt.

És most a várva-várt új albumról: tartod az előző, Anthems c. albumban is mutatott pop-rock vonulatot. A 10 új dal között fellelhetünk balladákat és buzdító, inspiráló, lelkesítő számokat. Milyen teória alapján készítetted el az új albumot, mi volt a fő elgondolás?
Ezt az albumot nagyban inspirálták a koncertek és kirándulások, melyekben az elmúlt években részem volt, beleértve a magyarországi fellépéseimet is, természetesen. A fő elgondolásom az volt, hogy egyesítsük a világot a zenével. Teljesen meggyőződtem afelől, hogy a zene mindannyiunkat összehozhat, nem számít, milyen nyelvet beszélünk, vagy hogy honnan származunk. Erre a külföldi koncertjeim döbbentettek rá, és az, hogy a zenémet szerte a világon megoszthatom másokkal. Ugyanakkor, visszatérve a lemez elgondolására, napjainkban rengeteg társadalmi és politikai zavargás forgatja fel a világot. Számos terrortámadás történt, az emberek háborúban állnak egymással. Ezek miatt úgy éreztem, hogy a világ darabjaira hullik. Szerettem volna az embereket újra összetartásra bírni a zeném által. Innen jött az album címe, és a fő elgondolás is.

Úgy érzem, ez egy igazán erőteljes lemez lett. Valahogy már akkor éreztem, hogy ebben az albumban a legmélyebb gondolataidat és véleményedet akarod megosztani a mai világról, mikor még csak a számcímeket csekkoltam. Mind tudjuk, milyen keményen próbálsz békét teremteni, és, mint a WWF támogatója, tudjuk, hogy nagyon törődsz a természettel is. Szerinted tudsz az emberek szívébe változást hozni a dalokban énekelt üzeneteiddel?
Nem hinném, hogy a zeném azonnal meg fogja változtatni a világot, de remélem, hogy megváltoztatja az emberek gondolkodását. Úgy döntöttem, hogy az albumon nem csak a személyes tapasztalataimról éneklek, mint ahogy azt az Anthems-nél tettem, hanem inkább több hangsúlyt fektetek a társadalmi problémákra. Úgy éreztem, meg kell ezt tennem. Remélem, hogy a zeném segít az embereknek abban, hogy pozitívak maradjanak, és úgy vélem, mindig tehetünk valamit azért, hogy a világ egy jobb hely legyen.


A Put Your Guns Down-nak erős üzenete van. Manapság egyre többször hallani borzalmas híreket a világról, melyek különféle támadásokról szólnak. Mit gondolsz, tehetünk valamit mi, a mindennapok emberei azért, hogy megállítsuk ezeket a szörnyű történéseket?
Úgy gondolom, néhányan negatív, rossz értelemben “egyesülnek”, ezért is történik sok terrortámadás és megszervezett bűncselekmény. Össze kellene egyesítenünk minden pozitív és jó erőnket, hogy megbirkózzunk ezzel. Ha többet összpontosítunk pozitív dolgokra, legyen az művészet, szórakoztatás, oktatás, környezetvédelem vagy jótékonykodás, segíthetünk azon, hogy a világ békésebb legyen.

A Heroes’ Tomb hallgatása közben teljesen libabőrös lettem. A dalszövegből azt szűrtem le, hogy egy elhunyt zenészről szól. Mondanál pár szót erről, kérlek?
Az elmúlt pár évben több remek zenész is elhunyt. Szerettem volna tisztelegni előttük, és írni egy olyan dalt, amiben kifejezem, mennyire megbecsülöm nagyszerű munkájukat és mindazt, amivel hozzátettek a világhoz. Szomorú, hogy már nincsenek köztünk, de úgy hiszem, hogy a lelkük mindaddig él, míg hallgatjuk a zenéjüket.

Október 18-án megjelent a Carry On klipje. Nagyon szívhezszóló ez a dal, és úgy gondolom, rengetegen át tudják érezni, miről is szól. Mindannyiunknak vannak jó és rossz pillanatai, azonban vannak olyanok, akik sokkalta gyakrabban érzik magukat a szakadék szélén, vagy épp annak legmélyén. A szöveg magáért beszél; úgy gondolom, ez a dal nekik szól. A klipben pár szál fehér kála is szerepet kap. Mit szimbolizál ez a virág? Gondoltál már arra, hogy készíts egy olyan klipet, ami (képi világában is) egy történetet mesél el?
A fehér kála a tisztaságot szimbolizálja. Úgy gondolom, mindannyiunknak tiszta szíve van. Mikor kicsik voltunk, tudtuk, mik akartunk lenni, vagy hogy mit akartunk csinálni, ugye? De ahogy felnövünk, megfeledkezünk erről, és szép lassan feladunk dolgokat. A dal maga arról szól, hogy folytassuk, ne adjuk fel. Azért írtam meg ezt a számot, mert az elmúlt pár évben több barátom is felhagyott azzal, amit anno szeretett csinálni, olyan indokokkal, hogy „Oké, megházasodom, úgyhogy ideje abbahagyni a táncolást”, vagy „El fogok kezdeni dolgozni, úgyhogy abbahagyom a rajzolást”. Ez természetesen az ő döntésük, amit tiszteletben tartok, de ugyanakkor kicsit szomorú voltam, mert néhányan közülük rettentően tehetségesek, és tudtam, hogy ha megosztanák a tehetségüket a világgal, azt az emberek igazán nagyra értékelnék. Szóval mindenkit bátorítani szeretnék ezzel a dallal arra, hogy folytassák, ne adják fel. Még sosem gondoltam arra, hogy történettel kísérjek egy zenei videót, de a jövőben szeretnék egy sztori-alapú klipet forgatni.


Ha választanod kellene a 10 dal közül, melyiket mondanád kedvencednek, és miért?
Azt mondanám, a Carry On a kedvencem, mert egy erős üzenetet közvetít, amit mindenképpen át akartam adni. Ezért is választottam a lemez fő dalának.


Talán ez a kérdés kissé bugyutának tűnik, de fogadni merek, hogy sok rajongó kíváncsi a CD elkészítésének folyamatára. Tudom, hogy játszol gitáron, zongorán, és biztos vagyok abban is, hogy legalább egy kicsit tudsz basszusgitározni is. Ezúttal hogy vetted fel a számaidat? Voltak támogató zenészek, mint ahogy a Carry On klipben is láthattuk?
Egy dobossal, illetve felvételi/keverő- és mastering mérnökökkel dolgoztam együtt. Első lémésben demót készítek. Ezt otthon csinálom, mindent a laptopomon. Elküldöm a dobosnak, akivel megbeszéljük a dal hogyan-továbbját. Amikor a demo már elég jó, elmegyünk a stúdióba, ahol először a dobot rögzítjük. A gitár és basszusgitár részeket otthon veszem fel, a felvételeket pedig magammal viszem a stúdióba. Ezután felveszem az éneket, majd a keverőmérnök elvégzi a keverést. Ez a felvételeim folyamata.

Ha egy albumról beszélünk, nemcsak a dalok jelentőségteljesek, de a dalszöveges kiskönyv és a borító stílusa is. Láttam pár remek fotót, amit a Unite! reklámozására használtál. Mindig ugyanazzal a fotóssal dolgozol? Hogyan választod ki a ruháid, a stílusod?
Már két éve dolgozom a jelenlegi fotósommal; ő az előző fotósom lánya! Emellett remek sminkes. Ami a ruhákat illeti, a stylist-ommal egyeztetek, hogy miket vegyek fel egy-egy fotózásra, figyelembe véve a dalok elgondolását és a dalszöveget is.


Egy új album megjelenése nagy lehetőséget tartogathat a zenészek számára. Vannak már terveid a következő hónapokra, akár Japánban, akár külfölfön? Szeretném egyszer azt látni, hogy Haruka európai turnéra indul és csodás országokat látogat meg hű társával, Doruko-channal.
Igen, már vannak terveim! November 13-án a tokiói Harajuku Crocodile-ban lesz koncertem. A következő évre már vannak ötleteim, ami külföldi fellépéseket illeti; alig várom, hogy közzétehessem! Természetesen magammal viszem majd Doruko-chant is!

Végül, de nem utoljára: én igazán, tényleg nem akarom összetörni a szívedet azzal, hogy emlékeztetlek rá, de tudom, hogy távkapcsolatban élsz, és hogy a szerelmed tőled 9000 km-re lakik. Ahogy tudom, utoljára több, mint egy éve találkoztatok, úgyhogy kérlek, legyél olyan kedves és oszd meg velünk a titkodat: hogy birkózol meg a szerelmed, a túró rudi hiányával?
Mivel Japánban nem lehet kapni, általában összekeverek egy kis túrót és csokit, amikor túró rudi ehetnékem van! Most mondd, nem brilliáns ötlet? Igaz, nem olyan az íze, mint az igazi túró rudinak. Nagyon remélem, hogy jövőre újra vehetek Magyarországon!

Köszönöm, hogy megválaszoltad a kérdéseimet. Remélem, hamarosan újra látlak a színpadon!


Kapcsolódó linkek:
Unite! előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=1FBPRvWa9fY
Carry On dalszöveges videó: https://www.youtube.com/watch?v=RDntdp7ftaA


Közösségi média:
Haruka Facebook: https://www.facebook.com/haruka1112/
Haruka Hungary Facebook: https://www.facebook.com/HarukaHungary/



Az interjút készítette és fordította: J-Rock Magyarul
Ha szeretnétek az interjút, vagy valamely részletét felhasználni, kérlek, jelenítsétek meg a forrást: http://j-rockmagyarul.blogspot.com/2018/11/01-interju-megjelent-haruka-uj-albuma.html

2018. október 19., péntek

#506 Milestone - Mérföldkő

Crossfaith – Mérföldkő

A fény árnyékában, agyam rejtekében kutattam 
Az együtt átélt pillanatokat
Hazajövünk

Mindig úton vagyunk
Az éjjeli nap alatt indultunk
Érezd a hitet, éld át vagy törd meg
Nem állok még, míg nem ér véget
Emlékszem még, mikor változott meg e történet,
S néha nehéz ugyanolyannak maradni
Hét lélekben hét álom lakozik
Mind elkezdtünk menekülni 

Ígérem, egy nap megtalálom a hazautat, megtalálom a hazautat

Hazajövünk, hazajövünk
Mindig és soha, örökkön
Mindig azon vagyunk, hogy hazatérjünk
Együtt, nem egyedül
Még látnunk kell a világot
(Hazajövünk, hazajövünk)
Szívetek egy darabját magammal hordozom
(Hazajövünk, hazajövünk)
Remélem, ha ott leszek, tudni fogom

A fény árnyékában, agyam rejtekében kutattam 
Az együtt átélt pillanatokat
A másodperceket minden egyes mérföldkő meghatározta,
Mikor minden meg volt írva a csillagokban
Nem tudom, nem fogom elfelejteni azokat, kiket magam mögött hagytam

Ígérem, egy nap megtalálom a hazautat, megtalálom a hazautat
Hazajövünk, hazajövünk
Mindig és soha, örökkön
Mindig azon vagyunk, hogy hazatérjünk
Együtt, nem egyedül
Még látnunk kell a világot
(Hazajövünk, hazajövünk)
Szívetek egy darabját magammal hordozom
(Hazajövünk, hazajövünk)
Remélem, ha ott leszek, tudni fogom


2018. szeptember 24., hétfő

#505 Ghost in the Mirror - Szellem a tükörben

Crossfaith - Szellem a tükörben

Itt vagyok, próbálj csak meg irányítani
Képes vagy a lelkem mélyére ásni?

Oly régóta futok már
Hogy is találhatnám meg magam, ha kezem vénáimban turkál?
Felmetszem egy rémálomban
Miután elpusztítottam, ideje újra felépíteni önmagam

Dacosan nézek szembe veled, te pedig velem

Én magam vagyok a zűrzavar, most már látom végre
Egész eddig azt sem tudtam, hogy én vagyok a szellem a tükörben
Az idők végeztéig lángokban állnak hazugságaid és lelked
Visszabámulok a tükörben levő szellemre

Még mindig csak futok körbe-körbe 
Mikor megpróbáltál tönkretenni, oly sok napon át küzdöttem ellened
Soha nem fogod átvenni az irányítást felettem

Megtagadom, megtagadom ezt a tudatot, mely megbéklyóz
Megtagadom, megtagadom, soha nem leszek már az, aki egykor
Megtagadom, megtagadom ezt a tudatot, mely megbéklyóz
Megtagadom, megtagadom önmagam

Én magam vagyok a zűrzavar, most már látom végre
Egész eddig azt sem tudtam, hogy én vagyok a szellem a tükörben
Az idők végeztéig lángokban állnak hazugságaid és lelked
Visszabámulok a tükörben levő szellemre

Itt vagyok, próbálj csak meg irányítani
Képes vagy a lelkem mélyére ásni?
Nyisd ki a szemed, nyisd ki a szemed, lásd,
Nem vagyok a rabszolgád
Szembenézek veled
Te pedig velem

Én magam vagyok a zűrzavar, most már látom végre
Egész eddig azt sem tudtam, hogy én vagyok a szellem a tükörben
Én magam vagyok a zűrzavar, most már látom végre
Egész eddig azt sem tudtam, hogy én vagyok a szellem a tükörben
Az idők végeztéig lángokban állnak hazugságaid és lelked
Visszabámulok a tükörben levő szellemre

Nem vagyok a rabszolgád
Én vagyok a szellem, ki a tükörben áll
Nem vagyok a rabszolgád
Én vagyok a szellem, ki a tükörben áll

Megtagadom, megtagadom ezt a tudatot, mely megbéklyóz
Megtagadom, megtagadom, megtagadom önmagam

2018. szeptember 20., csütörtök

#504 Across The Border - A határon túl

ViViD – A határon túl

Láttam a túlcsorduló álmokat és vízcseppeket
Kéz a kézben néztünk fel az égre
[Egy hang nélküli világ]
Mintha át lehetne látni a teljesületlen érzelmeken
Láthatatlan szárnyakkal kezdjük szelni az eget

Én akarok lenni a szerelmed
Áttörök majd, egyhangú leszek
A világot korlátozások fonják körbe
De minden egyes emberre árad a fény
Így hát haladnunk kell a véget nem érő, úttalan utak mentén

A túlcsorduló vízcseppek a múlt bűntettei
Kéz a kézben továbbra is csak néztünk lefelé 
[Egy szín nélküli világ]
Mintha át lehetne látni a kívánságokon, mik még mindig teljesületlenek
A láthatatlan holnap irányába kezdjük szelni az eget

Én akarok lenni a szerelmed
Megváltoztatva az egyszínűséget
A világot korlátozások fonják körbe
De minden egyes emberre árad a fény
Így hát haladnunk kell a véget nem érő, úttalan utak mentén

Ott, ott, igen!
Sztárok sztárjai, kik most élnek
Az örökkön rügyező virágok között a legnagyobb nyílik éppen
Légy olyan, mint a nap, mely beragyog mindent! 
Járd térképek nélkül az utat, lépj túl minden felett!

A hangok sosem halnak el
Ez az, gyerünk, 
Mindenkit magunkkal viszünk!
A hangok sosem halnak el,
Minden mást megsemmisítenek

Én akarok lenni a szerelmed
Megváltoztatva az egyszínűséget
A világot korlátozások fonják körbe
De minden egyes emberre árad a fény
Így hát haladnunk kell a véget nem érő, úttalan utak mentén


Forrás: http://vivid-reno.blogspot.com/2011/09/across-border-lyrics-kanji-romaji.html

2018. szeptember 14., péntek

#503 Uragiru bero (裏切る舌) - Áruló nyelv


the GazettE – Áruló nyelv

Bolond hátbatámadó

Gondolataim megteltek galád szélhámossággal
Az utolsó trükk az a mosoly volt, mit aznap láttam

Borzalmas az arc, mely oly morbidan torzul

Képes vagyok vajon mosolyogni a megtorlás hálójába gabalyodva?
Akárhányszor csak újraírom, beleesek egy csapdába

Egyiket a másik után, mintha csak Isten másolata lenne
Még csak egy nyelv sincs, melyet leharaphatnék

Még ha a halálomat is kívánom,
Sosem ér véget az az álom, az a hatalmas álom

Ez valójában puszta képtelenség, melyet nem tudok elrejteni

Úgyhogy zuhanjunk csak a hibáinkkal
[Nem fogunk meghalni]

Ez csak egy eszménykép lenne,
Melyet tapasztalatlanságom keltett életre?
Most még a felszínes értelmek is eltűnnek
Nyelved csak forog körbe-körbe
A bűnök neveltek fel téged

Képes vagyok vajon mosolyogni a megtorlás hálójába gabalyodva?
Akárhányszor csak újraírom, beleesek egy csapdába

Egyiket a másik után, mintha csak Isten másolata lenne
Még csak egy nyelv sincs, melyet leharaphatnék

Még ha a halálomat is kívánom,
Sosem ér véget az az álom, az a hatalmas álom
Végül te sem leszel más, mint az idő porszeme
Az őrült és zokogó magány alakját veszed fel

Úgyhogy zuhanjunk csak a hibáinkkal

2018. augusztus 30., csütörtök

#502 Aisuru Hito - Szerelmem

D=OUT - Szerelmem

Szerelmem, miattad szárnyra kelek
Te vagy az ég, én pedig madárként repdesek
Egy alakzatot formálunk mi ketten

A virágok megváltoztatják színük árnyalatát
Én pedig nem egyedül cipelem többé e tehernek súlyát
Az utcák is megváltoztatják küllemüket
Oly szoros és mély köztünk a kötelék, soha el nem engedem ezt

Szerelmem, miattad szárnyra kelek
Te vagy az ég, én pedig madárként repdesek
Egy alakzatot formálunk mi ketten

Élvezzük a nyarat, őszt, telet és tavaszt
És tán kicsit meg is pihentetnénk szárnyainkat
Nem történhet mindig minden úgy, ahogy mi akarjuk,
De lehetetlen, hogy mi valaha is besokalljunk

Nézd, én nem akarom, hogy olyanok legyünk, mint a nap és a hold
Csak azt szeretném mondani, hogy egy szoros és mély kapcsolatra vágyom
Szerelmem, még csak most búcsúztunk el, de máris hiányzol
De ugyanazon ég alatt vagyunk, ne aggódj!

Milyen csodálatos szeretni és szeretve lenni
Mint egy építőkocka, épp úgy épülhetünk és növekedhetünk
Köszönöm, hogy engem választottál
Veled akarok lenni