2015. május 21., csütörtök

#429 Kagayaki wa Senkou no You ni – Ragyogj, mint egy éles villanás

Matenrou Opera - Ragyogj, mint egy éles villanás

Azt mondom, nincs oka, hogy elfogadjuk: ennek meg kell történnie.
Nem számít, ki érdekében járnak el,
De az, aki nem ért egyet a elvégzendő feladatokkal,
Nem más, mint a fiatalkori énem.

Nem tudok egyedül élni a nyugalommal.

Ebben a jégszerű világban
Megragadom majd ettől a fagytól néma kézzel,
Mielőtt még a nap is befagyna.

A nehéz, ám hiányos ruhákba öltözött felnőtt arca
Tükröződik a tükörben.
Hogy mer ilyen óriássá válni az a tiszteletreméltó aura,
Melyet magadból sugárzol?

Még ha el is fogadom, hogy nincs megállás,
Akkor is felemelem majd a hangom.
Tajtékzok a dühtől, amiért még nem vagyok képes bármit is tenni.
Az izzó olyanná válik majd, mint egy mély álom.

Ebben a jégszerű világban
Megragadom majd ettől a fagytól néma kézzel,
Mielőtt még a nap is befagyna.

El kellett volna hajítani az emberélet dobókockáját.
Ragyogása nem más, mint egy rövid villanás.
Nem tudok egyedül élni a nyugalommal.

Ebben a jégszerű világban
Megragadom majd ettől a fagytól néma kézzel,
Mielőtt még a nap is befagyna.
Ebben a jégszerű világban
Megragadom majd ettől a fagytól néma kézzel,
Mielőtt még a nap is befagyna.



Jegyzetek:
Mi inspirálta Sono-t a dal megírására, miről is szól a dalszöveg?
"Egy dal, ami a saját büszkeségedet énekli el.
Amíg ragyogni tudok, addig él a remény. Ezért olyan ’90-es évek hangulatú a dallam, úgy gondolom, az „érzés lendületének” kifejezése ahhoz az időhöz kötődik.
Szikrázó és antik ez a szám, ezáltal frissítő is."

Sono további, AVALON albumról származó dalokról szóló kommentárjait >ITT< olvashatod.

2015. május 20., szerda

#428 Tomo ni Sasagu Chinkonka - Tisztelgő rekviem egy barátnak

Matenrou Opera – Tisztelgő rekviem egy barátnak

Az esőben fedeztem fel alélt illatodat,
És továbbra is gyengén, ám elsétáltam gyorsan.

Úgy tűnik, több gyengeségem van, mint gondoltam…
Úgy éreztem, te talán megérthetnél.

Olyan dolgokért imádkoztam, 
Melyeket önkényesen kívántam,
De úgy tűnik, mindennek végén inkább rád,
Mintsem Istenre akarok emlékezni.

Még ha a kedvenc ruháidat is látom,
A személy, akit szerettem, már nem ugyanaz, aki volt.
Úgy tűnik, csak a zene változatlan…

Miért…
Miért…
Miért…
Miért…
Miért…

Meleg ez a hely, mit a lemenő nap fénye ragyog be.
Az eső üdvözöl téged, kit szerettem; jó éjszakát.

Nem szabad majd megállni.
Tovább kell mennünk, tovább, előre,
Még akkor is, ha meg-megszakítanak bennünket.

Ha már az is fájdalom jár, hogy előre, előre nézek,
Akkor jöjj ide s beszélgessünk…
Énekeljük el azt a dalt, melyet úgy szerettél…!

Önzően éltünk azokban a napokban, 
Mikor a dalok soha nem szűntek meg létezni.
Gyönyörűen éltünk fiatalkori napjainkban, nemde?


Jegyzetek:
Mi inspirálta Sono-t a dal megírására, miről is szól a dalszöveg?
"Ez a ballada a szeretetet fogalmazza meg, amit egy barátom iránt érzek, és aki előttem távozott el."


Sono további, AVALON albumról származó dalokról szóló kommentárjait >ITT< olvashatod.


2015. május 15., péntek

#427 Radical Hysteria - Mélyreható Hisztéria

BORN – Mélyreható Hisztéria

Aah, kezdjük, itt a lakoma ideje!
Mind az áldozataim vagytok.

Dobd félre az egódat és hódolj be az őrült zenélésnek!
Ha pedig ez nem érdekel, tűnj el rögvest.

Anélkül is megrészegülök, hogy körmeidet belém vájnád.
Édes kis szívecskéid méreggel támadnak - vagy ezt tagadnád?

Csókolj, szeress…
Szeretkezni akarok veled.
Szükségem van minden unalmas hezitálásra.

Választhatsz: leszopsz vagy meghalsz.
Hé, ez kegyelem! Leszophatsz vagy meghalhatsz.
Egy vagy két lehetőséged van: leszopsz vagy meghalsz.
Hé, ez kegyelem! Leszophatsz vagy meghalhatsz.

Erős nyomással kúszik feléd az öröm.
Közönségesebb, mint csípőd kurvás ringatózása.
Nem tudsz elválni az őrület románcától, ugye?
Énekeljünk, üvöltsünk, részegedjünk le együtt!

Csodálatos egérzene.

Csókolj, szeress…
Szeretkezni akarok veled.
Szükségem van minden unalmas hezitálásra.

Mi vagyunk a divatgyilkosok,
Itt a show time, a mohó hangzás.

Választhatsz: leszopsz vagy meghalsz.
Hé, ez kegyelem! Leszophatsz vagy meghalhatsz.
Egy vagy két lehetőséged van: leszopsz vagy meghalsz.
Hé, ez kegyelem! Leszophatsz vagy meghalhatsz.


#426 Raise Your Voice - Emeld fel a hangod!

Haruka – Emeld fel a hangod!

Azt mondtam, amit rám erőltettek,
Nem nekem való ruhákba öltöztem.
Semmit sem tudtam tenni,
Csak a tehetetlenséget érezni.

Ma sem tudtam felszólalni.

Egy üres dobozt rugdosva tartok hazafelé.
Ebben a színtelen világban miért ilyen fényes az ég?

Meghátrálok anélkül, hogy kimondanám, amit akarok.
Nálad is ugyanez az állapot?
Ha megölöd a belső hangod
Anélkül, hogy azt tennéd, mit szeretnél,
Emeld fel a hangod, woah, woah, yeah!

Hadd halljam a hangodat s az enyémet,
A belső hangunkat, kérlek!

A lázadó a TV-ben olyan idős volt, nem?
Lelke lángolt, hangja rekedt volt
Azokért a dolgokért, melyekben ő maga hitt.

Ha valaki elkezd sétálni egy kietlen helyen,
Ott majd út terem.
Nem tudom csak oldalról nézni,
Mi minden történik.
Emeld fel a hangod, woah, woah, yeah!

Ma, valahol a világban felsír valaki.
Az erő mindig elvesz mindent,
Ők pedig elszabadulnak.

Meghátrálok anélkül, hogy kimondanám, amit akarok.
Nálad is ugyanez az állapot?
Ha megölöd a belső hangod
Anélkül, hogy azt tennéd, mit szeretnél,
Énekeld ezt a dalt!

Valaki megváltoztatott egy dalt,
A valóság tele van ellentmondásokkal.
Ami most van, az nem ugyanaz?
Ha továbbra is csak bólogatsz,
Nem lesz többé holnap, mi reményt adhat.
Emeld fel a hangod, woah, woah, yeah!

Hadd halljam a hangodat s az enyémet,
A belső hangunkat, kérlek!


2015. május 6., szerda

#425 MAINCAST wa Kangaeru – Elgondolkodató Főszereplők

Matenrou Opera – Elgondolkodató Főszereplők

És én majd újjászületek,
És én majd újra életre kelek.
A bölcső ringatózása nem hagy majd alább;
Nem hagyhat alább, nem hagyhat alább.
Nem hagyhatsz el minket!

-Száz év a születéstől a halálig-
Mert te, aki kinevettél, ott voltál.
-Ezzel nem azt mondod, hogy megadod magad-
Megváltozott a hely, amire gondoltam.

Miért van az, hogy egy olyan világban élsz,
Hol semmit sem értesz,
S fogalmad sincs róla, mi lehet az igazság?
Tán a légkör megszűnik holnap,
Holnapután pedig az égnek is nyoma vész.
De még akkor sem lennék képes azt mondani, viszlát…

Még ha csak tíz évig is élsz,
Akkor is rádöbbensz arra,
Milyen nevetséges is a felnőtté érés értelme.

-Száz év a születéstől a halálig-
Mert te, aki kinevettél, ott voltál.
-Ezzel nem azt mondod, hogy megadod magad-
Megváltozott a hely, amire gondoltam.

Nem gondolhatjuk, hogy bárki elélhet többezer évig.
„Miért?”
Messze, messze, messze…
Még ha holnap le is vernek minket,
S arcunk a Föld előtt hever majd,
És még ha holnapután is üldözöl majd,
A problémáknak akkor sem fog vége szakadni.

Enyém a táj, amit látok.
Enyém a levegő is, mit belélegzek.
Vannak emberek, kiket szeretek,
És szavak, és dalok… azok is az enyémek.

Miért van az, hogy egy olyan világban élsz,
Hol semmit sem értesz,
S fogalmad sincs róla, mi lehet az igazság?
Tán a légkör megszűnik holnap,
Holnapután pedig az égnek is nyoma vész.
De még akkor sem lennék képes azt mondani, viszlát…

Úgyhogy most…

Magamhoz szorítalak, és elmondom: szeretlek.
Magamhoz szorítalak, örökkön örökké…
Magamhoz szorítalak, és elmondom: szeretlek.
Magamhoz szorítalak, örökkön örökké…
Magamhoz szorítalak, és elmondom: szeretlek.
Magamhoz szorítalak, örökkön örökké…
Magamhoz szorítalak, és elmondom: szeretlek.
Magamhoz szorítalak, örökkön örökké…
Magamhoz szorítalak, és elmondom: szeretlek.
Magamhoz szorítalak, örökkön örökké…
Magamhoz szorítalak, és elmondom: szeretlek.
Magamhoz szorítalak, örökkön örökké…
Magamhoz szorítalak, és elmondom: szeretlek.
Magamhoz szorítalak, örökkön örökké…
Magamhoz szorítalak, és elmondom: szeretlek.
Magamhoz szorítalak, örökkön örökké…