#365 Quiet - Csönd

the GazettE – Csönd

Megéltem az utolsó őszt,
Te pedig mellettem állsz.
Anélkül, hogy megkérdeznéd
Mi is a végső célom,
Rám mosolyogsz,
S arra kérsz, vigyelek magammal.

Ég veled, ne felejts el!
Nem kell többet szomorúnak lenned.
Ég veled, szerelmem!
Remélem, jövődet nem
Könnyek hullajtására fogod pazarolni.

Testhőmérsékletünk csökken
Összekulcsolt ujjaink közt,
A szél pedig felkapja, s magával viszi.
„Búcsúzzunk hát el.”
Ujjaink elválnak.
Újra látni foglak valahol.
Töröld le könnyeid,
Nem kell bánatosnak lenned.

Most…

A jövővel nem fogsz tudni szembesülni;
Az állandó álmok visszatérnek majd hozzám.
„Rendben van, ha emlékeimben
Változatlanok maradunk.”
Ennek érdekében most lehunyom szemeim.

Ég veled, szerelmem!
Kérlek, ne nézz vissza!
Ég veled, szerelmem!
Azzal a szokásommal is felhagyok itt,
Hogy távolságot tartsak.

Most pedig eltávozom az egekbe,
Ahogy hánykolódok a szél szárnyain.
„Kérlek, ne tűnj el!”
Ég veled!
Egy megállóba érkeztek napjaim:
Magam mögött hagyva
Alszom csendesen.
Ezen a nyugodt ősszel
Az álmok álmokként élnek tovább.