2018. szeptember 24., hétfő

#505 Ghost in the Mirror - Szellem a tükörben

Crossfaith - Szellem a tükörben

Itt vagyok, próbálj csak meg irányítani
Képes vagy a lelkem mélyére ásni?

Oly régóta futok már
Hogy is találhatnám meg magam, ha kezem vénáimban turkál?
Felmetszem egy rémálomban
Miután elpusztítottam, ideje újra felépíteni önmagam

Dacosan nézek szembe veled, te pedig velem

Én magam vagyok a zűrzavar, most már látom végre
Egész eddig azt sem tudtam, hogy én vagyok a szellem a tükörben
Az idők végeztéig lángokban állnak hazugságaid és lelked
Visszabámulok a tükörben levő szellemre

Még mindig csak futok körbe-körbe 
Mikor megpróbáltál tönkretenni, oly sok napon át küzdöttem ellened
Soha nem fogod átvenni az irányítást felettem

Megtagadom, megtagadom ezt a tudatot, mely megbéklyóz
Megtagadom, megtagadom, soha nem leszek már az, aki egykor
Megtagadom, megtagadom ezt a tudatot, mely megbéklyóz
Megtagadom, megtagadom önmagam

Én magam vagyok a zűrzavar, most már látom végre
Egész eddig azt sem tudtam, hogy én vagyok a szellem a tükörben
Az idők végeztéig lángokban állnak hazugságaid és lelked
Visszabámulok a tükörben levő szellemre

Itt vagyok, próbálj csak meg irányítani
Képes vagy a lelkem mélyére ásni?
Nyisd ki a szemed, nyisd ki a szemed, lásd,
Nem vagyok a rabszolgád
Szembenézek veled
Te pedig velem

Én magam vagyok a zűrzavar, most már látom végre
Egész eddig azt sem tudtam, hogy én vagyok a szellem a tükörben
Én magam vagyok a zűrzavar, most már látom végre
Egész eddig azt sem tudtam, hogy én vagyok a szellem a tükörben
Az idők végeztéig lángokban állnak hazugságaid és lelked
Visszabámulok a tükörben levő szellemre

Nem vagyok a rabszolgád
Én vagyok a szellem, ki a tükörben áll
Nem vagyok a rabszolgád
Én vagyok a szellem, ki a tükörben áll

Megtagadom, megtagadom ezt a tudatot, mely megbéklyóz
Megtagadom, megtagadom, megtagadom önmagam

2018. szeptember 20., csütörtök

#504 Across The Border - A határon túl

ViViD – A határon túl

Láttam a túlcsorduló álmokat és vízcseppeket
Kéz a kézben néztünk fel az égre
[Egy hang nélküli világ]
Mintha át lehetne látni a teljesületlen érzelmeken
Láthatatlan szárnyakkal kezdjük szelni az eget

Én akarok lenni a szerelmed
Áttörök majd, egyhangú leszek
A világot korlátozások fonják körbe
De minden egyes emberre árad a fény
Így hát haladnunk kell a véget nem érő, úttalan utak mentén

A túlcsorduló vízcseppek a múlt bűntettei
Kéz a kézben továbbra is csak néztünk lefelé 
[Egy szín nélküli világ]
Mintha át lehetne látni a kívánságokon, mik még mindig teljesületlenek
A láthatatlan holnap irányába kezdjük szelni az eget

Én akarok lenni a szerelmed
Megváltoztatva az egyszínűséget
A világot korlátozások fonják körbe
De minden egyes emberre árad a fény
Így hát haladnunk kell a véget nem érő, úttalan utak mentén

Ott, ott, igen!
Sztárok sztárjai, kik most élnek
Az örökkön rügyező virágok között a legnagyobb nyílik éppen
Légy olyan, mint a nap, mely beragyog mindent! 
Járd térképek nélkül az utat, lépj túl minden felett!

A hangok sosem halnak el
Ez az, gyerünk, 
Mindenkit magunkkal viszünk!
A hangok sosem halnak el,
Minden mást megsemmisítenek

Én akarok lenni a szerelmed
Megváltoztatva az egyszínűséget
A világot korlátozások fonják körbe
De minden egyes emberre árad a fény
Így hát haladnunk kell a véget nem érő, úttalan utak mentén


Forrás: http://vivid-reno.blogspot.com/2011/09/across-border-lyrics-kanji-romaji.html

2018. szeptember 14., péntek

#503 Uragiru bero (裏切る舌) - Áruló nyelv


the GazettE – Áruló nyelv

Bolond hátbatámadó

Gondolataim megteltek galád szélhámossággal
Az utolsó trükk az a mosoly volt, mit aznap láttam

Borzalmas az arc, mely oly morbidan torzul

Képes vagyok vajon mosolyogni a megtorlás hálójába gabalyodva?
Akárhányszor csak újraírom, beleesek egy csapdába

Egyiket a másik után, mintha csak Isten másolata lenne
Még csak egy nyelv sincs, melyet leharaphatnék

Még ha a halálomat is kívánom,
Sosem ér véget az az álom, az a hatalmas álom

Ez valójában puszta képtelenség, melyet nem tudok elrejteni

Úgyhogy zuhanjunk csak a hibáinkkal
[Nem fogunk meghalni]

Ez csak egy eszménykép lenne,
Melyet tapasztalatlanságom keltett életre?
Most még a felszínes értelmek is eltűnnek
Nyelved csak forog körbe-körbe
A bűnök neveltek fel téged

Képes vagyok vajon mosolyogni a megtorlás hálójába gabalyodva?
Akárhányszor csak újraírom, beleesek egy csapdába

Egyiket a másik után, mintha csak Isten másolata lenne
Még csak egy nyelv sincs, melyet leharaphatnék

Még ha a halálomat is kívánom,
Sosem ér véget az az álom, az a hatalmas álom
Végül te sem leszel más, mint az idő porszeme
Az őrült és zokogó magány alakját veszed fel

Úgyhogy zuhanjunk csak a hibáinkkal