2020. január 30., csütörtök

#515 Malformation - Deformáltság

DIMLIM – Deformáltság

Felnézek az égre 
Gyönyörű, nem igaz?
El akarom pusztítani

Vagyok olyan gyönyörű, mint az ég,
Még úgy is, hogy torzan születtem?
Miért nem adtak nekem nevet?
Nem jutott nekem más, csak a gúny

Elutasítanak, ha nem vagy erkölcsös és szép
Eltorzul az ég és minden más

Amikor kinyitom a szemem,
Csak egy szörnyen ronda ég tükröződését látom

Lassan teljesen elfelejtenek…

Ha ez egy álom, ébressz fel gyorsan
Ez a fájdalom már elviselhetetlen
Ettől a tiszta égtől várom az útmutatást

Ne feledkezz meg rólam, még ha torz is vagyok
Emlékezz mosolygó arcomra, jó?
Vajon hozzá tudnék szokni az éghez is?
Ezért imádkozom a hideg föld alatt

2019. október 5., szombat

#514 Other Side - Túloldal

MIYAVI – Túloldal

A város nyüzsgését elnyomja a zaj
Fülem befogva, szemem kapucni takarja
Nem hezitálok többé
Nem hezitálok többé

Az emberek túl sokat beszélnek
De én csak befogom a szám
Engem nem érdekel
Látom, hogy hazudtok
Minden fekete és fehér

Úgyhogy lehunyom a szemem
Lemegyek a peremről, irány a másik oldal

Mélyen az éjszakába ugrok ott,
Ahol van kiút a túloldalra
Kitárom szárnyaim
Kiút, kiút…
Mindent magam mögött hagyok

A túloldalon találkozunk

A túloldalon találkozunk
Nincs más út, nincs választásom
Nem fordulok vissza a túloldalon

Mindent és bármit – ezt akarja tőlem mindenki
Szűnni nem akaró vágy
Elegem van már

Túl sokat akartok
Nem volt még elég?
Most boldogok vagytok?
Ettől hánynom kell
Túlcsordul a világ

Úgyhogy lehunyom a szemem
Lemegyek a peremről, irány a másik oldal

Mélyen az éjszakába ugrok ott,
Ahol van kiút a túloldalra
Kitárom szárnyaim
Kiút, kiút…
Mindent magam mögött hagyok

A túloldalon találkozunk

A túloldalon találkozunk
Nincs más út, nincs választásom
Nem fordulok vissza a túloldalon


2019. szeptember 30., hétfő

#513 Stars - Csillagok

MIYAVI - Csillagok

Mennyi álmot láttam már megannyi csillag alatt! 
Nem számít, hányszor is ébredek fel, 
Még mindig keresem végzetem saját csillagát

A csillagokban látom a jövőm 
Világítanak a sötétből előbukkanó, 
Ragyogó útjelző táblák 
A csillagokban látom a jövőm 
Új oldalakat írnak, térképet a jövőmről
Most, csendesen 
A csillagokban látom a jövőm 

Még így, csukott szemekkel is hiszem, 
Hogy eljön majd a holnap
De a szívem eközben a csillagoknak kiált, 
Hogy mutassák nekem az utat

A csillagokban látom a jövőm 
Világítanak a sötétből előbukkanó, 
Ragyogó útjelző táblák 
A csillagokban látom a jövőm 
Új oldalakat írnak, térképet a jövőmről
Most, csendesen 
A csillagokban látom a jövőm 

2019. szeptember 23., hétfő

#512 Tears on Fire - Lángoló Könnyek

MIYAVI – Lángoló Könnyek

Titeket szólítalak
Minden könnyem lángban áll értetek
Lángoló könnyek…

A hírek az agyamba égtek, keresztültörtek fejemen
Mélyen a szívembe döftek
Ez a fájdalom az egyetlen bizonyítéka annak, hogy élek
Bánattal teli életek
Miért nem érem el őket akkor sem, ha kinyújtom a kezem?

Itt vannak előttem
Itt vannak előttem

A fiatal lányok és fiúk ma este újra elviselik a hideg esőt
Egy altatódal helyett valaki sírása hallatszik
A világ úgy tesz, mintha ezt nem is látná
Ugyan miféle jövő vár rájuk?
Mindaz, amit tehetek, hogy csak állok itt
Képtelen vagyok bármit is tenni

Sírok, sírok, sírok*
Olyan erőtlennek érzem magam

Titeket szólítalak
Az összes könnyem lángban áll értetek
A könnyeim, a könnyeim…
Hulló könnyeim lángokban állnak értetek
Lángoló könnyek…

Nincs olyan eső, mi sose állna el
Mégis, én nem tudok véget vetni ennek
De nem tudok félrenézni sem
Az ima önmagában senkit nem fog megmenteni
A könnyek, miket ontok, képesek lennének lángba borulni
Addig kiáltok, míg el nem megy a hangom
Még ha nem is ér el hozzátok
Továbbra is szólítani foglak titeket

Titeket szólítalak
Az összes könnyem lángban áll értetek
A könnyeim, a könnyeim…
Hulló könnyeim lángokban állnak értetek

Égnek az arcomon, de nem érzek semmit
Nem hagyom, hogy ezek a könnyek kárba vesszenek
Nem hagyom, hogy ezek a könnyek kárba vesszenek
Míg meg nem mentünk mindenkit

Titeket szólítalak
Az összes könnyem lángban áll értetek
A könnyeim, a könnyeim…
Hulló könnyeim lángokban állnak értetek
Lángoló könnyek…



Jegyzetek:
*Sírok, sírok, sírok: az angol „cry” szó igeként jelenthet sírást illetve kiáltást is – a szöveget tekintve mindkettő helytálló lehet.

2019. szeptember 12., csütörtök

#511 Butterfly - Pillangó

MIYAVI - Pillangó

Színek felhalmozása, hazugságok összehordása
Képtelen vagyok tiszta maradni
Ragyogni akarok, szárnyakat akarok
De mielőtt észrevenném, már fuldoklom

Pillangó…
Bárcsak elrejtőzhetnék a lila égben,
Ahol senki nem lát sírni!
Pillangó…

Csak a tiszták és ártatlanok képtelenek szeretni
Pedig ők igenis szeretni akarnak
Irigylem az elhaladó felhőket
Egyre csak bámulom őket

Pillangó…
Bárcsak elrejtőzhetnék a lila égben,
Ahol senki nem lát sírni!
Pillangó…

Mondd, hol vannak a szárnyaim?
El akarok repülni most azonnal
Mondd, hol vannak a szárnyaim?
Egy olyan világba, ahol senki nem lát

Pillangó…
Bárcsak elrejtőzhetnék a lila égben,
Ahol senki nem lát sírni!
Pillangó…

Mondd, hol vannak a szárnyaim?

2018. december 29., szombat

#510 Fragile - Törékeny

MIYAVI - Törékeny

45 perc a világ, ahol veled vagyok,
Ott te vagy az egyetlen, mit tisztán látok

Mi van, ha megtettem?
Ha megmutattam, mit rejtegetek?
Ha meglátod mind, akkor is itt maradsz velem?

Törékeny, törékeny
Nem akarom eltörni, soha többet
Törékeny, törékeny, törékeny
Maradhatok ma este?

Ezek az én színeim
Azon gondolkozom, te vajon látod-e őket
Kéknek, vagy pirosnak látod szívemet?

Semmi nem tökéletes, a tökéletesség hazugság
Én csak ugyanazt akarom látni, amit te is látsz

Törékeny, törékeny
Nem akarom eltörni, soha többet
Törékeny, törékeny, törékeny
Maradhatok ma este?

Ne menj, kérlek, ne menj!
Ez az én arcom
Mondd, a tiéd ugyanilyen?
Hát nem maradsz? Nem maradsz velem?

Törékeny, törékeny
Nem akarom eltörni, soha többet
Törékeny, törékeny, törékeny
Engedjük ezt el ma este

2018. december 21., péntek

#509 How To Love - Hogyan szeressünk?

MIYAVI - Hogyan szeressünk?

Hé, valaki mondja meg, hogy kell szeretni!
Bárcsak lenne ehhez egy útmutató
A szívem és eszem ellentmond egymásnak
Akaratom ellenére hidegen viselkedek

Hé, valaki mondja meg, hogy kell szeretni!
Vajon ki kell váltani hozzá valami engedélyt?
Csak ki akarom mondani, hogy kedvellek,
De minden alkalommal próbálok keménynek tűnni

Ah, mit is tehetnék, ma is remekül haladok visszafelé
Hé, Istenem, ha ott vagy, kérlek áruld el, hogyan kell jól szeretni
Ezt nem tanuljuk az iskolában és nincs róla kézikönyv sem

Írjak üzenetet, vagy telefonáljak?
És míg ezen tűnődök, a nap újra felkelt

Ah, mit is tehetnék, ma is egy káprázatos öngólt lőttem

Istenem, te tudod, hogyan kell jól szeretni?
Úgy néz ki, Saito-kunnak* fogalma sincs róla,
És erről aztán nem kérdezhetem meg az anyukámat

Kedvellek, nagyon kedvellek, normálisan akarlak szeretni
De akkor miért mondom mindig az ellentettjét, mikor előtted állok?
Hát akkor, majd holnap találkozunk


Jegyzetek:
*Saito: Miyavi menedzsere a PSC-nél

2018. december 20., csütörtök

#508 Dear from... XXX - Kedves... XXX-től

MIYAVI - Kedves … XXX-től

A reggeli köd hozta magával a tagadhatatlan igazságot
A másik oldalról azt mondtad gyengéden, de hideg hangon:
„Talán csak be kéne ezt fejeznünk”
És ezzel itt is maradtam egyedül

Oly gyengéden örvénylik nyár közepén ez a könnyszínű hó
Emlékeinket hordozva olvad el arcomon

Emlékek hada rohamoz meg,
S mint holmi forgó lámpás, gondolataim épp úgy pörögnek
„Vajon ez a könnyek miatt van?”
Ez vagy; egy halványuló, színvesztett alak
Az élénk világosságban mégis csak az maradt,
Hogy mint mindig, most is olyan gyönyörű vagy

Oly gyengéden örvénylik nyár közepén ez a könnyszínű hó
Emlékeinket hordozva olvad el arcomon

Olyan sivárak és magányosak a reggelek, amikor nélküled ébredek
És a vihar ígérete ma újra felrajzolódik az égre
Ez az első és utolsó szerelmes dal, amit neked írok – micsoda irónia
Egy fájdalmasan szomorú búcsúdal

Ez a könnyszínű hó oly gyengéden örvénylik nyár közepén
Emlékeinket hordozva olvad el arcomon

 Ha megadatik, hogy újjászülessünk,
Remélem találkozunk egy következő életben,
Tél közepén, ami olyan tökéletesen illik hozzád

A csókok íze, melyet szinte túl sokszor éreztünk,
És a táj, melyet együtt festettünk
Itt az ideje a búcsúzásnak
Az én érdekemben, a te érdekedben, mindkettőnk érdekében


Forrás: http://www.comyvzcrew.com/2013/12/miyavi-dearfrom-xxx-english.html

2018. november 22., csütörtök

#507 Aka - Vörös

Dir en Grey – Vörös

A fájdalomban szerelemre éhezek
Létezik olyan világ, melyben kockára tennéd értékes életed?
Tavasz, engedj el!

A vörös égre távoli szemek tekintenek
Nap nap után könnyek áztatják a mély sebet
Tavasz, engedj el!

Amikor csak virágzik,
Még én is képes vagyok megbocsátani,
Ha van legalább egy dolog, mit gyönyörűnek találok

Nem tudom, mi a szerelem
Azt sem tudom, mi a szerelem
Vajon megvédene engem?

A kötél jelentése, melyet újra a plafonra akasztottam…

A fájdalomban szerelemre éhezek
Létezik olyan világ, melyben kockára tennéd értékes életed?
Tavasz, engedj el!

Amikor csak virágzik,
Még én is képes vagyok megbocsátani,
Ha van legalább egy dolog, mit gyönyörűnek találok

Nem tudom, mi a szerelem
Azt sem tudom, mi a szerelem
Vajon megvédene engem?
Mi sem változott azóta…


2018. november 16., péntek

+02 INTERJÚ: a Crossfaith énekesével!

2018. október 11. – Patronaat, Haarlem, Hollandia

A Crossfaith 2018-as európai turnéja keretében lehetőségem nyílt interjút készíteni Kennel, a banda énekesével. Az interjúról készült videó is, amit a bejegyzés alján találhattok meg.

Szia, Ken! Köszi, hogy találkoztál velünk! Rólam csak annyit, hogy japán előadók dalszövegét fordítom magyarra – Magyarországról származom, ha már témánál vagyunk -, és szeretnék feltenni pár kérdést az új albummal, a turnéval és néhány egyéb dologgal kapcsolatban.
Ken: Király!

De mielőtt bármibe is belekezdenék, hoztam nektek egy kis alkoholt Magyarországról! *odaadok egy üveg Unicumot, szenvedjenek csak!*
Úristen, szuper! Köszi!

Csak egy emlékeztető, hogy legközelebb mindenképp jönnötök kellene Magyarországra.
Ez valami aperitif, mint a whisky, vagy…?

Ez egyfajta likőr, 40%-os.
És milyen ízű?

Meglehetősen… keserű, de megkóstolhatod!
*beleszagol* …OKÉ. Köszi!

Nemrég megjelent az új albumotok, az EX_MACHINA. Mi motivált titeket az album elkészítésére?
Mielőtt nekikezdtünk volna ennek az albumnak, kiadtunk 3 kislemezt; a New Age Warriorst, a Freedomot és a Wipeoutot. Király volt időt szánni arra, hogy ne egy albumot, hanem valami rövidebb cuccot jelentessünk meg. Elég nehéz volt, mert tudjátok, az emberek azt akarják, hogy minden egyes kiadványunkon legyen egy vezető dal. Kihívás volt ez számunkra, de tök jól szórakoztunk közben, és izgalmas feladat volt felvenni egy albumot, mert többet elárulhatunk a Crossfaith-ről mélyebb részleteiben. Ez rettentő motiváló volt számunkra, és mielőtt elkezdtük volna összerakni a koncepciót, beszélgettünk a zenekarról, rólunk, hogy mit akarunk mutatni a világnak a zenénkkel.
Kitaláltuk, és végülis ez volt a cél. A zenekarhoz való hozzáállásunk a legfontosabb. Mindig törekszünk arra, hogy új dolgokat próbáljunk ki, hogy olyan egyediséget mutassunk, ami kiemel minket a többi banda közül. Japán zenekar vagyunk, de az egész világnak játszunk. Baromi nehéz olyan bandát találni, mint a Crossfaith.

Igaz! Említetted, hogy a zeneírás folyamata ezúttal másabb volt. Mit értesz ezalatt?
Ezúttal mi magunk rögzítettük az albumot. Ezt eddig kétszer csináltuk, az első és a második lemezünk is így készült. Az első albumon mi vettük fel az összes hangszert és vokált, mi magunk kevertük – a masterelés és dizájn Teru reszortja volt. Mindent mi magunk csináltunk (az első kiadványon). Utána elkezdtünk producerekkel dolgozni; Machine-nel, David Bendeth-tel, Josh Wilburrel és még egy csomó jó arccal, sokat tanultunk tőlük, jó, és kicsit rossz értelemben is.
A producerek sosem lesznek benne a zenekarban, értitek, mire gondolok. Ők csak producerek, mindig próbálnak sokkal jobbá (eladhatóbbá) tenni egy dalt. Ezúttal az album minden egyes részletét mi akartuk csinálni. Kiválasztottuk a hangmérnököket, majd kiválasztottam a srácot, aki segített nekem a vokál felvételében, például a kiejtés szempontjából. Király volt, jól szórakoztunk. A vokál és a hangszerek felvétele külön stúdiókban történt, ugyanabban az időben. Kapcsolatban voltunk egymással, elküldtük egymásnak a demót, reagáltunk egymás munkájára. Remek volt. Zenészként rengeteget tanultunk abból, hogy egymagunk csináltunk mindent. Azt hiszem, most már készek vagyunk más producerekkel is együtt dolgozni.

Ha választanod kellene egyet, mit mondanál, melyik a személyes kedvenc számod az új albumról, vagy melyik az a dal, amire leginkább büszke vagy?
A Make a Move az album egyik vezető dala, nagyon fülbemászó. Próbáltam úgy rappelni, mint Fred Durst, meg ilyenek. Baromi nehéz és időigényes volt felvenni a vokált, két napig tartott, vagy kicsit tán tovább is, és ez csak egy szám. A refrén nagyon király és táncolós, ugyanakkor mégis elég kemény és érezhető benne a Crossfaith-hangulat, úgyhogy bírom ezt a számot és nagyon büszke vagyok rá.
Jaja, én is tökre bírom a lendületét! Rajta van a futós lejátszási listámon, és amikor csak megyek futni, mindig szoktam hallgatni, mert fülbemászó a dallama és tudom vele tartani a tempót. Elég király.

A dalszövegekről szólva… honnan jönnek az ötletek, vagy mi készül el előbb? A szöveg, vagy a dallam?
Először kitaláljuk az album koncepcióját, és ahhoz a hangulatvilághoz írom a szöveget. Ugyanabban az időben írjuk a zenét is. Leginkább a dallam készül el először, mert, hogy is mondjam, a szavak hangzása rettentő fontos. Ezért béreltem fel egy csávót az ének rögzítéséhez, ő segített a szövegírásban is. Minden egyes dal követi az album koncepcióját. Van, hogy megkérdezem a srácokat, vagyis Terut vagy Kazut (mivel ők a fő zeneszerzők), hogy mi a dal fő témája, hogy tudjam, mivel tehetem a dalt teljesebbé.

Tehát a szöveg követi az album tematikáját, mégis, ha jellemezném kéne az albumot egy szóval, az valószínűleg a „düh” vagy „elszántság” lenne - a Catastrophe vagy Destroy számok miatt. Kíváncsi vagyok, mi okozza ezt a dühöt, vagy épp ezt az erőteljes ellenkezést azellen, hogy mások elnyomjanak/irányítsanak.
A Destroyról szólva: még a zeneiparban is sok olyan arc van, aki ránk próbál erőszakolni olyasvalamit, amit mi nem akarunk megtenni. TV-s vagy zenés műsorokban, vágod, mire gondolok; interjúk, tv adások, rádióműsorok, és néha még fesztiválokon is egy csomó japán zenekar, vagy zeneiparban dolgozók próbálnak odajönni hozzánk spanolni, és ezt nem csípem. Ezek apróságok, vannak nagyobb gondok is a világban, például a kormányok. A japán kormány totál elbaszott, és szerintem sokan mások is panaszkodnak a saját országuk vezetőségére. Annyi minden van… annyi düh, annyi érzés, de mindig rakok némi pozitivitást még a feszültebb dalokba is… kivéve a Perfect Nightmare-t… A Destroyt tekintve a fő téma az, hogy nem vagyunk többé senkinek az áldozata. Az albumunk fő gondolata az, hogy felébresszük az emberiséget, és hogy a döntés mindig a ti kezetekben van, ugyanúgy, ahogy az enyémben is. Nem akarok robottá válni. Tehát ez a düh sokkal inkább a ráébredés hangja… Érted, mire gondolok; hogy ráébresszük az embereket ezekre az erőkre.

Ez tényleg egy jó üzenet. De van egy dal, a Milestone, ami merőben különbözik a többitől. Mi ennek a története, és mit értesz azalatt, hogy „hazajövünk”?
Ezt a dalt a gitárosunk, Kazu írta, és mikor először hallottam a demót, egyből az ugrott be, hogy „A bandáról fogok írni!”, mármint hogy erre a dallamra a bandáról kellene írni, és kérdeztem is a srácokat, hogy „Írhatok a zenekarról?” Ez nem követi az album koncepcióját, de mondták, hogy persze, csináljam csak. Úgyhogy a bandáról írtam, főleg a turnéról. Mindig turnézunk, mindig máshol vagyunk. Sokan várnak ránk, mialatt turnézunk, Japánban is, például a barátaim is mindig várják, hogy visszamenjek Japánba és együtt lógjunk, a családom is mindig azt akarja, hogy hazamenjek, de
mégis, mi mindig úton vagyunk. Úgyhogy bár mondom mindenkinek, hogy „persze-persze, hazamegyek”, ez nem igaz. A szívem viszont mindig ott van velük. Erről szól a Milestone.

A turnézásról szólva, 26 napon belül 20 koncertet adtok, ami kész őrület, látva az Instagram sztorikat, hogy mennyit bulikáztok koncertek után. Hogy maradtok jó kondiban?!
Igazából én eléggé elsunyulom (a bulizást)… Mindig úgy teszek, mintha igenis benne lennék a buliban, de vigyáznom kell a hangomra. Tegnap óriási party volt… mármint, nem volt olyan órási, de néhányunk eléggé… szétcsúszott. Tegnap volt a turnémenedszer asszisztensének a szülinapja és hát… eléggé bebaszott, és csomóan ott haldokoltak a földön. Én is ott voltam, de én inkább csak *levegőben rázza az öklét*, meg se szólaltam, csak *csapkodja a térdét* valami ilyesmit műveltem, de holnap van egy szabadnapunk, úgyhogy lehet bulizni.
Az Unicummal.
Ja.

Gondolom nincs erre sok lehetőségetek, de ha mégis, akkor mit szerettek leginkább meglátogatni a turnék alatt? Például, most, hogy itt vagytok Hollandiában, van valami, amit meg akartok nézni, vagy…?
Ez az ország csodás, és Hollandiában szeretnék IIIIIIIIIIIIIGAZI sajtot enni, mert az nagyon híres errefelé. Voltam már coffee shopban is… igaz, nem ma… Klassz, bár néha már túl sok, és inkább nem is tudom, szeretnék elmenni evezni. Annnnnyira jó… kurvára imádok evezni.

Király! Idén nyáron voltatok Magyarországon is, az Underoath előzenekaraként, és egyben ez volt az első olyan magyarországi koncertetek, ahol nem volt bombariadó. Szóval, milyen volt a mostani koncert, ha még emlékszel? (Megj: erre Ken a bombariadós, 2012-es koncertre reagál… :D)
Nagyon ijesztő volt. Ahogy véget ért a koncert, a turnémenedzser rohant hozzánk, hogy bombariadó van, mire én csak annyit tudtam kinyögni, hogy „Mi a fasz?!” Mindenkit evakuáltak, de volt ám egy sztori az egész mögött… nagy faszság volt az egész. Az akkori turnémenedzserünk viszont nagyon vigyázott a cuccainkra. Előfordult már, hogy páran felhívták a rendőrséget és azt állították, hogy bomba van a helyszínen, mire fel kiürítették a helyet, és akkor jöttek a tolvajok, akik ellopták a cuccokat a helyszínről. Van, hogy megesik az ilyesmi, úgyhogy mindenünket gyorsan bepakoltuk a
furgonba, sz’al ja… Végül kiderült, hogy szerencsére az egész csak kamu volt. De jó muri volt, és ilyesmit soha nem tapasztalunk Japánban, úgyhogy ez ilyen „Üdv Európában!” dolog volt, értitek. Imádom.

De idén nyáron nem volt semmiféle riadó, minden simán ment.
Jaja.
Úgyhogy reméljük, hogy a jövőben is így lesz. 

Történt bármi emlékezetes a mostani turnétok során, vagy idén?
Ezen a turnén?
Aha!
Megsérült a dobosunk, Tatsu. Beledöfte a dobverőjét ide *mutat a csuklójára* az utolsó leütésnél, a legeslegutolsónál. Ő meg csak annyit mondott: „ÚRISTEN, ezt jól megcsináltam!” Gondolkoztam, hogy mit is tehetnénk, töröljük-e a következő koncertet, de mondta, hogy „Nee, megcsinálom fél kézzel!!”, mire én: „Wow, micsoda szörnyeteg”… Ez nem emlékezetes volt, hanem olyan… tudod…
Jah, úgy tűnik, ezek a sérülések már a turnék részeivé váltak. Mint nyáron is az a vakbélműtétes eset. Elég balszerencsés. (Megj.: Hironak begyulladt a vakbele a 2018-as nyári turné alatt, meg kellett műteni.)
A turnézós életet mindig elbassza valami.

Mit gondolsz, mi a ti küldetésetek zenészként? Mármint van valami, amit szeretnétek elérni a zenétekkel?
Szeretnék fellépni a holdon.
…Oké.
Elég őrült lenne, nem?
Király, hajrá!

Vannak példaképeid?
Énekesként azt mondanám, hogy a Slipknotos Corey Taylor, zenekarként The Prodigy és Fred Durst a Limp Bizkitből.

És miket hallgatsz mostanában? Meg tudnál nevezni pár bandát vagy előadót?
Ha Európában vagyok, mindig itteni előadókat akarok hallgatni, tehát hallgattam Biffy Clyrot, tegnap pedig egy francia hip-hop bandát hallgattam, a Hocus Pocust – nagyon király, csekkoljátok majd! – és Chemical Brotherst, ezalatt meg még van rengeteg egyéb előadó *böngészi a telefonját*.
Rákeresek majd!

Van valami, amit mindig magaddal viszel a turnékra? Ezalatt nem telefonra vagy laptopra gondolok, hanem valami személyes tárgyra, amit szimplán csak nem tudsz otthon hagyni.
Ezúttal nem nagyon használom a laptopom. Nintendo Switchet hoztam magammal és az Undertale c. játékkal játszom. Ismered?
Nem.
Ki kellene próbálnod!
Jaj, várj, Undertale, azt ismerem!
Teljesen elkápráztatott. Annyira lesokkolódtam! A buszos alvóhelyemen játszottam, tök sötét volt… Felvettem a fejhallgatóm és csodálatos volt, a játék elképesztő. Ezer éve nem játszottam már játékokkal, de ez őrületes volt. Érzem azt a rengeteg szeretetet, amit belefeccöltek az alkotók a játékba.

És útközben, miközben mentek egyik országból a másik országba, azt az időt alvással vagy a játékkal töltöd?
Szoktam itt lógni egy kicsit, aztán visszamegyek a barlangomba… Felmegyek YouTube-ra, vagy zenét hallgatok.

A kérdésekkel már végeztünk is, de beugrott mégvalami, amikor megemlítetted Terut, mint az egyik fő zeneszerzőt. Láttam pár fotót róla, mikor épp a plafonról lóg, vagy beugrik a közönségbe, vagy valami random őrültséget csinál, szóval csak kíváncsi vagyok, hogy kinézett-e már magának egy helyet a mostani koncert helyszínén, ahova felugorhat.
Nem tudom…
...Mert amúgy rohadt ijesztő.
Lehet! A mostani első koncerten, amit a Kerrang magazin hozott össze, egy ici-pici helyszínen léptünk fel, és volt egy cső a plafonnál, Teru meg: „Oké… szerintem ez jó lesz…”, a hely tulaja meg már jött is, mondván: „Meg ne próbáld, kurvára hozzá se érj! Bármit megtehetsz… csak ezt nem.” Szóval jah… esélyes, hogy körbenéz. A koncerttől függ… ha rossz passzban van, nem csinál ilyeneket. Szóval az egy jó jel, ha csinál valami őrültséget.

Értem! Köszönöm szépen, hogy időt szántál rám, legyen király koncertetek mindenféle baj és sérülés, meg ilyenek nélkül. És mivel csak te jöttél, csak neked adok ilyet, ez is egyfajta magyar pia. *adtam neki egy kicsi Fütyülőst*
Köszi!

Kicsit gyengébb, mint a másik, 30%-os. Elég népszerű Magyarországon; cseresznyés, likőrös ital.
Köszi, hogy eljöttél megnézni minket, egyenesen Magyarországról!

Legközelebb ne feledkezzetek meg Budapestről, sok rajongótok van ám nálunk. Bécsbe is jópár magyar elment, hisz az volt a legközelebbi helyszín. Szóval várunk titeket!



Köszönet: Ken, Eros, Brogan, MatsuKei és Daniël

Az interjút készítette és fordította: J-Rock Magyarul
Ha szeretnétek az interjút, vagy valamely részletét felhasználni, kérlek, jelenítsétek meg a forrást: https://j-rockmagyarul.blogspot.com/2018/11/02-interju-crossfaith-enekesevel.html?fbclid=IwAR0q8_2rhTSdfqdghW-hRSVz3KcSP7Xv0O8Qwv-iRbcOeNaiac7rx08HfkU