#366 Kago no Sanagi - Ketrecbe Zárt Báb

the GazettE – Ketrecbe Zárt Báb

Létezésedtől függök.

Te vagy az oka annak,
Hogy elvágom érzéseimet.
Elszáradnak a virágok,
Mik ebben a múló világban bontották szirmukat. 
Az érzés bőrömbe égett; a seb sosem fog leválni.
Emlékszel a szavakra, 
Miket akkor váltottunk,
Amikor lélegzetünk összefonódott?

Még mindig beleolvadnék
Azokba az édes hazugságokba.
Ha össze akarsz törni,
Tedd meg gondolkozás nélkül.

Kifestem ajkaim, elrejtem szívemet
S eltűnök a piroslámpás negyedben.
Felszínes álmokat álmodok, miközben
Ujjaid lassú mozdulatokkal cirógatják hajam,
Miközben billegünk, billegünk, himbálózunk.
Most messzi van az ég, 
Az ég, mi olyannak tűnt, mintha el tudtam volna érni,
Ha kitárom karjaimat.
Úgy tűnik, csak a könnyek fognak hullani. 

Beleolvadtunk a szenvedélybe,
De elfelejtettük összefonni vörös fonalainkat.
Még mindig csak egy báb vagyok, 
Így nem fogok elrepülni ebből a ketrecből.
A lenyugvó nap színe beszínezi a bánatot;
Ezt még mindig nem tudom szavakba önteni.

Kifestem ajkaim,
Megölöm szívemet,
S útnak indulok a késő ősz sötétségébe.
Akkoriban nem értettem,
Mi értelme remélni;
Hiszen soha többet nem fognak úgy megérinteni.
S ez mind azért, mert még mindig nem tűnsz el
Szórakozott tekintetemből.

Az az éjjel, mi felébresztett,
Soha nem fogja megbocsátani siránkozásomat.
Ez a könyörtelen kapzsiság fészke.
Nem kérek tőled semmit,
Tőled, kitől még csak egy viszlátot sem kaptam,
De…

Ha elmész, ne vidd magaddal azon idők emlékeit,
Amikor itt voltam; egy ősszel a piroslámpás negyedben.
Még most sem találom a holnapot.
E kalitkában, miben egyedül vagyok,
Továbbra is követem gondolataimban
Azokat a lassú mozdulatokat.
Nem fogsz eltűnni.

Létezésedtől függök.

Jegyzetek:

A címről: a báb itt nem a marionettbábut jelenti, hanem a rovar bábját; amiből egyszer pillangó lesz.