2010. szeptember 29., szerda

#183 Aoi Tori - Kék Madár

D=OUT - Kék Madár



Nézd, egy kék madarat is találtam veled együtt!
Visszhangzik a kabócák és az eső hangja.
Bámulom a tájat, ami nem fog
Holnappá változni.
Teljes szívemből szeretlek.

Ez egy hosszantartó, késő nyári szellő.
Melegség lakozik ezekben a szemekben.
Szívemben már csak könnyezem és nevetek,
Annyira fáj!

Vannak dolgok, amiket akkor vettem észre,
Mikor már rég feledésbe merültek...
Vannak dolgok, amiket nem vettem észre,
Mert túl közel voltak hozzám...
Érezve ezeket a sötét felhőket,
Mit kéne gondolnom rólad?

Egy repedés tárult fel szívemen.
Az emberek mégsem olyan erősek...
Valahogy úgy tűnik, sikerült pihentetnem szárnyaimat.

Nézd, egy kék madarat is találtam veled együtt!
Szétszakítom összefonódott kezeimet,
Mielőtt visszanézek.
Azt is mindhiába...
Azt akarom, hogy ott legyél,
Hogy egyszerűen csak visszaküldj engem az égbe.

Alaktalan szavak...
Mindkét kéz megerősítést várva nyújtja ki karját.
Mindig ezt érzem,
Tudnom kellene már.

Nézd, egy kék madarat is találtam veled együtt!
Visszhangzik a kabócák és az eső hangja.
Bámulom a tájat, ami nem fog
Holnappá változni.

A szélbe, a városba, a hegyekbe, az óceánba, a felhőkbe,
Az égbe, a csillagokba, a szerelembe, a szerelembe, a szerelembe.

Nézd... mindenki szívében kell, hogy éljen
Egy ilyen kék madár.
Teljes szívemből szeretlek.

2010. szeptember 28., kedd

#182 Death Point - Fél lábbal a sírban

D'espairsRay - Fél lábbal a sírban



Ki hozta létre ezeket a szabályokat?
Ki fordította ellenem az egész világot?

[Hé te, figyelj csak!]

Pénzen nem vehetsz több időt,
Szóval miért élsz [miért élsz]
Szorosan összekötött kezekkel?!
Szakítsd el a köteleket,
Élj szabadon!

[Ugorj!]

Ne kuncsorogj segítségért,
Harcolj magadért!
Válassz!
Ha a saját utadon jársz,
Fél lábbal a sírban állsz.
Ne kuncsorogj segítségért,
Állj ki, harcolj magadért!

Egy olyan élettel, ami nem is a tiéd igazán,
Te csak a sekélyesbe gázolsz, lassan haldoklasz.

Fél lábbal a sírban...
Fél lábbal a sírban...
Fél lábbal a sírban...


Pontosan azt tesszük,
Amit az emberek elvárnak tőlünk.
Meddig mész el azért,
Hogy elnyerd a díjat?

[Hallasz?!]

Van pár dolog, amivel sohasem kereskedtél.
El tudnád [el tudnád] adni a lelked?
Akkor én hamarabb meghalnék.
[Ami azt illeti, érted tenném.]

Ne kuncsorogj segítségért,
Harcolj magadért!
Válassz!
Ha a saját utadon jársz,
Fél lábbal a sírban állsz.
Ne kuncsorogj segítségért,
Állj ki, harcolj magadért!

Egy olyan élettel, ami nem is a tiéd igazán,
Te csak a sekélyesbe gázolsz, lassan haldoklasz.

Fél lábbal a sírban...
Fél lábbal a sírban...
Fél lábbal a sírban...


Ne kuncsorogj segítségért,
Harcolj magadért!
Válassz!
Ha a saját utadon jársz,
Fél lábbal a sírban állsz.
Ne kuncsorogj segítségért,
Állj ki, harcolj magadért!

Egy olyan élettel, ami nem is a tiéd igazán,
Te lennél a következő.

[Állj ki magadért!]

Csak két út van, hogy tovább menj:
Ha éled az életet, vagy megpróbálsz meghalni.

Fél lábbal a sírban...
Fél lábbal a sírban...
Fél lábbal a sírban...

Jegyzetek:
Jó szórakozást mindenkinek a holnapi D'espairsRay koncerthez! >ω<
Ne pofátlankodjatok előre a sorban, mert csak mindenki megutál benneteket. :D

2010. szeptember 27., hétfő

#181 Kodou - Pulzus

Dir en Grey - Pulzus



Az a szomorúság holnapra már
Biztosan eltűnik az arcodról.
Miért váltak holttá szemeim?

Mi vár rám holnap, ahogyan
Éneklek és értelem nélkül élek?
Egyedül a szobámban csak a
Szívdobbanásom sikít.
Ne higgy saját vicceidnek,
Ne csinálj bolondot magadból!

Öld meg a hangod,
Hunyd le szemeid,
Fulladozz a sötétségben,
Kóborolj körbe-körbe!
Ezentúl senkitől sem fogok függni.
Öld meg a hangod,
Hunyd le szemeid,
Fulladozz a sötétségben,
Kóborolj körbe-körbe!
Magamban tartom éles hangodat...
Mindent ebben a nagy sötétségben.

Imádom megtapasztalni a végzetet.
Egyedül vagyok; habozok a
Sorsommal kapcsolatban.
Ne csinálj bolondot magadból!

Megállíthatatlan eső,
Megállíthatatlan hangok,
Megállíthatatlan sebek,
Megállíthatatlan szerelem,
Megállíthatatlan dal...


Annyira irónikus...
Napos, világos idő.
Jó reggelt...

2010. szeptember 26., vasárnap

#180 Naraku [奈落] - Pokol

The GazettE - Pokol



Az ösztön és a test egymás ellentmondásai.
A gyakorlatba ültetnek egy lüktető "ellentétet",
Hogy a csend körülölelhesse azokat.

Olyan szépek voltunk!
De csak mert túl sokat tudtunk
Az erkölcstelenségről.

Mielőtt a kéj szétszóródik
Ebben a nagy izgalomban,
Azt mondom neked: "Szeretlek."

Hogy kigúnyolhassuk őket,
Úgy tűnik, elrejted meztelen testedet.
Mióta mélyebben érezlek téged,
Mint a fájdalmat, sokkal könnyebb színlelnem.

Törött érzésekkel és testtel bámultam
Egy lüktető "elnyomásra", ahogyan
Fulladoztam a kezek között.

Olyan szépek voltunk...

Mielőtt a kéj darabokra hullik,
Azt mondom neked: "Szeretlek."

Hogy kigúnyolhassuk őket,
Úgy tűnik, elrejted meztelen testedet.
Elhiszed végre, hogy testem a fájdalom
Fenekére süllyed.

Annak ellenére, hogy tarkómtól
Kezdve mindenem borzong,
Azt kívánom, hogy tudjak bízni
Ezekben a kezekben.

A szerelem és gyűlölet távolságáról álmodoztam.
A forróság kezd elenyészni...
Szerelmünk végén azt hittem,
Meggyaláztál a szenvedéllyel.

Láttam a poklot.

2010. szeptember 25., szombat

#179 Pink Spider - Pink Pók

hide - Pink Pók



Szövöd a hazugságok hálóját,
Azt hiszed, hogy ez a kis világ a minden.
Mindenkit bántasz, aki feléd igyekszik.
Azt hiszed, hogy az ég szögletes.

"Ez az én határom,
Nem várok el többet magamtól."

Ezt te mondtad, de ez is csak egy hazugság.
Feltűnő jeleid olyan szomorúnak tűnnek...
Rendkívüli, de egy mennyországbeli madár
Éppen hozzád beszélt.

"Szerezz pillangószárnyat és gyere ide!
Ott azt csinálhatsz, amit csak akarsz."

Pink pók...
"Menni akarok!"
Pink pók...
"Szárnyakat akarok..."

Figyelmen kívül hagytad a csapdába esett
Pillangókat, kik az életükért küzdöttek;
Egyre csak az eget bámultad.

"Nem azért bántalak, mert utállak,
Hanem azért, mert nincsenek szárnyaim,
És az ég olyan magasan van..."

"Menj csak, használd az én szárnyaimat,
Pókocska!
Te, ki már ismered a fájdalmat,
Szárnyalj továbbra is, és jusson majd
Egy nap eszedbe, hogy csak valaki
Segítségével tudtál repülni, és azzal a dologgal,
Amit úgy hívtál, szabadság."


Nem vagy képes azokkal a kölcsönkért
Szárnyakkal repülni, fejjel előre zuhansz a földre.

Pink pók...
"Baszhatom..."
Pink pók...
"Bár látom az eget."
Pink pók...
"Elbuktam."
Pink pók...
"Szárnyakat akarok!"

Vetettél egy futó pillantást
Az ég másik oldalára.
Egy csapat madár Délre száll...

"Még egyszer fogok repülni,
Ezúttal a saját sugárhajtóművemmel,
Miután felszaggattam ezt a hálót.
Olyan gyorsan, amilyen gyorsan
A felhők haladnak."

Pink pók, az ég téged hív!
Pink pók, pink pók...

Egy pink felhő úszik az égen.

2010. szeptember 23., csütörtök

#178 TORTURE - Kínzás

Miyavi - Kínzás



Halott...

Éneklek, hogy megszabaduljak a félelemtől.
Remélem, hogy azonnal eltűnik az esővel együtt.
Tudom, hogy az élet maga a fájdalom,
Nem valami habos-babos tündérmese.
Semmi értelme imákat rebegni,
A saját utam járom.

Nincs vége ennek a fájdalomnak,
Ki nem állhatom ezt a dühöt és csalódottságot.
Már a könnyeim is vérből vannak,
Ezt okozta az a rengeteg hazugság.
Bekötözi az elmémet, nem tudok elmenekülni,
Nem tudok elmenekülni, nem tudok elmenekülni,
Nem tudok elmenekülni, nem tudok elmenekülni.

Istenem, érzed ezt a fájdalmat, amit adtál nekem?
Vess véget életemnek mennyeien, mielőtt felébredek.
Miért kínzol engem, miért utálsz?
Még ha ez is a végzetem, nem futok el előle,
Nem futok el előle, nem futok el előle,
Nem futok el előle, nem futok el előle.

Senki sem akar látni egy ennyire üres tündérmesét,
Aminek még csak nem is a remény,
Vagy álmok beteljesülése a vége.

Nem akarom látni,
Soha többé nem akarom látni!

Istenem, érzed ezt a fájdalmat, amit adtál nekem?
Vess véget életemnek mennyeien, mielőtt felébredek.
Miért kínzol engem, miért utálsz?
Még ha ez is a végzetem, nem futok el előle,
Nem futok el előle, nem futok el előle,
Nem futok el előle, nem futok el előle.

Halott...

2010. szeptember 22., szerda

#177 Que Sera Sera - Bárhogy lesz, úgy lesz

Aicle. - Bárhogy lesz, úgy lesz



Bárhogy lesz, úgy lesz;
Sírni kezdtem.

Hé, Napocska... miért nem engededd,
Hogy essen az eső?
Nincs értelme a jóidő-talizmánnak.
Valahogy megutáltam, nyugtalanított.
Inkább játékosan forgatnám az esernyőt.

Mama...
Lehorzsoltam a térdem!
Vér serkent ki onnan, szédülök.
Álmatlan vagyok, üres a hasam.
Biztos, hogy ez és az a dolog jelent mindent...
Ez talán az eső hibája.

Elloptam a virágot, sajnálom.
Virágzik a román korstílus.
Felhők és eső, ez Észak-Tokió.
Az élet rövid, szeretlek!

Bárhogy lesz, úgy lesz;
Sírni kezdtem.

[Bárhogy lesz, úgy lesz.]
Puhány vagyok, de vajon
Megváltozik ez valaha?
Minden rendben lesz, ugye?

A "szeret, nem szeret" játékjóslás
Még nem bukott el!
Valahogy megutáltam, nyugtalanított.
Rószaszín szemüvegen keresztül
Látom a világot.

Elloptam az álmot, sajnálom.
Virágzik a román korstílus.
Felhők és eső, ez Észak-Tokió.
Az élet rövid, szeretlek!

[Bárhogy lesz, úgy lesz.]
Kinyílik valaha ez a gyönyörű virág?
Holnap már jó idő lesz...
Bárhogy lesz, úgy lesz.

2010. szeptember 21., kedd

#176 Abyss - Szakadék

DEATHGAZE - Szakadék



Kiálts fel, engedd ki érzelmeid!
Győzedelmeskedj, énekeld az igazat!
Hallod a hangom, szerelmem?
Akkor kezdődhet is a kétség,
A zuhanás, ugye?
Nem hagyhatom, hogy így érjen véget!
Árulás, őrület, csattanás, újdonság.

Tegyél túl az időn!
Ha a homályos álom végére vágysz
És a fényre, mi már rég kihunyt innen,
Menj oda, ahol ragyogás van!
Szállj magasra, most azonnal!
Tárd ki szárnyaid szíved dobbanásaira!

Már értesz, ugye?
Add be a derekad, lopd el ezt a hitvány hangot!
Őrülj meg, hasadj részekre, kövess!

Tegyél túl az időn!
Ha a homályos álom végére vágysz
És a fényre, mi már rég kihunyt innen,
Menj oda, ahol ragyogás van!
Szállj magasra, most azonnal!
Tárd ki szárnyaid szíved dobbanásaira!
Igen, repülj még magasabbra!


Folytasd a sikítozást
Ebben a visszatért sötétségben,
Így nem érhet véged életed.
Énekelj, bámulj előre továbbra is
És kerítsd hatalmad alá a holnapot!
Minden dolog egyetért ezzel a hanggal.

Tegyél túl az időn!
Ha a homályos álom végére vágysz
És a fényre, mi már rég kihunyt innen,
Menj oda, ahol ragyogás van!
Szállj magasra, most azonnal!
Tárd ki szárnyaid szíved dobbanásaira!
Könnyeid megajándékozzák szívedet
A legmelegebb tájjal és a válasszal,
Amit már nem találhatsz meg itt.

Folytasd a sikítozást
Ebben a visszatért sötétségben,
Így nem érhet véged életed.
Énekelj, bámulj előre továbbra is
És kerítsd hatalmad alá a holnapot!
Minden dolog egyetért ezzel a hanggal.

2010. szeptember 20., hétfő

#175 RAINBOWS - Szivárványok

alice nine. - Szivárványok



Készen állsz?

Éjféli, egyszínű táj;
Gazdagon színezett kép,
Pont, amire vágytam.

Szétterjednek a színek,
Mint egy páva tollai.
Körbe-körbe haladnak,
Ez a fény varázsa a
Fantázisa spiráljában.

Fesd be az eget,
Már ha eléred!
Rajzolj fel egy századot,
Mintha egy igazi csoda lenne.
Visszhangzik és túltesz a
Horizonton is;
Újrafestem majd a sötétséget.
A hullámzó és átfedegető éjjel
Kellős közepén fogok táncolni veled.

Ébredjünk fel egy álomba,
Egy álomból felriadva.
Gyerünk, menjünk,
Itt a hajnali kétórás körforgás!

Ha amit látsz, az a valóság,
Miért vannak ott könnyek?
Szíved pityergő csücskében
Én leszek ott, hogy énekeljek.

Fonódj össze hangommal,
Már ha eléred!
Rázd a csengőt ébresztőként,
Még hajnalhasadás előtt!
Gyorsan, szálljunk fel
Az időn és sötétségen keresztül,
Repüljünk!
Lehet, hogy úgy tűnik, lángol
Az a hatalmas virág,
De hidd el, virágozni fog veled együtt.

Neonszínek koktélja,
Nézzük a világot egy színes üvegen keresztül!
Te és én bűntársak vagyunk,
Nincs is másra szükségünk.

Fesd be az eget,
Már ha eléred!
Rajzolj fel egy századot,
Mintha egy igazi csoda lenne.
Visszhangzik és túltesz a
Horizonton is;
Újrafestem majd a sötétséget.
A hullámzó és átfedegető éjjel
Kellős közepén fogok táncolni veled.

Előbb használták, majd eldobták a profilt;
A név, amit adtak neki, nem mást, mint...

2010. szeptember 19., vasárnap

#174 [DIS]

The GazettE - [DIS]



Ez a békejel csak egy hazugság,
Amit a hadüzenet sötét világába dobtak?
A mai társadalom egyszerűen förtelmes.
Micsoda korszak ez a gyermekeknek...

Azt mondták, úgy tűnik,
Japán megváltozik.
A kormány és a rendőrség
Megbünteti a bűnözőket.

Valahogy nem tűnik furának
Az az állandó, mély bocsánatkérés
A bűnözések mellett?

Lázad a 2003-as gyűlés...
Átvált az emberrablásról az atomháborúra.
Láttuk, hogyan léptettek elő
Egy csapat idiótát.
Ezek a kölykök már bűnügyi eseteket vizsgálnak!!

Megőrültek ebben a világban.
Földünk sorsa már a végéhez közeleg..?
Állj fel most azonnal!
Harcolj bajtársaiddal, rázd az öklöd!

Ez egy lázadás, ami megváltoztatja
A jelenlegi nyugodt korszakot.



Jegyzetek:

A címről
A DIS-nek konkrétan nincs jelentése az angolban, a szerepe általában aaaa főnevek, igék vagy melléknevek előtagját adni. Általában a dis-szel egy tagadást fejezünk ki, egy dolog ellentetjét. Pl: allow - megenged; disallow - megtilt. Appear - megjelenik; disappear - eltűnik.
Szóval mondhatni, hogy a "dis" egyfajta tagadást fejez ki, talán fordíthatnánk a címet egyszerűen "nem"-nek is. De inkább meghagytam az eredeti formát.

2010. szeptember 18., szombat

#173 Mou Bandman Ni Koi Nante Shinai - Már egy zenésznek is halott dolog a szerelem

Golden Bomber - Már egy zenésznek is halott dolog a szerelem



"Ez már túl sok."
Emlékszem, hogy ezt mondogattad nekem
Mindenkori álmodozásoddal.

A szerelem egy ok, hogy kiszálljunk,
Elszakadjunk azoktól az emberektől,
Akikhez közel állunk.

Emlékszem azokra a koszos
Kis egyujjas kesztíűkre.
Most újra felsírok...

"Ez már túl sok."
Törént ez azután a beígért,
Nyári nap után.
Az őszi levelek suhogása után már csak
A fájdalmas szerelmet éreztem.
A szerelmet, ami a leghidegebb
Évszakban ért véget.
Most újra felsírok...

Mi lenne, - tegyük fel -,
Ha újra találkoznánk?
Én biztos, hogy megint
Teljesen beléd esnék.

Szeretem az otthontalanságot,
Az azzal járó keserűségeket.
Most újra felsírok...

Miért is hittem azt, hogy
Mi mindig együtt leszünk?
Egy kissé vakon álmodoztam.
Minél tovább maradok itt,
Annál jobban akarok visszamenni
És helyrehozni mindent.
Most újra felsírok...

Annyira szeretlek,
De mikor kéne megállnom,
Egy határt húznom?
A TLC már csak egy évszaknyira van. *1

"Ez már túl sok."
Törént ez azután a beígért,
Nyári nap után.
Az őszi levelek suhogása után már csak
A fájdalmas szerelmet éreztem.
A szerelmet, ami a leghidegebb
Évszakban ért véget.
Most újra felsírok...
Újra felsírok.


Jegyzetek:
*1: TLC
No. Ez egy (számomra) elég szörnyű amerikai lányegyüttes. Nem tudom, hogy került bele ebbe a dalba, de már meg sem lepődöm a j-rock dalszövegeken. Ha érdekel, kik ők, a youtube sok-sok dolgot kihoz neked.

2010. szeptember 16., csütörtök

#172 Hai to Ame - Hamu és Eső

D'espairsRay - Hamu és Eső



Táncot jár minden színét vesztett madár
Az ósdi kőtörmelékeken és a szürke égben.
Mint mikor valaki visszaemlékezik,
Milyen is a szédülés.
A vakító fény mindent megőrjített,
Majd hirtelen nyoma veszett.

Te, akinek hangja felszáradt,
Vándorolt, könyörgött...
Mindezt olyan szemekkel,
Mik megtörtnek tűntek azokkal
A vékony karokkal együtt.
Elnyomtak erőszakkal,
Még a kívánságaidat is elrabolták.
Felemelt karok;
Megérintették az órási, mulandó égboltot.

A nyíló virágok szirmai
Szétszóródnak az égben.
Vége a bánatnak,
Még az eső is szánakozik.
Most egy énekszó visszhangzik
Tőled, akitől egy hangot sem hallok soha.
Ez csak egy elérhetetlen kívánság...

Az emberiség végtelen bujasága
Mindent elmos mélyen a Napban.
Ennyi a mai világképünk, semmi más.

Tehetetlen vagyok.
Még mindig itt állok beragadva.
Kinek kellene elpanaszolnom
Ezt a mérhetetlen fájdalmat?

Szívemből kiáltottam.
A sötétség kötelékei fonódtak
Elhaló emlékeim közepébe.
Csak egy mosoly, amit itt hagytál.
Semmi más.

A virágok színes szirmai táncolnak
Érted a szélben...
Fényességed felragyog az alagút végén...
Ha van még egy kicsi remény,
Hagyj tovább énekelni minket!

Elérés...
Úgy gyülekeznek az áldozaotok ezek alatt
A kezek alatt,
Mint ahogyan a könnyek fájdalma
Halmozódik fel az önzetlen égbolt alatt.

2010. szeptember 15., szerda

#171 Princess - Hercegnő

Versailles - Hercegnő



Virágzik az a szép kis virág,
Megérintette a szív.
Annyira látszik, hogy
Ez csak egy múló öröm...

Azt mondta:
"Egy virág akarok lenni."
Majd így folytatta:
"De nem vagyok az."

Szerelmem!
Te, ki rejtegetted nedves szemeidet
Amióta bonyolulttá vált az egész,
Amióta ekkora fájdalom van mellkasomban,
Mióta még csak lélegezni sem tudok.
Én drága hercegnőm...

Meg akarom védenni mindkét részed!
A bánatot, a gyengeséget.
Meg akarlak ölelni!
Amióta ez mind részeddé vált,
Karjaim közt akarlak tudni.

Néha az ember olyan dolog, ami
Könnyeket ont, hogy megmutassa,
Mennyire gyenge.
Jobb könnyektől ázottnak lenni,
Minthogy a szív teljesen kiszáradjon.

Az igazság az, hogy itt vagy,
De az az idő nem fog visszatérni.
Nem kívánom, hogy bárkit is elfogadj.

Kedves hercegnő...
Legdrágább virágszál...
A részem vagy,
Ezért az én oldalamon állsz
Innentől fogva,
Karjaim között.
Bízni fogsz bennem,
Ezért vagy szemeimben.

Egészen véletlenül, de teljesen elérted a
Szomorúságot és magányt egyaránt.
Még a hitet is, ami gyorsan virágzik,
Ahogyan egy virág egy esős napon.
Tényleg bízni akarok olyasvalakiben,
Akik még mindig csak egy rügy?
Már értem...
Könnyeimmel nedvesítem szívemet.

Meg akarlak védeni,
Erősebben akarlak karjaim közt tartani!

Miért dobja el az ember a szárnyakat?
Miért védi meg az ember a bánatot?
Miért változik az ember olyan óvatosan?

A könnyekkel, mik beszínezik ezt a szívet;
A melegséggel, amit ezek a karok adtak át,
Egy ember közeleg, hogy megtanítson a válaszokra.

2010. szeptember 8., szerda

#170 Prince - Herceg

Versailles - Herceg



Gyere, nyújts ki kezed a félelemből!
Magammal viszlek.
Az időről, amire mindig gondolok,
Ez jut eszembe:
"Olyan sokat sírtál, mikor valaki megbántott."

Szerelmem, ki betölti szívemet,
Most összezúzza azt,
Mielőtt az éj hajnalra váltana.
Épp mint ez itt.

Magammal viszlek,
Nem hagyom, hogy újra elmenekülj
Előre, előre, vagy bárhova.
Felemellek karjaimba, az ég felé.
A jövőbe akarlak vinni.

Ah~
Ezekkel az ujjakkal érintettelek...
Ezeket a karokat emelem...
Lágyan csókot hintettem ajkadra.
Meg akarom védeni a virágot,
Ami egy törött szívet színlel.

Szerelmem, ki betölti szívemet,
Megolvad benne.

Boldogságban akarlak tudni,
Védett boldogságban,
Biztos védelemben, hogy
Mindenki vigyáz rád,
Kivétel nélkül.
Ennek így kellene lenni,
Egy szerető emberré kéne válni,
Aki igenis aggódik másokért.

Magammal viszlek.
Nem tudlak másnak átadni.
Felemellek karjaimba, az ég felé.
A jövőbe akarlak vinni.

Nem vagyok képes mindkét
Kezemmel csapkodni, de
Ha az égben szárnyalhatnék,
Erősen magamhoz szorítanálak.

Magammal viszem szívedet.
Nem vagyok képes újra elválni tőled.
Most mindent szorosan fogok...
Magammal akarlak vinni
Egyenesen a jövőbe.

2010. szeptember 7., kedd

#169 Ware, yami tote

Dir en Grey - Ware, yami tote
(Én, sötétség, ?) *1



Ki vagyok én?
Ki áll meg egyhelyben,
Amíg én a szélre bízom magam?
Ki közvetíti a korlátozott időket?
Hol van az a hely?
Ez lenne az, ami lassan romba dől?
Ami közvetíti a közös- és ismerős szavakat?

Sötétséggel mocskolom be célomat.
Nincs is könnyebb dolog,
Mint felhagyni a lélegzéssel...
De még mindig érezni akarlak,
Csak még egy kicsit!
Meg fogod engedni, hogy tovább éljek?

Mikor egy ragyogó reggelen
Felnyitottam szemeim,
Könnyek törtek elő onnan.
Úgy éreztem, elsőre
Megértettem a dolog értelmét.

Nem tudom, miért,
De szomorú vagyok,
Ha a közelemben vagy.
Miért nem lehetünk egyek?
Kinyújtottam kezeim azokért
A szavakért, amik túl gyengék voltak.
Kérlek, adj valamit szívemnek!
Bármit, ami elég éles ahhoz,
Hogy rád támadhassak.

A kárpótlás üressége
Csak a sötétségben érik meg.
Üvölt az alkonyat.

Nem tudom, miért,
De szomorú vagyok,
Ha a közelemben vagy.
Miért nem lehetünk egyek?
Kinyújtottam kezeim azokért
A szavakért, amik túl gyengék voltak.
Kérlek, adj valamit szívemnek!
Bármit, ami elég éles ahhoz,
Hogy rád támadhassak.

Gondolod, hogy megváltozol,
Ha csak szimplán eltörlöd emlékeid?
Ha már elfelejtetted, vagy akár
Megváltoztattad azokat,
Te már nem lehetsz többet saját magad.
Minden dolog igazi értéke
Ördöginek fog tűnni.

Legalább engedd, hogy hanggá változtassam
Mindenem, amim most van!
A holnapi napot és minden feltételt!

Azok a sikolyok túl édesek,
A szerelem valami éles dologgá válik.
Elfelejtem a fájdalmat,
Elfelejtem önmagam.
De most nap mint nap viszem
Magammal a gondolatot,
A hömpölygő próbákat.
Minden dolog igazi értéke
Ördöginek fog tűnni.

Legalább engedd, hogy hanggá változtassam
Mindenem, amim most van!
A holnapi napot és minden feltételt!
Az élet értelmének nevében...


Jegyzetek:
*1: Ware, yami tote - Én, sötétség...
No. Nem tudom, mi a 'tote' szó jelentése. A totei azt jelenti, gyakornok, vagy tanonc, de nem tudhatom biztosra, hogy az eredeti szó abból származik-e. Akinek van otthon japó-mádzsár szótára és felütné nekem a 'tote' szó kedvéért, roppant hálás lennék. :D Csak nem hagyhatom ilyen levegőben lógónak a címét.

2010. szeptember 6., hétfő

#168 In Vain - Hiába

D'espairsRay - Hiába



Szeretem és gyűlölöm magam. Ezek kiváló érzések.
Szeretem és gyűlölöm magam. Túláradó kapzsiság...

Habár nem tökéletes... Mosolygok, és mindent felszárítok vele.
Irigylem tökéletességedet... Csak hadd legyek önmagam...
Semmi piszkos tréfa!!

xxxx xxx... xxx xxx...
Senki sem töltheti be az egómat.
Senki sem erőszakolhat meg.
Senki sem lehet olyan, mint én.
Épp ezért azt mondom, hogy...

Micsoda dermettség...
Szétszórom a rózsákat, mik elhullajtják
Az Hold felé emelkedő egoizmus gyönyörét.
Hé, szép kis prosti ringatózik abban a bölcsőben!

Szeretem és gyűlölöm magam. Ezek bosszantó érzések.
Szeretem és gyűlölöm magam. Túláradó ötletek...

Habár nem tökéletes... Mosolygok, és mindent felszárítok vele.
Irigylem tökéletességedet... Ne nézz rám!

Senki sem töltheti be az egómat.
Senki sem erőszakolhat meg.
Senki sem lehet olyan, mint én.
Épp ezért azt mondom, hogy...

Éjjel...
Te és én egybeolvadunk.
A tökéletesség ténye elsuhan a Hold felett.
Hé, a szád bölcsőjében fürdőzik az egyetlen prostim!

Szexszel fogok uralkodni a seggeden.
Talán ez az egy dolog van, amiben
Uralkodni tudok.
Mi a frász?! Csak baszd szét, baszd szét mind,
De velem ne csessz ki.
Halál rátok, idióta faszfejek.

Micsoda dermettség...
Szétszórom a rózsákat, mik elhullajtják
Az Hold felé emelkedő egoizmus gyönyörét.
Hé, szép kis prosti ringatózik abban a bölcsőben!

Éjjel...
A Hold jövendöl, az vezet a te útmutatásod által.
Már ha nem alszol szép csendben...

2010. szeptember 2., csütörtök

#167 Last Dance - Az Utolsó Tánc

DiO ~Distraught Overload~ - Az Utolsó Tánc



Reménykedve várok arra,
Hogy elérkezzen találkozásunk
Harmadik nyara.
Csak egy kicsit, ó,
Csak egy kicsit, mondd,
Átölelnél még?
Micsoda megjelenésem lehet...
Hát nem... hát nem csúnya dolog?
Csak még egyszer,
Csak még egyszer szólíts nevemen!

Még mindig nem tudom azokat
A dolgokat tenni, amikben hiszek
Ezek alatt a fájdalmas,
Sírással teli napok alatt.
Nem akarod esetleg tudatni velem
Az elválásunkat?
"Köszönöm. Sosem foglak elfelejteni."

Azt hittem, hogy minden rendben van.
Hajtsuk végre közös álmunkat!
Az az utazás, mikor együtt sétáltunk,
Egy végtelen, vakító emlék.
Még arra a napra is emlékszem,
Mikor először találkoztunk.
Megmutattad nekem a dolgokat,
Amiket már akkor is szerettem.
Te vagy az én igazi kincsem.

Érdemtelen vitáink oka mindig
A mély féltékenységem volt.
Akkor is tudtam, de nem voltam képes
Magamba fojtani...
Csak azokkal a szavakkal bírtam kimondani.

Épp annyira bántottalak,
Amennyire közeledtem feléd.
Épp annyira lettem gyenge,
Amennyire szerettelek.
Ha egy nap meglátlak valahol,
Azon fogok agyalni, hogy vajon
Képes lennél-e megmutatni
Mosolygó arcodat.

Úgy történt, hogy végül
Egy utca sarkán pillantottalak meg.
Egy kicsit még felnőttesebbnek tűntél.
Gyönyörűen mosolyogtál, mint mindig.
Nem tehetek róla, de egyszerűen
Annyira imádnivaló volt!
Azt akartam, hogy ott maradj.
Többet... Még többet akartalak szeretni.
Még ha most másért is dobog a szíved,
Kérlek, ne felejts el engem!

Ha kinyújtom kezeim, ott lesznek a tieid.
Mindig is egy lépéssel előttem jártál.
Te vezettél engem..
Majd eltűntél egy álomban.

2010. szeptember 1., szerda

#166 Meguriaeta Kiseki - Véletlenszerű Csodatalálka

Antic Café - Véletlenszerű Csodatalálka



Együtt vagyunk a végtelen, kék égben.
Ha legyőzöd kétségeidet, a jövőd örökké tart.

Vizet fogok adni sebesült, szomjas szívednek
Anélkül, hogy megpróbálnám titokban tartani.

Ha szomorú vagy, nézd!
Együtt vagyunk, osztozzunk meg
A fájdalmon és a könnyeken!
Még ha teljesen egyedül is érzed magad,
Mi mindig is várni fogunk rád.

Milyen dolgokat tehetnénk ilyen rövid idő alatt?
Életünk alatt kockára tesszük saját magunkat,
És a legjobbat hozzuk ki magunkból.

Mert mi izzadunk,
Mert mi sírunk,
Kezd forrósodni a helyzet,
Úgyhogy nevessünk a pap stóláján!

Próbálj meg hinni!
Nézd, mi mind együtt vagyunk.
Minden egy mosollyal kezdődik.
Kössünk fogadalmat arról, hogy
Néha te leszel olyan, mint egy gyengéd szellő.

Titkos vizekre juttatom sebesült, szomjas szívedet.

Ha szomorú vagy, nézd!
Együtt vagyunk, osztozzunk meg
A fájdalmon és a könnyeken!
Még ha teljesen egyedül is érzed magad,
Mi mindig is várni fogunk rád.

Mindezek előtt és mindezek után is;
Mi mindig együtt leszünk.
Egymás szemében tükröződünk,
Mert ez az egész a szeretetről szól.

Ez a véletlen találkozás maga a csoda.
Ölelj magadhoz szorosan, éljünk tovább!
Mindezek előtt és mindezek után is;
Mi mindig együtt leszünk.
Ez a véletlen találkozás maga a csoda.

#165 Defective Tragedy - Hiányos Tragédia

The GazettE - Hiányos Tragédia



Egy műanyag láda nyoma olyan,
Mint valami öngyilkossági zene.
Egy törvényes pszichopata
Figyel a tökéletes, vörös vonalon.
"Gondolataid betegségek imitálásába esnek.
Gerinced őrjöngéssé olvad."
Melankólia és borotvaéles játékok...
"A gerinc pontosan így hajlott el."
Egy agy, tele bántó szavakkal,
Fekete szemhéjak és szemek...
A gyógyító sötétség az én helyem.
Egy hiányos pengével írok,
Mintha megkönnyebbülnék a száj láttán,
Ami még sohasem mondott semmi hazugságot.
Még a szavakat is elfelejtettem, érted?
Micsoda ingatag hobbi.

Rágja az agyad...
Önző elme, abnormális borzongás.
Rágja az agyad...
Önző elme, ez a kitartás célja.

Szomorú, borotvaéles játék...
Milyen fagyos nap...

Sikíts, tartsd távol magad a felejtéstől!
Emlékezz rá, hogy a szabadságra vágysz.
Sikíts, üvöltsd ki minden fájdalmadat
Anélkül, hogy elrejtenéd önmagad.

Éreztem közelséged
Ebben a nagy vörösségben,
Ami megpróbált felébreszteni engem.

A feltépett oldalak hangja egyre csak ismétlődik.
Én is szakítom, hogy azt az arckifejezést
Egy mély csókra válthassam.
"Takard el szerelmed egy maszkkal!
Egész életemre szólóan megesküszöm,
Hogy egyáltalán nem leszek kétségbeesett."
Melankólia és borotvaéles játékok...
Na, mégsem teljes az ígéret.

Lassú, hideg eső...
Ha a kínváság, amit folyamatosan ismételek
Lassú, hideg eső...
Magányosságba olvad át...

Ne szakadj el kezemtől!
Mert amit igazából éreztem,
Az biztosan "te magad" voltál a levélben.
Lassú, hideg eső...
Lefolyik arcodon.

Lehetetlen elmenekülni.

Egy műanyag láda nyoma olyan,
Mint valami öngyilkossági zene.
Egy törvényes pszichopata
Figyel a tökéletes, vörös vonalon.
"Gondolataid betegségek imitálásába esnek.
Gerinced őrjöngéssé olvad."

Azt kívánom, hogy az a nap
A nemkívánt jövőben......
Megesküdtem "neked"
Életem egy pillanatában.
Egy olyan változásért,
Amire sosem vágytam.
Egy példakép nyomás alá került.
Akkor még azért vágyakoztam,
Hogy bárcsak fel tudnék dobni
Egy bizonytalan ötletet.

Sikíts, tartsd távol magad a felejtéstől!
Emlékezz rá, hogy a szabadságra vágysz.
Sikíts, üvöltsd ki minden fájdalmadat
Anélkül, hogy elrejtenéd önmagad.

Ezekkel a kezekkel, miket nem tudok kinyújtani,
És ezekkel a lábakkal, amik egy lépést sem
Tesznek meg előre,
Hibáim táncot járnak egy szögletes, ici-pici kertben.

#164 ...With Vampire - Egy Vámpírral

LM.C - Egy Vámpírral



Lassan sétálok végig az
Elhagyatott, hátsó sikátoron.
Mikor az óra hajnali egyet mutat,
A város már mély rég mély álomba zuhant.
Lépéseket hallok magam mögött.
Megállok, majd visszanézek - de senki sincs ott.

Mindenhol fekete haj...
Ez annak a jele, hogy minden oké.
Még ha meg is próbálnám számolni
A kék rózsa töviseit, mi a szívemben virágzik,
Egy áldás az istenektől túltesz a lehetetlenen is,
Ami csak egy üres álom.
"Ha mindig rébuszokban beszélsz,
Lassan elvesztem irántad a türelmem."

Siess, találj meg!
Még ha ez bűn is, még ha ez csapda is, nem számít!
Legyen a mai az a nap, mikor
Megmutatod nekem éles szemfogaidat.

Ha az a lángolás a szemeimben csak a Nap,
Akkor te úgy hullámzol, mint a félhold.
Nem számít, hány álmatlan éjszakánk lesz,
Sosem fog eljönni a nap, mikor egyesülhetnénk.


Pipogya szavaid, amiket nekem szánsz,
Mindig olyan " ". *1
Ha csak csetlesz-botlasz kedvenc ösvényeden,
Teljesen tönkre fogod tenni azt.
Azt akarom, hogy érzékelj gyorsabban,
Te sápadt arcú, gyenge kis denevér!
Fesd vörösre ezt a rózsát!

Ha az a lángolás a valós természetedben csak a Nap,
Akkor én hullámzom úgy, mint a félhold.
Nem számít, hány álmatlan éjszakánk lesz,
A hajnal mindig ránktör majd.


Válaszolj!
Miért ne lehetnék pont én?
Válaszolj most!
Kérlek!

Ha az a lángolás a szemeimben csak a Nap,
Akkor te úgy hullámzol, mint a félhold.
Nem számít, hány álmatlan éjszakánk lesz,
Nem számít, mennyire vágyakozom egy végtelen éjjelért...
Nem kell nekem fényes gyémántgyűrű,
Csak engedd, hogy az éj egy kicsit tovább tartson!
Ha még mindig annyira foglak szeretni,
Te pedig még mindig nem fogsz válaszolni nekem,
Hagyd, hogy a szemeimben lévő láng
Szimpla hamuvá válhasson.



Jegyzetek:
*1: " "
Itt nincsen semmi, csak szünet az idézőjelek között az eredeti dalszöveg szerint, de akkor épp azt súgja Maya, hogy: "Gomen, boku ni wa dekinai", ami annyit tesz: "Sajnálom, nem tudom megtenni." Már ha az angol fordítás helyes volt. :D