#300 Voiceless Screaming - Néma sikoly

X-Japan - Néma sikoly

Fulladozok a bánatban...

Zuhanok hátra, messze.

Egyszerűen csak úgy érzem,

Hogy innen nincs kiút.

Van itt valaki?

Hol vagyok?

Az őrület és magány

Szétszaggatja fájó szívemet.

A megtört szív továbbra is dobog,

De a vérzést sosem hagyja abba.

Várok, hogy eljöjjön a szerelem.

Várok valakire, aki meg akarja

Érinteni a lelkemet.

Ezek már csak a tegnap emlékei...

Gondtalan szavak és tettek...

Ez a szerelem álarcosbálja.

Meg kell találnom a kivezető utat!

Elvakított a sötét vágy,

Egész idő alatt ilyeneken mentem keresztül.

Ontom könnyeimet...

Mit tehetnék?

Meg tudom csinálni?

Őszintének kell lennem magamghoz.

Egy néma sikoly

Szólongat itt, belül, szívemben.

Néma sikoly...

Most eljött az én időm;

Őszintén kell beszélnem.

Kezdtem rájönni, hogy ez nem más,

Mint a sors hangja.

Most már láthatják szemeim,

Milyen messzire mentem.

Érzem az élet leheletét...

Keresem a szerelmet,

Hogy elérhessem.

Keresek valakit, akinek

Meg akarom érinteni a lelkét.

Fény ragyog kétségbeesett sóhajomra.

Ne félj!

Menj előre egy lépést!

Amit végre megtaláltam,

Az nem volt más, mint egy

Akaraterős, határozott elme.

Egy néma sikoly

Szólongat itt, belül, szívemben.

Néma sikoly...

Most eljött az én időm;

Őszintén kell beszélnem.

Egy néma sikoly

Szólongat itt, belül, szívemben;

Kopogtat lelkem ajtaján.

Hiszek magamban és bízom tetteimben.

Néma sikoly...

A múlt fájdalmai még mindig

Lüktetnek itt belül.

Kopogtat lelkem ajtaján.

Csillagokra mászok,

Amik elvezetnek engem

A Mennyország kapujához.

#299 RED - Vörös

The Gazette - Vörös

Minél jobban ismerlek,

Annál kevésbé próbállak megérteni.

Semmi olyat nem látok,

Ami hasonlítana a "vörös fonalra", *1

Mert még mindig bízom benned.

Őrizz meg!

Habár tudom, hogy ez az egész

Csak egy hazugság, nem fogom elrejteni szívemet,

Mi hiába kapkod levegőért.

Fulladozok ajkaid között...

Már a puszta melegséged is

Elégedettséggel tölt el.

Nem tudok visszamenni; még most sem...

Didergek az esőben;

Épp most kezdett rá.

Nincs nálam esernyő...

Félek a magánytól;

Téged akarlak...

Semmi olyat nem látok,

Ami hasonlítana a "vörös fonalra",

Mert még mindig epekedem utánad.

Őrizz meg!

Habár tudom, hogy ez az egész

Csak egy hazugság, nem fogom elrejteni szívemet,

Mi hiába kapkod levegőért.

Fulladozok ajkaid között...

Már a puszta melegséged is

Elégedettséggel tölt el.

Nem tudok visszamenni; még most sem...

Bólogattam szavaidra,

Mikbe sóhajok vegyültek.

"Képesek leszünk újra

Együtt nevetni nézeteltéréseinken."

Legalábbis ezt akarom hinni...

Semmi olyat nem látok,

Ami hasonlítana a "vörös fonalra",

Mert még mindig bízom benned.

Ha az egy adott dolog,

Hogy mindennek vége lesz egyszer,

Akkor mi biztosan az örökkévalóságot választanánk.

De ha azt is mondják, hogy egyáltalán

Nem is biztos semmi,

Mi akkor is megesküszünk a holnapra.

Őrizz meg!

Habár tudom, hogy ez az egész

Csak egy hazugság, nem fogom elrejteni szívemet,

Mi hiába kapkod levegőért.

Fulladozok ajkaid között...

Már a puszta melegséged is

Elégedettséggel tölt el.

Nem tudok visszamenni; még most sem...

Jegyzetek:

*1: vörös fonal: "A láthatatlan vörös fonál azokat köti össze, kiknek végzetében van megírva, hogy találkozzanak függetlenül időtől, tértől és minden egyéb körülménytől. A fonal megnyúlhat, vagy összekuszálódhat, de elszakadni sosem fog."
Köszönet a javításért!

#298 Machibouke no Kouen de - A várakozás kertjében

The GazettE - A várakozás kertjében



A parkban, amikor
A napfelkeltében
Szomorúnak éreztem magam,
Hangod az én nevem kiabálta,
Majd azt, hogy:
"Bocsi a késésért!"
Még ez az egy kis szó
Sem ért el hozzám;
Nem ért el hozzám.

Egészen addig vártam,
Míg le nem ment a Nap;
Végig csak a te alakodat figyeltem.
Még csak azt sem bírtam kinyögni:
"Viszlát!"
Még csak azt sem bírtam kinyögni:
"Viszlát!"

Felejts el, ha tudsz!
Bár én már akkor magányossá váltam...
Mindennek a végén szeretnélek
Megölelni még egyszer...
Bár már lassan ez az érzés is
Alábbhagy bennem.

A szél szeptember végén
Már olyan csípős, olyan fájdalmas...
Senki nem teheti gyengédebbé.
Egy másodperc is olyan jó lenne;
Egyetlen egy másodperc!
Istenem, kérlek, engedd,
Hogy kívánságom valóra váljon...!

Kettőnk szétégett fotója...
Hamarosan azzal az emberrel leszel,
Akit neked szánt a sors.
Mindig, mindig is az alatt
A hatalmas cseresznyefa
Alatt itattad az egereket.

Csak én féltem.
Nem bírtam látni, ahogy sírsz.
Itt vagyok. És te, te is itt vagy?
Akkor nem érezheted
Magányosnak magad.

A parkban, amikor
Az esti naplementében
Szomorúnak érzem magam,
Hangod az én nevem kiabálja.
"Szeretlek!"
Még ez az egy kis szó
Sem ér el hozzám;
Nem ér el hozzám.

A magány égett fotója...
Egy apró, halk hang...
Sosem fogsz elfelejteni engem.
Mindig, mindig is az alatt
A hatalmas cseresznyefa
Alatt itattad az egereket.

Te épp emiatt
Nem változol soha semmit.
Mindig, mindig is az alatt
A hatalmas cseresznyefa
Alatt vártál rám.

Újra és újra motyogsz,
Miközben azt az emlékekkel teli
Albumot nézegeted.
Eljöttem, hogy lássalak
Ahogy álomba sírtad magad.
Az alatt a hatalmas cseresznyefa alatt,
Mihez annyi emlék kötődik,
Egyre csak téged nézlek,
Ki az én visszatérésemre vár.

#297 Helios - Napisten

Matenrou Opera – Napisten



Nem találok Istent, kihez imádkozhatnék.
Most mi itt állunk, s mindent
Bizonytalannak érzünk ezzel kapcsolatban.

Nem valamit, és nem is valakit
Kellene utálnom.
Már értem.
Láttam az ösvényt, amin előre
Kell haladnom, úgyhogy ne félj többé!

Felnézek az égre, mi a földre sújt;
Kinyújtom karom,
Hogy ezt megakadályozhassam.
Szívem melegségért epedezik,
Hogy megváltoztathassam hangom;
Hogy énekelhessek.
Ne hagyd, hogy a dermesztő hideg
Beszökjön szívedbe.
Kérlek, csak engedd, hogy füleid
Figyeljenek hangomra!
Az a mosoly még mindig él lelkemben;
Ahogy a tiédben is.
Semmi baj, ha sírnod kell; sírj csak!
Hisz tudod, hogy itt mindig vár egy mosoly.

Felnézek az égre, mi a földre sújt;
Kinyújtom karom,
Hogy ezt megakadályozhassam.
Szívem melegségért epedezik.

Testem a remény világosságába burkolózik;
Ezt sokkal kimagaslóbbnak érzem, mint bármi mást.
Az egész ég be fogja ragyogni lélegzetem,
Egészen az idők végeztéig.
Éneklek, hogy kitörhessek,
Kiüvöltöm magamból ragyogó lényemet.
Kérlek hagyd, hogy átjárja testemet.

Szerelem és vonzalom...
Szívem már jól ismeri ezeket.
Felmelegedem, hangom elhal.
Közös életünk porrá ég.

#296 絆 (Kizuna) - Kötelékek

Matenrou Opera - Kötelékek



Hunyd le szemeid, hunyd le szemeid!
Legalább egy kis erőt adj nekem!
Áraszd belém, a szívembe!

Maradjunk itt és most,
Ebben a véget nem érő pillanatban,
A némaságban, ahol csak a lélegzetvételek
Hangja töri meg a csendet.

A magány biztosan eltűnik majd.
Amikor áthaladunk a hatalmas égbolton,
Biztosan képesek leszünk beszélni egymással;
Keresztezünk minden távolságot.

Te itt vagy, s én is!
Ne feledd: nem vagyunk egyedül.
Ott lesz a te oldaladon az az érzés,
Hogy mi mindig kitartunk egymás mellett,
S ne feledd: ott leszek én is.

Nem tudom megérteni,
Meddig fognak még áramlani
Ezek az érzések s ezek a könnyek.
Nem baj, ha nem vagy erős,
Hisz rám számíthatsz,
És ez az érzés egy kis kötelékként
Fog szolgálni nekünk, mi pedig tudjuk,
Hogy örökké együtt fogunk sétálni.

#295 Adult Children - Felnőtt gyermekek

Matenrou Opera - Felnőtt gyermekek



Bámulsz engem homályos tekinteteddel...
Te csak ne nézz más emberekre!
Ez egy sürgős szabály.
Borulj térdre a büszkeség előtt!
Jó lesz, ha majd én leszek a miniszterelnök.

Az a valaki, aki megőrül, te vagy,
És továbbra is ugatni fogsz a kertemben.

Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!

A saját forgatókönyved főszereplője vagy.
Milyen szerepet játszol?
Épp az ilyen furcsa dolgoktól fog
Elállni a lélegzeted...

A te színlelt mosolyod...
A te színlelt mosolyod elkísér téged,
Bárhová is vezessen utad.
Nem lehet!
Nem engedhetem, hogy mosolyogj itt!

Ha a teféléd szeretnek más embereket is,
Akkor az egy igazán nagyszerű világ.

Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!

Az a valaki, aki megőrül, te vagy,
És továbbra is ugatni fogsz a kertemben.
Ha a teféléd szeretnek más embereket is,
Akkor az egy igazán nagyszerű világ.

Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!
Érzel már engem, baszd meg?!

#294 Fuyu no Maboroshi - A tél illúziója

Acid Black Cherry – A tél illúziója

Kacagsz azon a képen
Azzal a mosollyal,
Amit mindig is nagyon szerettem.
Ahogy rám tört a hajnal novemberben,
Máris megkezdted utazásod a menny felé…
Legyengített a hideg idő;
Ingem alá tűrtem kezeimet.
Azóta szeretem a telet, mióta megtudtam,
Hogy téged igazán boldoggá tett az az évszak.

Micsoda hóvihar…
Csak szakad rendíthetetlenül;
Nem hagyja abba,
Nem tűnnek el tenyeremen.
Mióta a mi túlságosan is ingatag életünk
Átment valami másba,
Remegő hanggal és reszkető kezekkel
Kereslek továbbra is téged.

Egy gyáva bőgőmasina vagyok;
Hamar meg kell találnom téged…
Még akkor is, ha sehol nem kellett
Volna rád találnom,
A tél illata egyszerűen csak rám tört,
Miközben panaszkodtam, hogy
„Annyira hideeeeg!”, mintha
Még mindig egy gyerek lennék.
Azóta szeretem a telet,
Mióta annyira ragaszkodom hozzád.

Nem talállak…
Szétszakít a fájdalom, nem tudok aludni.
„Látni akarlak…”
Nem tudom felfogni ép ésszel,
Hogy soha többé nem foglak látni.
Ezt sosem hagytam magam mögött,
Még a legvadabb álmaimban sem,
Miközben halkan sírdogáltam.

Még mindig kereslek.
Ha valahol létezik Isten,
Ha a csodák tényleg megtörténnek,
Ha csak egy kívánságom is valóra válna,
Engedd meg, hogy csak még egyszer lássalak!
De mióta ez már csak egy illúzió…
Beletörődtem.

Micsoda hóvihar…
Csak szakad rendíthetetlenül;
Nem hagyja abba,
Nem tűnnek el tenyeremen.
Hiába… hangom elviselhetetlen.
Még akkor is, ha ez csak egy álom,
Látni akarlak újra.
Fel akarom ajánlani melegségem neked.

Nem talállak…
Szétszakít a fájdalom, nem tudok aludni.
„Látni akarlak…”
Nem tudom felfogni ép ésszel,
Hogy soha többé nem foglak látni.
Ezt sosem hagytam magam mögött,
Még a legvadabb álmaimban sem,
Miközben halkan sírdogáltam.

Próbálom túltenni magam rajta,
Lépésről lépésre,
De soha nem foglak elfelejteni.
Ha könnyeim kicsordulnak,
Nem fogom elrejteni őket,
Mióta tovább élsz a szívemben.
Látom az alakod ezen a fehér tájon,
Épp úgy, mint a mosolyodat akkor…

#293 Omocha Shuurisha - Játékszerelő

Due’le Quartz – Játékszerelő

Bal szemed még mindig egy macskáé.
Egy törött játék vagy, örökkön örökké…

Gyengéden meg akarlak gyógyítani.
Egy törött játék vagy, örökkön-örökké…
Sebes a bal szemed!
Nézz a tükörbe és vedd észre
A fájdalmat, amit már majdnem elfelejtettél.

Mindig rendbe hozlak, akármikor jössz is ide.
Nincs szükségem a hamis köszönetedre.
Ez egy játékdoboz felnőtteknek,
Akik elhibáznak valamit.
Egyszerűen csak táncra késztetnek téged az ujjaikkal.

Bal macskaszemed biztos,
Biztos hogy él még emlékeidben!
Annak a gyereknek is, és ennek a gyereknek
A szemében sem vagy egyéb egy törött játéknál,
Örökkön-örökké…

Bádoglemezbe borított gyermek…
Ki fogja megkeresni a hiányzó csavarokat?

Én… belefáradtam abba, hogy veled játsszak.
Hamarosan új cicát fogok keresni.

Ez tuti, tuti, hogy egy törött játékdoboz!
De én meg tudok javítani bármit, bármit, bármit.

Csak nézd…

Jegyzetek:
A dal inkább Ganguu Shuurisha címen ismert.

#292 Mirror - Tükör

D’espairsRay – Tükör

Miért nem töröd el a tükröt?
Csak erre van szükséged most!
Ösztöneim könyörögnek neked.
Miért nem töröd el a tükröt?
Csak erre van szükséged most!
Rohamozd meg, füröszd fényben, robbantsd szét!

Nem tudok mozdulni,
Megfulladok a nyugtalanságban.
Mennyi könyörgést vársz még tőlem?
Elmenekültél ép káprázataidba,
Most már térj vissza a valóságba!

Megsebezve érzed magad…
3… 2… 1…
Egészen a végig, míg
Lélegzésed alább nem hagy.
Igyekezz!
Ne rozsdálj be!
Szabadulj meg minden félelmedtől,
Menj át abba a birodalomba,
Amit eddig még nem is láttál!

Miért nem töröd el a tükröt?
Csak erre van szükséged most!
Fuss át egy hirtelen pillanatban!
Miért nem töröd el a tükröt?
Csak erre van szükséged most!
Kelj fel és dobd el azokat a hazugságokat…

Leszámolás az eredetig, és még tovább…
Ne félj semmitől, gyerünk!

Miért nem töröd el a tükröt?
Csak erre van szükséged most!
Ösztöneim könyörögnek neked.
Miért nem töröd el a tükröt?
Csak erre van szükséged most!
Rohamozd meg, füröszd fényben, robbantsd szét!
Mutasd fel saját elméleted, gondolatod!

Egy hely, ahol senki sem tud megérinteni,
Lobogtasd meg ezt az értést,
Amit senki nem tud megfelelni!

#291 Tsuki no Kioku ~fallen~ - A Hold emléke ~lehullott~

D’espairsRay – A Hold emléke ~lehullott~

Átölelem törekvő álmaimat,
Miközben alszom.
Felébredtem valaki szavaira,
Amik a sors gonoszságaira utalnak.

Ne állíts meg,
Mert mindjárt megfullad.
Jézus, kérlek, bocsásd meg vétkeimet!

Hangszeremen játszva odakiáltok neked.
Ez mindenhol ott van, épp úgy, mint a sötétlő ég.
Egymásba fonódott ujjak játsszák a dallamot,
Ami darabjaira hullott, miközben újra meg-meginogott.

Mondd…
Milyen mélyen hatolnak testembe
A gonoszság szavai?

Ne állíts meg,
Mert mindjárt megfullad.
Jézus, kérlek, bocsásd meg vétkeimet!

Elsorvadó, röpke gondolatok
Nyitották fel szemeidet.
Miféle dolgokat álmodsz?
Valamiféle spirál bántott téged,
Vagy ez is csak egy hazugság?
Teljesen megtölt téged a ragaszkodás.

Bár a magány teljesen betöltött,
Kilopózok, hogy újra szabad lehessek.
Akárhol is vagyok, követem álmomat,
Ami talán már rég megfulladt.
De ha nem is válik valóra, amit akarok,
Akkor is tovább kutatok.

Mondd…
Milyen mélyen hatolnak testedbe
A gonoszság szavai?

#290 Antique in the Future - Régiség a jövőben

Versailles – Régiség a jövőben


Az eső elrejtette még a magányt is,
Mi átölelt engem, ahogyan a könnycseppeket is.
Ez teljesen megszédít engem, újra és újra
Abban a pillanatban, amikor a napsugarak
Áthatoltak a fák levelein.

Úgy tűnik, a fájdalom fagyosan hatol át rajtam;
Még a sóhajaim is jegessé válnak.

Ha nem vagy itt többé,
Én sem tudok élni; nem tudok elszabadulni.
Én csak félek a magánytól, ami egyre csak felém tart.

Annyira vágyok rád!
Megtagadom az időt, mi megváltoztatja
A csókot, hisz az teljesen hideg volt
Édes álmaimban…
És a szomorú békét is megtagadom,
Mi az erkölcstelenségbe fulladt.

A Hold irányába mutatok a késemmel.
Nem baj, ha ez csak egy vízió;
Lehunyom szemeim, és elindulok,
Hogy találkozhassak veled.

A fekete sivatag teljesen megváltozott…

Ezt nem értem meg többé…
Miben kéne hinnem, amíg élek?
Ha nem vagy itt többé, én sem tudok élni.

Úgy tűnik, a fájdalom fagyosan hatol át rajtam;
Még a sóhajaim is jegessé válnak.

Mennyire kéne szeretnem,
S érzéseim szavakba öntenem?
Nem tudom…
Nem látlak.
Még akkor is, ha megértem, hogy
Soha többé nem leszek képes újra talpra állni,
Nem tudok leállni ezekkel a gondolatokkal.

Annyira vágyok rád!
Megtagadom az időt, mi megváltoztatja
A csókot, hisz az teljesen hideg volt
Édes álmaimban…
És a szomorú békét is megtagadom,
Mi az erkölcstelenségbe fulladt.
A Hold irányába mutatok a késemmel…

#289 Gekkakou - Illat a Hold előtt

Versailles – Illat a Hold alatt



A Hold fénye mindenhova kivetül,
S olyan édes az illata, mint a zápornak.
Gyönyörrel csábít, hogy kényeztess még a szenvedélyben.

Sorssal terhelve megtévesztem
Egy démon suttogását…

Imperio Crucio Nox!
Morsmordre Mortis!
Drensoripeo Descendo!
Enervate Altus Erecto!
Lumos Solarum Accio!
Liberacorpus Leviosa!
Aparecium Ascendio!
Renervate Legilimens! *1

Egészen a világ végéig
Visszhangzik egy vészjelző csengő.

A szavak kölcsönösen megbocsátást adnak;
Találkoznak és vigasztalnak.
Erősen átölelnek, meggyógyítják szíved.

Egy különleges lélek együtt
Él az univerzummal.
Kíséri Isten teremtésének pillanatait.

A szerződés azt pecsételi meg,
Hogy megfogadja egy angyal vezetését.

Imperio Crucio Nox!
Morsmordre Mortis!
Drensoripeo Descendo!
Enervate Altus Erecto!
Lumos Solarum Accio!
Liberacorpus Leviosa!
Aparecium Ascendio!
Renervate Legilimens!

Az idő, mi soha nem ér véget…
Az emberek az örökkévalóságért sápítoznak.
Mindenki elővigyázatos a sorsát tekintve.
Túláradnak az igazság fényében,
A beborítékozott szerelemben.
Lovagolnak egy legenda előkészítése felé.

Jegyzetek:
Ha észrevettétek, biztosan ismerősnek találtátok a dőlt betűvel szedett részeket. Jaja, a Harry Potterben már mindet hallottátok. De ha mégsem, akkor itt egy kis magyarázat:
- Imperio: ez az egyik a három úgynevezett „megbocsáthatatlan átkok” közül, mert betiltották a mágia világában a túlzott veszély miatt. Az imperio (= utasítás) azt jelenti, hogy bárki felett uralkodhatsz, és azt csináltathatod meg velük, amit csak akarsz.
- Crucio: ez a másik „megbocsáthatatlan átok”. A crucióval (= kínzás) mérhetetlen nagy fájdalmat okozhatunk az embereknek.
- Nox: ez egyszerűen csak azt „eloltja” a varázspálcát. Nox = sötétség.
- Morsmordre: na, ezt nehéz megmagyarázni, ha soha nem láttad a Harry Pottert. Mondjuk úgy, hogy ez a mágikus jel, amit Voldemort hagy maga után azokon a helyeken, ahol valami gonosz dolgot követett el. Tudjátok, az a koponya az égen, aminek a szájából előjön egy kígyó.
- Descendo: dolgok leejtése.
- Enervate: ez egy varázsige arra, hogy elgyengítsünk valakit.
- Erecto: ennek segítségével felállíthatunk egyszerűen sátrakat, stb.
- Lumos: alapjába véve azt jelenti, hogy fény, tehát a „nox” ellentéte. A pálca képes lesz fényt kibocsátani magából.
- Accio: idéző bűbáj.
- Liberacorpus: ezzel oldhatunk fel átkot valakiről.
- Leviosa: ~ "Wingardium Leviosa" a teljes varázsige; dolgok lebegtetésére szolgál.
- Aparecium: láthatatlanná teszi a tintát, vagy festéket.
- Ascendio: azt jelenti, hogy felszállni, ebből következtetve ez a varázsige képes téged bárhova felemelni.
- Renervate: emberek felélesztésére szolgál.
- Legilimens: ennek segítségével bele lehet látni mások fejébe; olvashatjuk gondolatait, érezhetjük azt, amit az adott személy.

#288 Forever Love - Örök szerelem

X-Japan – Örök szerelem



Sosem fogok egyedül sétálni többé;
Az idő szárnyai túl erősek.
Ó, ez az, amit te is mindig bántasz,
Az, amivel együtt kell majd élned…
Ó, ez a szoros ölelés és ez
A forrongó, változatlan szív…
Ebben a mindig változó időben
Csak a szerelem nem változik meg.

Megőrzöd majd szívemet?
Ne ontsd könnyeid!
Szívem már megint darabjaira hullott…

Örök szerelem, örök álom…
Ezek csak túlcsorduló érzelmek.
Temesd el ezt a hevességet!
Én már próbáltam, de nem volt semmi értelme.
Ó, mondd, miért?
Csak szomorúságot látok szívemben.

Velem maradsz majd?
Én várok, míg a szél elhalad, miközben
Minden könnyem kicsordul szemeimből.

Örök szerelem, örök álom…
Maradj velem eképpen!
Őrizd meg reszkető szívemet a hajnalhasadásban.
Ó, maradj velem…!

Ó, minden jónak vége lesz egyszer
Ebben a véget nem érő éjszakában.
Ó, mégis mit tudnál elveszteni,
Ha semmi nem fontos neked?

Örök szerelem, örök álom…
Maradj velem eképpen!
Őrizd meg reszkető szívemet a hajnalhasadásban.

Ó, mondd, ugye velem fogsz maradni?
Míg a szél elhalad mellettünk,
Maradj velem újra.

Örök szerelem, örök álom…
Sosem fogok végighaladni ezen az ösvényen.
Ó, mondd, miért, mondd meg őszintén,
Hogy kell élni; taníts meg rá!

Örök szerelem, örök álom…
S mi van azon belül?
Áramló könnyek…
A ragyogó évszakok örökké váltakozni fognak,
Újra és újra.
Örök szerelem…

#287 Without You - Nélküled...

X-Japan – Nélküled…



Belefáradtam abba,
Hogy minden éjjel
Sétáltam és ácsorogtam az éjszakában.
Elfedem emlékeimet kicsorduló könnyeimmel…
A találkozások száma megegyezik
Az elválások számával,
De hittem, hogy a határtalan idő folytatódni fog.

Most még azokat a szavakat is magamhoz szorítom,
Amik bántják egymást.
Elég csak visszanéznem,
És máris egyedül érzem magam.

Hogy tudnálak szeretni,
Hogy tudnálak érezni,
Ha nem vagy itt…?

Számtalan emlék tölti be az időt.
Szerettelek, de te bántottál engem.
Felfogtam a „szerelem” szó mélységét.

Még mindig emlékszem a napokra, amikor
Egy álomért kutattam a holnap válaszai után,
De mindhiába.
Kérdem a határtalanul terjeszkedő eget,
Hogy mi a születés értelme,
S mi maga az élet értelme.
Most újra…

Hogy tudnálak szeretni,
Hogy tudnálak érezni,
Ha nem vagy itt…?

A „szerelem” végtelen versét
Csak neked küldöm most el.

#286 The Final - Az utolsó...

Dir en Grey – Az utolsó…



Bámulom határtalan céljaimat…
Nem tudok bal kézzel írni.
Van értelme élni, ha látom,
Hogy áramlik a vér.
A szavak, amiket találtam,
Egyszerűen tökéletesek,
Még akkor is, ha az a személy,
Kit teljes szívemből szeretek,
Pompásan szétporlad kezeim között.
Élettelenül is gyönyörű leszek.

Ez az utolsó…
Akkor is, ha csak egyenként növekszik.
Hogy tudnék komor csalivá válni?
Nem tudok megszökni szívem
Mély börtönéből…
Kisebbségben maradt ember vagyok,
Kinek lelkét és önsanyargatását
Nem érinti meg a holnap remény.

Az élet bizonyítéka az öngyilkosság…

Még akkor is, ha az a személy,
Kit teljes szívemből szeretek,
Még akkor is, ha az élet értelmét
Kezembe vésem,
Szét fog porlódni élettelen,
Csodálatos valómban,
Így tehát… nem élhetek.
Igen…
Én nem tudom visszahozni
Az elvesztett dolgokat.
Még csak nem is vágyom arra
Ebben a dalban,
Hogy bizonyítékot találjak
Arra, miért is élek még.

Tegyünk pontot a végére…
Ez az utolsó.

Hagyjuk nőni, majd virágozni
Azt a kis magot, amit elültettünk…

#285 Hanakotoba - Virágok nyelve

the GazettE – Virágok nyelve



Ha már közeledek ahhoz, hogy
Teljesen kiszáradjak és összemorzsolódjak,
Legalább általad történjen.
Gyönyörű virágokkal vagyok körülvéve,
De inkább lennék hozzád közel, mint itt…
A boldogság törékeny és rövid életű.
Az ilyen dolgokat nem lehet megváltoztatni.
A szerelmem, a szerelmem
Egyszerűen csak te vagy…

Mindig megbíztam benned,
És te mindig gyengéden cirógattál engem.
A száraz időben adtál nekem vizet,
Így megerősödtem.
De mielőtt ezt megtudtam volna, eltűntél.
Még mindig csak egy virág vagyok,
Aki hiába bontja szirmait.

A virágok csak akkor száradnak el,
Ha nem kapnak elég vizet.
A virágok csak akkor halnak meg,
Ha nem kapnak elég fényt.

Utolsó óráimban attól féltem,
Hogy a sötétség beférkőzik hozzám
És teljesen bekerít.
Még most is, mikor megpróbálom
Megkeresni a fényt, a sötétség akkor is
Beférkőzik hozzám és teljesen bekerít…

Ha valaki megkönyörülne rajtam,
Egy rendívül csodálatos virág válna belőlem.
Mindenki abban a tudatban akar élni,
Hogy valaki teljes szívéből szereti.

A virágok csak akkor lesznek csúnyák,
És csak akkor száradnak el,
Ha nem kapnak elég vizet.
A haldokló virágok nem hagynak
Maguk mögött rügyeket…

Ezelőtt a sötétség lepelként
Szolgált szemeimnek.
Küzdöttem, de teljesen körbevettek.
Ami téged illet: ha az tényleg te voltál,
Ki eljött volna értem s megmentett volna
Arról a helyről…
Ott egyre csak sírtam, s
Keringő lámpások vettek körül.
Az érzés, amit adtál nekem…
Az csak egy álom volt,
Amit a vágyaim szültek?
Úgy tűnik, hamarosan elszáradok anélkül,
Hogy a válaszokra valaha is fény derülne.

#284 Matsuwa - Várni fogok rád

Acid Black Cherry – Várni fogok rád



Édesen ringatod a gyermeket,
Miközben azt motyogod:
„Biztos nem vagyok elég jó.”
Én is ezt mondtam újra és újra;
Utána már élni is olyan fájdalmas volt.

Szerelmünk jött, ment,
És elhaladt mellettünk.
De… valamikor, valahol
Képesek lennénk újra egymásra találni.
Ez volt az én véget nem érő álmom…
Az a hatalmas kék ég senkihez sem tartozik,
De egy felhőt könnyen odébb sodor a szél.

Várni fogok rád,
Örökké várni fogok rád!
Még akkor is, ha te soha
Nem nézel vissza rám…
Várni fogok rád,
Örökké várni fogok rád
Egészen addig a napig,
Míg valaki el nem utasít téged.

Ez olyan szomorú; elég!
Veled szemben mindig is
Egy bohócként viselkedtem,
Aki körülötted bolondozott,
S akinek könnyei sincsenek,
Miket kionthatna, még akkor sem,
Ha mindent lelkesedés nélkül tenne.

Teljesen nyilvánvaló volt,
Hogy csak játszottam a bolondot…
Hisz amikor egyedül voltam,
Könnyeim mindig záporoztak,
Persze csak titokban.
Senki sem tud belelátni a szívembe.
Azt akartam, hogy
Csak te érts meg engem, senki más.

Várni fogok rád,
Örökké várni fogok rád!
Még akkor is, ha te soha
Nem nézel vissza rám…
Várni fogok rád,
Örökké várni fogok rád,
Feltéve ha továbbra is
Megtalállak azon a helyen.

Várni fogok rád,
Örökké várni fogok rád!
Még akkor is, ha te soha
Nem nézel vissza rám…
Várni fogok rád,
Örökké várni fogok rád
Egészen addig a napig,
Míg valaki el nem utasít téged.

Jegyzetek:
Ez a dal, amit a Re:creation albumon találhattok, szintén egy átdolgozás – feltételezem, a lemezen szereplő összes dal az, így már a címe is elég egyértelmű. No, az eredeti szám meghallgatásáért kattintsatok a következő szövegre: W - Matsu Wa

#283 Redeemer - Megváltó

D’espairsRay – Megváltó



Üvöltsd ki minden érzésed!
Tedd szabaddá elmédet!
Üvöltsd ki minden érzésed!
Törj ki a földi jövőből!

Túláradnak gondolataid;
Átlőnek még a Napon is.
A mindennapok apró borzalmai
Miatt még rozsdált szíved is forrong.

Ugorj le, le a vad káosz örvényébe!
Nincs idő kétségbe esni!
Törj át most, most!

Üvöltsd ki minden érzésed!
Üvöltsd ki minden érzésed!
Üvöltsd ki minden érzésed!
Üvöltsd ki minden érzésed!

Temesd el magad,
Hisz ettől félsz, nem?!
Megkondultak a kezdet harangjai;
Ez egy szülinap! Nyisd ki hát szemed!

Ugorj le, le!
A gyorsuló horizont csak rád vár.
Szakítsd darabjaira ezt a
Fulladozó világot!
A Paradicsomba, most, most!

Ugorj! Bízz magadban!
Ébredj fel, nem vagyunk rabszolgák!
Kelj már fel!
Igen, ezt most neked kiáltom!

Ez a magányos világ
A te hangodra vár.
Üvöltsd ki létezésed,
S annak értelmét!
„Itt vagyok…”

Ugorj le, le a vad káosz örvényébe!
Nincs idő kétségbe esni!
Törj át most, most!

Üvöltsd ki minden érzésed!
Üvöltsd ki minden érzésed!
Üvöltsd ki minden érzésed!
Üvöltsd ki minden érzésed!
Üvöltsd ki minden érzésed!
Üvöltsd ki minden érzésed!
Üvöltsd ki minden érzésed!

#282 Aishitenai - Nem szeretlek!

Acid Black Cherry - Nem szeretlek!

- Szeretsz…? Szeretsz…?
Ki sem tudom mondani, mennyire;
Jobban szeretlek, mint ahogy azt te
El tudnád képzelni.

Fák övezték az utat,
Amin sétálnunk kellett.
Kicsike szobádban
Úgy hunytad le szemeid,
Mintha legalábbis a a nap
Lett volna az utolsó…
Olyan rövidnek tűntek azok a napok.
Amik fényesebben ragyogtak,
Mint az összes többi együtt…
És te sírtál.

Nyár vége…
Hűs eső…
Ez az éjjel pont olyan,
Mint az, amikor először találkoztunk.
A te gyengédséged és az én önfejlesztésem
Is olyannak tűnik, mint akkor régen…

- Nem szeretlek…
- Szeretlek…
- Umm…
- Gyere ide…!
Mi a baj?
Azt hiszed, nem kell többé
Kedvesnek lenned?
Ne sírj! Csak titokban…
Ahh~~
Nem bírom ezt tovább!
Szeretlek!
Egyszerűen csak nem tudok
Elbúcsúzni tőled…

Félreérthetetlen körülmények…
Érzem a távolságot közöttünk.
Mikor valahol hidegen csókoltál,
Mondd, féltél?
Légzésem leállna, ha
Észlelném búcsúzásod apró jeleit.

Olyan nagy a csend…
Teljesen betömi füleimet.

- Hagyj el…!
- Nem tudnálak!
- Hagyj menni!
- Nem adhatlak vissza…
Egyáltalán nem.
Ne gyere hozzám olyan közel!
Mert ez már nagyon régóta fáj…
Ne sírj! Csak titokban…
Ahh~~
Nem bírom ezt tovább!
Szeretlek!
Egyszerűen csak nem tudok
Elbúcsúzni tőled…

- Nem szeretlek…
- Szeretlek…
- Umm…
- Gyere ide…!
Mi a baj?
Azt hiszed, nem kell többé
Kedvesnek lenned?
Ne sírj! Csak titokban…
Ahh~~
Nem bírom ezt tovább!
Szeretlek!
Annyira szerencsétlen vagyok!
Nem tudom megállítani többé
Záporozó könnyeimet…
Csókolj meg, ölelj át!
Hé, hé… Kérlek… Ne hagyj el!
Légy érzéseim része!
Suttogj nekem…

- Szeretlek… Szeretlek!
Ki sem tudom mondani, mennyire;
Jobban szeretlek, mint ahogy azt te
Valaha is el tudnád képzelni.

#281 The dropping sky - Zuhanó égbolt

ClearVeil - Zuhanó égbolt

Hullanak az égből
A meg nem hallott sikolyok
És beteljesületlen kívánságok,
De te csak elfordítod tekinteted.

A hibák megfosztanak
Attól, hogy bármit is folytassak,
Míg a mosolyok megtévesztik
Rozsdáló szívemet...

Nem akarok látni többé!
Nem akarok hallani többé!
Talán ezért émelygek annyira.

Sebem egyre csak nő.
Sírás, sírás, sírás, sírás...
Na most már elég!
Csak fájdalmat érzek.

A meg nem hallott sikolyok
És beteljesületlen kívánságok
Folytatódnak, keverednek
A fakuló égbolttal.
Ez a lepusztulás tönkretesz;
Nem tudok visszatérni a romlott éghez.
Na most már elég!

Elképzeltem a tisztán ragogyó felleget...

Az égbolt, mit elképzeltem,
Nincs sehol.
Valahogy már nincs szükség rá
Ebben a világban.

A meg nem hallott sikolyok,
Beteljesületlen kívánságok...
Mindnek van valami célja.
Na most már elég!

Van valahol túláramló boldogság
Ebben a világban?
Mégis hol léteznek az ilyen dolgok?!

Elképzeltem a tisztán ragogyó felleget...