#363 Fadeless - Elhalványíthatatlan

the GazettE – Elhalványíthatatlan

Száraz a torkom az értelmetlen vonzalmon túl,
Mocsok ragadt elmémbe,
Fulladoztam azért, hogy megkaparintsam, amit akartam.
[Az én természetem] az, mi körülölelt
És elrejtőzött a tekintetekben.
Csak ki akartam tárni szárnyaimat, mint egy pillangó.
Egy pók hálója is itt lapul ma este?

Habozás az, mi a szájból kiárad.
Kérlek, ne menj tovább többé!
Kedvesem…
Cirógatás, mi megszünteti a túlhajszolt légzést…
Csapdába esik a puszta ösztön.
Száraz a torkom az értelmetlen vonzalmon túl.
Az egyetlen dolog, mit el tudok most hagyni, 
Az az [én természetem], amit magam is megkérdőjelezek.
Csak ki akartam tárni szárnyaimat, mint egy pillangó.
Egy pók hálója is itt lapul ma este?

Nem tudnék mosolyogni, 
Ha csak boldogság övezne.
Megsebezték, anélkül, hogy 
Egy pillanatra is elnéztem volna.
Kedvesem…
Az egyetlen, aki mindennek végén is megmarad
Csak egy álom, ahol hamis mosolyok fogadnak.

Te… olyan, mint ez…
Csak ki akartam tárni szárnyaimat, mint egy pillangó,
De addig nem fogok rájönni erre, míg le nem zuhanok.

Kipukkan, mint egy buborék. 
Az egyetlen álom egy tűzijátékra hasonlít,
Mi jelzi: a nyár véget ért.
Színpompában virágzik a magány.
Habozás az, mi a szájból kiárad.
Kérlek, ne menj tovább többé!
Cirógatás, mi megszünteti a túlhajszolt légzést…
Nem tudok alábbhagyni azzal,
Hogy elrejtsem természetem.