#424 T.Y.R.A.N.T. - Zsarnok

NOCTURNAL BLOODLUST - Zsarnok

Hátracsavarja bárki is a fejét?

Előrecsavarja bárki is a fejét?

Kezdjük el éjjel, kezdjük el éjjel, yeah!

Baszd meg, te csak engedelmeskedjél!

Az, hogy üres fejjel követed az utamat

Nem elég ahhoz, hogy a kedvemre tegyél.

Ne hagyj cserben! Tedd tönkre magad!

TALÁN ő az, aki megérdemel engem.

Minden akaratodtól megfosztalak.

TALÁN ő az, aki létezik értem.

Netán valakinek ezzel problémája van?

Baszd meg, pusztíts, pusztíts, te rohadék!

Valaki azt mondja, végezz minden büdös kurvával.

Pusztíts, pusztíts, te rohadék!

Ne kegyelmezz, végezz minden szarházival!

Miauuuu...

Ez egy kegyetlen zsarnok, ez egy kegyetlen zsarnok.

Szolgálunk az ünnepségen, hogy valahogy boldogulhassunk.

Ez egy kegyetlen zsarnok, ez egy kegyetlen zsarnok.

Szolgálunk az ünnepségen, hogy valahogy boldogulhassunk.

Ez egy kegyetlen zsarnok, ez egy kegyetlen zsarnok.

Szolgálunk az ünnepségen, hogy valahogy boldogulhassunk.

Ne közelíts hozzám, te kis köcsög,

A látványod fájdalom a köbön.

Takarodj az utamból!

Ideje felszabadítanod magad!

Ne hagyj ki egy esélyt se az ellentámadásra.

Nincs visszaút, nincs idő pihenni;

Látjuk a reményt csillogni.

Ideje felszabadítanod magad!

Ne hagyj ki egy esélyt se az ellentámadásra.

Szívünkben azt kívánjuk, tovább élhessünk;

A remény csillogásában biztosan hiszünk.

Jól leszünk, míg a szerenád eleget tesz taszító akaratának.

Tisztelni fogjuk, de hamis a titkos elménk.

Mérget csempészünk az előételébe.

Játszani vagy smárolni akarsz velem?

Arc: helyes.

Test: szexi.

Hang: menő.

Annyira vad vagy!

A napsugár megvilágítja a képmutatót.

Mégis mi az, amit keresel a vágy előtt?

[Romlott valóság... Hallod a megrázó hangját, te köcsög?]

Pusztítsd el az "ésszerűtlenséget" a szemeid előtt!

Ideje felszabadítanod magad!

Ne hagyj ki egy esélyt se az ellentámadásra.

Nincs visszaút, nincs idő pihenni;

Látjuk a reményt csillogni.

Ideje felszabadítanod magad!

Ne hagyj ki egy esélyt se az ellentámadásra.

Szívünkben azt kívánjuk, tovább élhessünk;

A remény csillogásában biztosan hiszünk.

Jól leszünk, míg a szerenád eleget tesz taszító akaratának.

Tisztelni fogjuk, de hamis a titkos elménk.

Mérget csempészünk az előételébe.

#+ Jézus Krisztus - Kyo (Dir en Grey) verseskötetéből

Kyo - Jézus Krisztus
  
Szeretetteljesen beszélgetek.
Érzelemmel foglak meggyilkolni.
Emlékszel a napokra, amikor
Úgy nevethettél, ahogy csak kedved tartotta?
A félelem kertje az őrület felé tart.
Más szavakkal mondhatnám úgy is,
Hogy a kalitkán kívül van.
Kezdek hozzászokni már sebemhez,
De vajon eltűnik majd egy nap?
Emberekre vadászunk denevérrel a kezünkben.
Játssz velem többet!
Fogadok, hogy áldásod adod az általánosítgatásra,
Csak hogy összefüggésre bírd őket.
Én ebből többé nem tudok adni senkinek.
Tűröd a boldogtalanságot, kibírod;
De semmi különbség nincs közte
És a között az "összefüggés-dolog" között...
Elnyerte nevetésem a tetszésed a saját kis társadalmadban?
Melyik a nyomorúságosabb?
Azt hiszem, te sokkal komolyabb vagy...
Fogadok, hogy akkor is tudsz nevetni
Újra és újra, ha még több sebet szerzel,
Ha még rongyosabbá válsz, és ha még jobban összetörsz.
S egy nap majd a fájdalom sikolya
Elvezet titeket, srácok, magához az Istenhez.

#423 Kurenai - Karmazsinvörös

X-Japan - Karmazsinvörös

Nem tudtam visszanézni,

De te képes voltál tőlem messze menni.

Éreztem, mennyire fájt a szívem,

Téged követni nem volt merszem.

Mikor ránéztem a falon táncoló árnyakra,

Elkezdtem rohanni az éjszaka irányába,

Hogy a bennem rejlő igazságot megtaláljam.

Egyedül állsz a zsúfolt utcán,

A napok árnyai elrejtik szíved falát.

Lehozod az éj szívét, magadat mindentől távol tartván.

Most úgy csörtetsz a viharba, mintha

Valaki arra kényszerített volna.

Nem veszed észre, hogy csak rád gondolok?

Miért hagysz engem egyedül, mondd?

Mikor már azon voltam, hogy elfelejtselek,

Mélyen a földben találtam szívemet.

Tudom, ha visszagondolok azokra a napokra,

Az a szívemet egyszerűen összezúzza -

- De ez nem olyasvalami, mit az ember visszatarthat.

Minden rólad szóló emlékem

Továbbra is ragyog szívemben.

Most titokzatos fények öltöztetik tested,

Ami méginkább szívemhez láncol téged.

Szívemet karmazsinvörössé festette minden, ami fáj, 

Nincs más rajtad kívül, ki gyógyíthatná szívem fájdalmát.

Nem számít, hogy próbálok üvölteni,

Nem számít, hogy próbálok elszaladni,

Nincs semmi, amit tudnék tenni.

Falba burkolózott szívem sosem törik többé ketté,

Nem számít, hogy legszívesebben darabjaira szedném.

Sírok, miközben körbevesz a mély karmazsinvörösség.

#422 Rain Fall - Égszakadás

Sadie – Égszakadás

Elvesztem az esőben, elvesztem az esőben;

Az erőszakos szerelem nem tűnik el.

Kezeink nem válnak el a egymástól,

Ugyanakkor egyik sem nyúl a másikhoz.

Melletted akarok aludni még egyszer!

Kívánságom most is ez egy távoli helyen;

Beteljesületlen.

Égszakadás…

A holnaphoz kötve örökké folytonos;

A holnapban minden összeomlott.

Hol az új jövő?

A válasz láthatatlan szemeink előtt.

Elvesztem az esőben, elvesztem az esőben

A találkozásunk pillanatnyi végének eljövésével.

Az idő halad, de közben emlékezek;

Tudom, hogy ez a tettetett szó hazugság,

Nem számít, milyen becézést ejt is ki a szád.

Azt mondtad, viszlát,

Én pedig várok rád…

Most is csak érted éltem!

Nem térnél vissza másodjára értem…?

A világ végéig terjed ez a fájdalmas emlék,

S az a tiszta tekintet…

A napok visszatérnek ide.

Hiszek a szívednek.

Ez a láng kék és értékes,

Ázik a könnyekben

Ez a láng, mely kék és értékes.

Elvesztem az esőben, elvesztem az esőben

A találkozásunk pillanatnyi végének eljövésével.

Az idő halad, de közben emlékezek;

Tudom, hogy ez a tettetett szó hazugság,

Nem számít, milyen becézést ejt is ki a szád.

Azt mondtad, viszlát,

Én pedig várok rád…

Minden értelmetlen, ha nem vagy itt mellettem.

Nem térnél vissza másodjára értem…?

#421 Megitsune - Nőstény Róka

BABYMETAL – Nőstény Róka

Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Beöltözött rókalányka

[Nézd meg, vidulj fel! Nézd meg, vidulj fel!]

A levegőben két copfját rázza.

[Csak úgy libben! Vidulj fel! Csak úgy libben! Vidulj fel!]

Ugrik, majd tovatűnik.

[Örvénylik! Vidulj fel! Örvénylik! Vidulj fel!]

Ideje pár különböző nézőpontot mutatnunk neki!

[Kon kon kon ko, kon kon ko kon!]

Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Ősi lányok,

Egy múló álomban táncoltok!

Túl vagytok már ezer éven,

S még ma is éltek.

Aah, rendben van! Mindig a nők a színészek.

Nem rókák vagyunk, titeket mi meg nem tévesztünk:

Lányszerű, nőstény róka a lényünk.

Aah, a lányok egyre inkább olyanok, mint az ideális nők!

Arcunkon mosoly, szívünkben könnyek,

Azt mondjuk: „Minden rendben!”

Sosem mutatjuk könnyeinket.

Róka, róka, egy nőstény róka a vagyok;

A nők mind színészbajnokok.

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!

Ősi lányok,

Egy múló álomban daloltok!

Túl vagytok már ezer éven,

Ma pedig szívünkben éltek.

Aah, rendben van! A nők a színészek, mindig!

Nem rókák vagyunk, nem akarunk titeket megtéveszteni.

A lányokat… nem kellene alábecsülni.

Aah, a lányok egyre inkább olyanok, mint az ideális nők!

Folyton tűzijátékokat lövünk fel az égbe,

Hogy a lángunk mindig égjen.

Aah, virágzás és hanyatlás; ez a sorsa egy nőnek.

Arcunkon mosoly, szívünkben könnyek.

Tiszta szívű, lányszerű, nőstény róka a lényünk.

#420 ALIEN GIRL - Földönkívüli Lány

MIYAVI – Földönkívüli Lány

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Éppoly emberinek tűnik, mint te vagy én,

De rejtegetett valamit ragyogó, zöld szemei mélyén;

Egyfajta szupererőt, amit mi nem is észlelhetnénk.

Már uralma alá vonta testemet és lelkemet.

Valahogy most… megváltoztat engem?

Nem tudom.

Olyan, mintha elveszteném teljesen

Az irányítást magam felett.

Sosem éreztem még így ezelőtt.

Kezdem azt hinni, hogy ő nem is e világból való…

Az a lány…

Ő egy földönkívüli,

Én egy átlagos férfi.

Ő az, akit akarok, de el nem kaphatok;

Az a lány nem evilági. 

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Az a lány nem evilági. 

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Az a lány nem evilági. 

Van egy titkos helye, ahova senki sem mehet.

Bár elvinne magával egy másik övezetbe!

Ha csak megérinthetném mágiáját…! De annyira… idegen.

Sosem éreztem még így ezelőtt.

Egy pillanatra fordítottam el tekintetem,

S világomban máris uralkodóvá lett.

Az a lány…

Ő egy földönkívüli,

Én egy átlagos férfi.

Ő az, akit akarok, de el nem kaphatok;

Az a lány nem evilági. 

Az a lány nem evilági. 

Ő egy földönkívüli,

Én egy átlagos férfi.

Ő az, akit akarok, de el nem kaphatok;

Az a lány nem evilági. 

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Az a lány nem evilági. 

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Az a lány nem evilági. 

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

Akkor is akarom őt…

#419 COME ALIVE - Életre Kelek

MIYAVI – Életre Kelek

Mi folyik itt, ember, mi ez?

A zene rabul ejtett.

Hagyd, majd én foglalkozok az üzlettel,

És hagyd, hogy a többit a ritmus végezze.

Az út még csak most kezdődik,

Te csak pihenj és végy nagy lélegzetet.

Lépj be a buli világába;

A sírig járjuk táncunkat.

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Halld, milyen éles ez a riff,

Érzed, hogy a mozdulatokat is cikcakkossá szeli.

Olyan, mint egy kés a szívnek,

És ezzel élvezünk minden felhőtlenséget.

Mint egy óceán, elsöpör minket,

S újra és újra megcsap minket

Az agyunkba szökött vér,

A mozgásban levő testünk.

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Tán szükséged van némi rábeszélésre,

De nincs idő a veszekedésre.

Csak hallgasd a szavakat, amiket mondok:

A ritmus sosem hagy alább, 

Csak zeng, zeng és zeng tovább.

Hosszú utat tettünk már meg,

Lassan a levegő sem éri el tüdőnket,

De a buli nem ér véget,

A sírig járjuk táncunkat.

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Életre kelek…!

Életre kelek…!

#418 INTO THE RED - A Vörösségbe

MIYAVI – A Vörösségbe

Ide minden dühvel, ide minden gyötrelemmel!

Taszíts csak a földre és én újra felkelek.

Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, míg őrültté nem válsz,

Lobbantsd csak lángra a vért az ereimben.

Takarodj innen, takarodj innen, takarodj innen,

Tűnj az utamból, tűnj az utamból!

Itt jön a bika!

Itt jön a bika!

Csörtet az arénába,

A padlón dübörög a patája.

Felvirradt a nap,

Mikor a bika végez a matadorral.

Felhasítja a színpadot és tépi a húrokat.

Hadd halljam sikításotokat,

Hadd lássam haragotokat!

Takarodj innen, takarodj innen, takarodj innen,

Tűnj az utamból, tűnj az utamból!

Itt jön a bika!

Itt jön a bika!

Takarodj innen, takarodj innen, takarodj innen,

Tűnj az utamból, tűnj az utamból!

Itt jön a bika!

Itt jön a bika!

Itt jövünk mi, ahogy a vörösségbe rohanunk. 

Itt jön a bika!

Itt jövünk mi, ahogy a vörösségbe rohanunk. 

Itt jön a bika!

Itt jövünk mi, ahogy a vörösségbe rohanunk. 

Itt jön a bika!

Itt jövünk mi, ahogy a vörösségbe rohanunk. 

#417 CRUEL - Kegyetlen

MIYAVI – Kegyetlen

Alattunk lángok csapnak fel,
Elfordultak tőlünk az istenek ott fent.
Minél többet teszel, annál több fájdalmat viselsz,
S minél több szeretetet adsz, annál többet vesznek el.
Az imák mit sem érnek, ezt tudjuk jól,
De néha csak ennyi, amit tenni tudunk.
A fekete eső folytatja a blues éneklését.
„Mind azért születtünk, hogy alulmaradjunk.” – emlékeztet minket.

Kegyetlen a világ.
Szomorú, de ah, ez az igazság.

Élvezed, hogy láthatod,
Ahogy a nyomoromban úszkálok?
A véremnek van ilyen édes íze?
A te győzelmed az én vereségem?
A magasban sötétlik az ég,
Én itt lenn azon tanakodok, miért.
Megsértesz és fosztogatsz,
Miért van az, hogy mégis életben tartasz?

Kegyetlen a világ.

Mit tettem veled?

Kegyetlen a világ.
Kettészakítod szívemet.
Kettészakítod, kettészakítod, kettészakítod szívemet.

#416 Devilish of the PUNK - Ördögi PUNK

BORN – Ördögi PUNK

Ez az íze az irigységnek s a rosszindulatnak;

A szemeimet csak bántja

Ennek a lánynak a látványa.

Meghalhatsz a nevetéstől, te piperkőc mester!

Egy saját magad írt darabban játszod a szereped.

Össze vagyok zavarodva, görcsösen reszketek.

Ez az a srác, akit irigylek…

Ezek a maradványok értéktelenek és üresek;

Ezek az én maradványaim, én birtoklom őket;

Én, ki megtapasztalta a felvilágosodást.

Szeretnék nevetni…

24 órában be vagyok vésve a műsoridőbe.

Szeretnék ragyogni…

Meddig akarsz még élni a káosz fenekében?

Rázz le mindent magadról, kapaszkodj belém és ússz messzire!

A holnap felsége…

Ne sírj, itt vagyok melletted!

A holnap felsége…

Ne imádkozz egyedül, mert én ragyogom be ösvényed.

Szükségünk van rád!

Vajon látja ezt a képmutatás?

Ösztönös ez az ordítás,

Tehát a válasz az „ösztönösen”;

Ne menekülj hát el!

Valójában gyenge vagyok, egy siralmas élőlény,

De a te mosolygó arcod támogat élőként.

Tehát én is nevetésre akarlak bírni,

Hogy a zene által képes legyél magad jól érezni!

Rázz le mindent magadról, kapaszkodj belém és ússz messzire.

Mit látsz ebben a hullámzó és lüktető tekintetben?

A jelen felsége…

Ne sírj, itt vagyok melletted!

A jelen felsége…

Ne imádkozz egyedül!

Remény és jövő…

A jelen felsége…

Érezni akarom érintésed,

Ez az oka ittlétemnek.

#415 Kuroneko - Fekete Macska

Lycaon – Fekete Macska

Lábujjhegyen jársz-kelsz egy magányos, esős éjjelen.

Úgy tűnik, nagyon dideregsz.

Tükröződik a vízen egy kóbor macska sebe,

Egy fekete macska sötétsége.

Nyávogsz, holott még csak feléd sem néznek.

A sötétségben elmerülve reszketsz egy kosárkában.

Tested csuromvizes; az egereket itattad.

Könnyáztatta arcommal nyújtottam segítő jobbomat.

Pupilláidban is érzem imádnivaló nyávogásod.

Csak téged szeretlek!

Ha minden eltűnne, te lennél az egyetlen,

Kit itt akarnék tartani.

Örökké…

Felnézel a holdra, már-már kényeztetően hívsz.

Összedörgöljük arcunkat, 

S újra hallom hangodat.

Gyengéden letörlöd mancsoddal 

Az orrod hegyén fénylő cseppeket.

Semmi kétség afelől, hogy azok könnyek lehettek.

Egy fekete macska vagy, 

Ki az alvilágban, az éj árnyékaiban megbújva hajtja fejét álomra.

Reszkettél s én segítettem rajtad

Könnyáztatta arcommal.

Egy félénk kis hang… egy fekete macska vagy,

Ki gyengéden összekucorodik árnyékomban.

Teljesen egymagad vagy ezen a bájos éjszakán.

Veled akarok aludni, míg könnyeid elapadnak.

Örökké…

Az alvilágban rejtőzködsz;

A karjaimban akarlak tartani.

Mély és örök sebet hagyott szívemben

Minden, amit sírva tettél.

Pupilláidban is érzem imádnivaló nyávogásod.

Csak téged szeretlek!

Ha minden eltűnne, te lennél az egyetlen,

Kit itt akarnék tartani.

Örökké…

#414 Shuuchaku no Kane - A Végzet Harangja

MUCC – A Végzet Harangja

Azt mondják, a fiatalság hamar tovaszáll,

Mielőtt még megtanulhatnánk szeretni.

Visszhangzik a múlandóság harangja.

Azt mondják, a fiatalság hamar tovaszáll,

Mielőtt még megtanulhatnánk szeretni.

Visszhangzik a múlandóság harangjának kongása.

Egy idős nő áll egyedül egy sziklán,

Szomorú tekintete messzire, messzire vetül.

Kedves dolog a magány; tökéletesen értelmetlen.

Gyengéden összeérintem arcunkat a csípős szélben.

Gyászos eső hullik szemünkre,

Minden egyes sarokba beszivárog az éjjel.

Elsötétült utcalámpák reszketnek a könnyektől.

Még egyszer utoljára megkondul a harang,

S a reggel beragyogja az örökké változó idő folyosóját.

Az eső már rég elállt.

A hibák olyanok, mint a rozsdás szavak:

Nyomért kiáltanak, melyek maradni akarnak.

Gyászos eső hullik szemünkre,

Minden egyes sarokba beszivárog az éjjel.

Azért imádkoztam, hogy ez mindig is így lehessen.

Tudva, hogy senkitől nem várhatok választ, 

Újra és újra ugyanazon a helyen esdekelek, még most is.

És még most is biztos vagyok abban,

Hogy még mindig kacagsz.

Azt mondják, a fiatalság hamar tovaszáll,

Mielőtt még megtanulhatnánk szeretni.

Visszhangzik a múlandóság harangja.

#413 ZIPANG - Japán

D=OUT – Japán

A mai nap csak egy újabb fogaskerék.

Felkel a Nap, anélkül, hogy rozsdásodna.

A kuszaságba fonódott társadalom

Pedig csak vár tátott szájjal.

Egyetértesz?

Melyik maszkodat emelted el arcod elől

A képtelenségért, Japán?

Mégis miféle magas hangot hallassunk?

„Az igazság egyértelműen győzni fog.”

De ebben a társadalomban ez kicsit sem használatos.

Nem látod a fényt

S annak értékét?

Még ha az elsőkre és utolsókra is hallgatsz,

Az eredmény már rég eldöntetett,

Úgyhogy összpontosíts csak szemeddel!

Reggel kilenctől délután ötig szelem a csatamezőt.

A büszkeség és akaraterő puskája elsült,

Jelenlétükre való tekintet nélkül.

Tudtad?

Egy hely, amit mindenki irigyel, tudod, ez Japán!

Miféle kápráztató hangot hallassunk?

„A stressz társadalma.”

Még ha te azt is állítod, 

A társadalom akkor sem képes sétálni az éjjel.

Nem látod a fényt

S annak értékét?

Megmondták, hogy az emberek képtelenek egyedül élni,

De végül mind maguk tengetik éltük napjait,

Úgyhogy eressz pár gyökeret a földbe!

Észrevetted?

Ez csak egy állat, ami rázza a csípőjét, Japán!

Miféle megbabonázó hangot hallassunk?

„Megőrzött méltóság.”

Mert bár eképp hetvenkednek,

Ez egy olyan társadalom, mi nem ismeri a saját ellenségét sem.

Nem látod a fényt

S annak értékét?

Győzelem és vereség miatt hőbörögnek,

Anélkül, hogy a blöffölésen túlmennének.

Dekoráld hát ocsmány módon!

„Az igazság egyértelműen győzni fog.”

De ebben a társadalomban ez kicsit sem használatos.

Nem látod a fényt

S annak értékét?

Még ha az elsőkre és utolsókra is hallgatsz,

Az eredmény már rég eldöntetett,

Úgyhogy összpontosíts csak szemeiddel!