Matenrou Opera – Gyilkos övezet
Nem akarlak megölni!
Add nekem csókod, érintéseid
És még többet…
Mondj nekem okot,
Tárd ki az elméd
És még többet…
Megkaphatom?
Várok, követelőzök tőled.
Én vagyok az egyetlen lány?
Neked adom csókom, érintéseim
És még többet…
Tégy engem egy lánnyá,
Tégy a kurváddá.
Lehetnék?
Meg tudok tenni mindent, bármit!
Valahogy úgy éreztem,
Közeledek a véghez.
S azért, mert te oly kedves vagy,
Nem érdekel, hogy mások tartottak
Téged a karjaikban.
Én vagyok az egyetlen, aki különleges.
Legalábbis ezt gondoltam.
Figyelek; nem fogod lemásolni
Azokat a kedves szavakat,
Melyeket mások felé intéztél.
Ránéztél igaz valómra,
Ahogy őszinte szavakat ejtettél ki ajkadon.
Mintha becsomagoltál volna velük…
Mennyi ideig kell majd téged néznem,
Míg csak mi ketten maradunk?
Egyértelmű, hogy ez a nap nem fog eljönni.
Bizonyára nem is kívánod.
Megértelek, csak…
Válaszolj nekem tisztán és érthetően,
Vagy én kényszerítelek rá!
Úgy teszek, mintha mindent értenék,
De úgy tűnik, nem vagyok önmagam.
Miért nem vettem észre?
Miért nem viselkedtem felnőttként?
Csak ezt mondogattad újra és újra,
Te, a nő, akire számítottam…
De épp akkor nekem adtad
Szavaid és kedvességed.
Nem foglak elengedni…
Nem akarlak elengedni.
Csak azt értem meg,
Hogy meg tudom menteni magam attól,
Hogy ilyen ostobán viselkedjek.
Ha meglátlak, elkerüllek majd.
Nem számít, mennyit álmodozok;
Rájövök majd arra, milyen szánalmas is vagyok.
Mert nem hagyhatom,
Hogy a dolgok így végződjenek…
Viszlát, szerelmem!
Utoljára néztél rám.
Nem számít, milyen boldogság
Lakozott szemeinkben,
Nem számít, milyen arcot vágtál…
Így a legjobb.
Rám néztél…
Az igazi énemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése