Matenrou Opera – Örök Kékség
A boldogság befogadása,
A boldogtalanság befogadása…
A világ egy kissé megfáradtnak tűnik.
Nem engedi, hogy hangos kiáltása fülünkbe jusson.
Továbbra is élünk, ahogyan ez a bolygó is tovább él.
Nem számít az ok, nem számít a remény,
A lényeg, hogy mind itt vagyunk.
A heves eső elhallgattat minket,
Az átázott világ vízzel csordul tele.
A határozott egyensúly szabályokon alapszik,
Mik számunkra mind ismeretlenek.
Ismerem az emberek gyengeségeit,
Ezért feléjük nyújtom kezeim.
Ugyanazon szívekkel és ugyanazon formákkal
Védekeznek, küzdenek és szeretik egymást.
Istent alkotnak, s helyeslik azt.
„Készíts egy istent, egy szeretetteljes kapcsolatot!” – mondják;
Ezzel tűnik számukra dicsőnek a világ.
Ebben a kápráztató világban folytatódik az élet,
A haldoklásban pedig többen születnek életre,
Az összes létező erejükkel.
Üldözd a pillanatot, az apró, pici fényt,
S így majd ragyogónak tűnünk.
Ebben a kápráztató világban folytatódik az élet,
A haldoklásban pedig többen születnek életre,
Az összes létező erejükkel.
Üldözd a pillanatot, az apró, pici fényt,
S így majd ragyogónak tűnünk.
Kicsi gyermekek, kikkel sosem találkoztam…
Ah, azt akarom, hogy küzdjetek,
S csöppenjetek bele ebbe a valóságba.
Kicsi gyermekek, kikkel sosem találkoztam…
Ajánljátok fel kezeitek a világnak!
[Kincs ezen fényes, kék bolygón.
Az élet megy tovább.
Te csak szeress, dédelgess, ölelj örökké,
Mielőtt elesnél.
Kincs ezen fényes, kék bolygón.
Az élet megy tovább.
Te csak szeress, dédelgess, ölelj örökké,
Mielőtt elesnél.
Kincs ezen fényes, kék bolygón.
Az élet megy tovább.
Te csak szeress, dédelgess, ölelj örökké,
Mielőtt elesnél.
Kincs ezen fényes, kék bolygón.
Az élet megy tovább.
Te csak szeress, dédelgess, ölelj örökké,
Mielőtt elesnél.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése