MIYAVI – Kegyetlen
Alattunk lángok csapnak fel,
Elfordultak tőlünk az istenek ott fent.
Minél többet teszel, annál több fájdalmat viselsz,
S minél több szeretetet adsz, annál többet vesznek el.
Az imák mit sem érnek, ezt tudjuk jól,
De néha csak ennyi, amit tenni tudunk.
A fekete eső folytatja a blues éneklését.
„Mind azért születtünk, hogy alulmaradjunk.” – emlékeztet minket.
Kegyetlen a világ.
Szomorú, de ah, ez az igazság.
Élvezed, hogy láthatod,
Ahogy a nyomoromban úszkálok?
A véremnek van ilyen édes íze?
A te győzelmed az én vereségem?
A magasban sötétlik az ég,
Én itt lenn azon tanakodok, miért.
Megsértesz és fosztogatsz,
Miért van az, hogy mégis életben tartasz?
Kegyetlen a világ.
Mit tettem veled?
Kegyetlen a világ.
Kettészakítod szívemet.
Kettészakítod, kettészakítod, kettészakítod szívemet.
Alattunk lángok csapnak fel,
Elfordultak tőlünk az istenek ott fent.
Minél többet teszel, annál több fájdalmat viselsz,
S minél több szeretetet adsz, annál többet vesznek el.
Az imák mit sem érnek, ezt tudjuk jól,
De néha csak ennyi, amit tenni tudunk.
A fekete eső folytatja a blues éneklését.
„Mind azért születtünk, hogy alulmaradjunk.” – emlékeztet minket.
Kegyetlen a világ.
Szomorú, de ah, ez az igazság.
Élvezed, hogy láthatod,
Ahogy a nyomoromban úszkálok?
A véremnek van ilyen édes íze?
A te győzelmed az én vereségem?
A magasban sötétlik az ég,
Én itt lenn azon tanakodok, miért.
Megsértesz és fosztogatsz,
Miért van az, hogy mégis életben tartasz?
Kegyetlen a világ.
Mit tettem veled?
Kegyetlen a világ.
Kettészakítod szívemet.
Kettészakítod, kettészakítod, kettészakítod szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése