the GazettE – Virágzásban
Elvesztegetett.
Óriási tisztelet neked!
Hittem mindenben,
Majdnem tévedtem.
Micsoda szemét!
Hogy miért ilyen komoly?
Mindenben hittem!
Melyik az igazi arc?
A vér kötelékei, a rontás esője…
Már mindennek vége.
Ez a kéz, mely megszületett,
Majd elhagyatott,
Most semmit sem ragad meg.
Ujjaimon számolom a fájdalmat,
Így nem felejthetem el soha.
Szükségem van egy okra, hogy éljek;
Egy ötlet befészkeli magát elmémbe.
Semmi nem változik, akkor sem, ha meghalok;
Egy rozsdás pengével vagdosok.
A vér kötelékei az egyetlenek,
Miket elmetszeni nem lehet.
Minden vörös, s a gyűlölet belekeveredett.
A kétségbeesést reménnyé teszem,
Összetörlek, és reményt szerzek.
Pusztulj csak tovább a sebekkel,
Ezekkel, melyeket szorgosan vezettem*1.
Színes díszekbe cicomáznak,
Hisz oly csodásan virágoztak!
Az épphogy lemenő nap
Mindenfelől igazat ad.
Míg ez a seb nem válik nyommá,
A bölcsőben való szendergés álma
Itt marad majd a világban.
Szemeim előtt villódzik,
Ahogy a sötétség a pokollal játszik.
A zilált hajban csörgedező színkavalkád
Nem az egyetlen, mit elképzeltem már.
A fej buta, és túlontúl koszos.
Hol kellene szétszakadnom,
Hogy a menny kifakadjon?
A kétségbeesést reménnyé teszem,
Összetörlek, és reményt szerzek.
Még mindig elkezd fájni, ha sokszor rácsapok;
Számolt sebeim által ugyebár páratlanok.
Ez nem küzdi le a romlást bennem,
S még annyira sem gyógyítgat engem.
Színes díszekbe cicomáznak,
Hisz oly csodásan virágoztak!
Az épphogy lemenő nap
Mindenfelől igazat ad.
A kétségbeesést reménnyé teszem,
Összetörlek, és reményt szerzek.
Pusztulj csak tovább a sebekkel,
Ezekkel, melyeket szorgosan vezettem.
Jegyzetek:
*1: vezettem = számoltam (csak az nem rímelt, és nagyon kilógott, bántotta a szemem xD)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése