the GazettE - Útelágazás
Nagyon szerettelek,
De itt az ideje elválnunk.
Mindennap csak civakodtunk.
Mostantól egyedül kell élnem.
Nem sírok többé.
Az az igazság, hogy ez így
Túl kemény, túl fájdalmas és magányos,
De ez mind csak azért van,
Mert erősnek tettetted magad.
Sajnálom.
Ostoba voltam, hogy azt gondoltam,
A végig képesek lennénk mosolyogni.
Ennek ellenére most csak sírni akarok.
Ezt hamar megértettem,
Mert egészen mostanáig
Oly sok arckifejezésedet láttam.
Nem arről van szó,
Hogy már nem érdekelnénk a másikat;
Sokkal inkább arról,
Hogy szem elől tévesztettük egymást.
"Hozd ki magadból a legjobbat!"
Könnyebb ezt mondani,
Majd a külön utainkon járni.
Isten veled, majd látjuk egymást!
Érezd jól magad!
Sosem foglak elfelejteni.
Isten veled!
Biztosan találkozunk még, ugye?
Ígéretünk jeléül
Összefonjuk majd kisujjainkat.
Július 8.; ez a harmadik hónapfordulónk...
Vajon emlékszel még arra,
Amikor először találkoztunk?
Magadat szégyellve a földet nézted sírva...
Azok az élvezetes, elkerülhetetlen napok...!
Igazán rövidek voltak,
De legalább boldogok voltunk.
Ezt hamar megértettem,
Mert egészen mostanáig
Oly sok arckifejezésedet láttam.
Nem arről van szó,
Hogy már nem érdekelnénk a másikat;
Sokkal inkább arról,
Hogy szem elől tévesztettük egymást.
"Hozd ki magadból a legjobbat!"
Könnyebb ezt mondani,
Majd a külön utainkon járni.
Isten veled, majd látjuk egymást!
Érezd jól magad!
Sosem foglak elfelejteni.
Isten veled!
Biztosan találkozunk még, ugye?
Ígéretünk jeléül
Összefonjuk majd kisujjainkat.
Összefontuk ujjaink egy ígéretben,
S te azt mondtad:
"Csak még egy kicsit!
Még ne vedd el az ujjad!"
Akkor tudunk majd újra nevetni,
Amikor két ember nem fogja
Hiányolni egymást...
Akkor tudunk majd újra nevetni...
(Ha megfordulok, meglátod majd könnyeimet,
Ezért úgy integettem, hogy a hátam mutattam neked.
Sosem foglak elfelejteni.
Ne változz meg, maradj meg annak,
Akit megszerettem.)
Isten veled, majd látjuk egymást!
Érezd jól magad!
(Sosem foglak elfelejteni.)
Isten veled!
Biztosan találkozunk még, ugye?
(Ígéretünk jeléül
Összefonjuk majd kisujjainkat.)
Te, akit szeretek,
Egy értékes emlékké váltál.
A halál árnyékának völgyében járva
Csak a magány sétál velem.
Hangod örökre belefészkelte magát elmémbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése