the GazettE – Holló
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Néha mélyen elgondolkozom
Az érzésekről, melyeket visszatartottam.
Ezt a káoszt lehetetlen megérteni.
Ez szabadság és haszon.
Ha nincs haszon,
Hát nem vehetem meg a szabadságot?
Ez nem erről szól!
Ami most szükséges…
Az az, hogy vágjon az eszed, mint a borotva!
Fogadj szépen szót az ösztöneidnek!
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Fogadj szépen szót az ösztöneidnek!
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Néha mélyen elgondolkozom
Az érzésekről, melyeket visszatartottam.
Ezt a káoszt lehetetlen megérteni.
Ez szabadság és haszon.
Ha nincs haszon,
Hát nem vehetem meg a szabadságot?
Ez nem erről szól!
Ami most szükséges…
Az az, hogy vágjon az eszed, mint a borotva!
Továbbra is énekelni akarom a szívemben,
Ilyen egyszerűen.
A kísértés nem veheti el az érdemi részemet.
Világosan vázolom a változást,
Kötelékek nélkül öltöm magamra a kapzsiságot.
Mindig azt akarom érezni,
Hogy van némi ellentmondás
Abban az ismétlődő múltban.
Mindig olyan érzéseket akarok hátrahagyni,
Amik hajtják a szeretetüket árasztó, „együttérző” embereket.
Emiatt feketévé változom,
Mint egy megszelídíthetetlen holló.
Ami most szükséges…
Azok az érzések, melyeket visszatartottam.
Az élet igen keserű.
Ezt a gondolatot senki nem veheti el tőlem.
Továbbra is énekelni akarom a szívemben,
Ilyen egyszerűen.
A kísértés nem veheti el az érdemi részemet.
Világosan vázolom a változást,
Kötelékek nélkül öltöm magamra a kapzsiságot.
Ránts bele ebbe a mély sötétségbe!
Mindig azt akarom érezni,
Hogy van némi ellentmondás
Abban az ismétlődő múltban.
Kudarc?
Ugyan, csak egy agy,
Ami nem akar a megszorítás kötelei közt vergődni.
Mindig olyan érzéseket akarok hátrahagyni,
Amik hajtják a szeretetüket árasztó, „együttérző” embereket.
Emiatt feketévé változom,
Mint egy megszelídíthetetlen holló.
Ami most szükséges…
Azok az érzések, melyeket visszatartottam.
Az élet igen keserű.
Ezt a gondolatot senki nem veheti el tőlem.
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Fogadj szépen szót az ösztöneidnek!
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése