Dir en Grey - Megfogant Bánat
Tövisek tekerednek a Nap köré,
A sajnálat egy sóhajjal keveredik.
Köpök és nevetek az álmokra,
Amikből már eleget láttam.
Az emberek szívét felfalja a magány,
Kegyetlenül növekszik az éhség.
Azokba a nem kívánt, fehér rétegekbe olvad;
A megtört igazság épp az ellentétévé fordult.
Szeress mosolyogni!
A szomorú reggel már rég meghalt.
Messzire megy, senki nem képes már elérni.
El akarok aludni az ártatlan gyengédségben,
Könnyektől ázott arccal.
Olyan nagy gondtalanságra vall,
Ha azt hazudod, terhes vagy.
Azok a borotvával okozott,
Áradó könnyek igazán édesnek tűnnek...
A szomorú reggel már rég meghalt.
Gyűlöltem magam, mert nem tudtam
Megbocsájtani félelmeimnek:
A hazugságnak és a szerelemnek.
De nem tudok visszamenni...
Messzire megy, senki nem képes már elérni.
El akarok aludni az ártatlan gyengédségben,
Könnyektől ázott arccal.
Csak visszhangzik a vöröslő ég hátterében;
De a sírást már senki sem hallja többé.
Tövisek tekerednek a Nap köré,
A sajnálat egy sóhajjal keveredik.
Köpök és nevetek az álmokra,
Amikből már eleget láttam.
Az emberek szívét felfalja a magány,
Kegyetlenül növekszik az éhség.
Azokba a nem kívánt, fehér rétegekbe olvad;
A megtört igazság épp az ellentétévé fordult.
Szeress mosolyogni!
A szomorú reggel már rég meghalt.
Messzire megy, senki nem képes már elérni.
El akarok aludni az ártatlan gyengédségben,
Könnyektől ázott arccal.
Olyan nagy gondtalanságra vall,
Ha azt hazudod, terhes vagy.
Azok a borotvával okozott,
Áradó könnyek igazán édesnek tűnnek...
A szomorú reggel már rég meghalt.
Gyűlöltem magam, mert nem tudtam
Megbocsájtani félelmeimnek:
A hazugságnak és a szerelemnek.
De nem tudok visszamenni...
Messzire megy, senki nem képes már elérni.
El akarok aludni az ártatlan gyengédségben,
Könnyektől ázott arccal.
Csak visszhangzik a vöröslő ég hátterében;
De a sírást már senki sem hallja többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése