Matenrou Opera – Igazsághoz vezető szerelem
Sétáló lépteim alábbhagynak;
Halkan sírni kezdek azért,
Hogy meg ne szakadjon szívem.
Nem találok magamban semmit,
Amiért szerethetnének.
Még az előttem levő időben is
Csak a veszteség ismétlődött végtelenül.
Továbbra is megyek a fény felé.
Látom a távolságot…
S mialatt a sötétség alakot ölt kezeimben,
Haladok tovább valami fénylő dolog felé.
Az emberek keresik egymást,
Mert magányosak, mert szomorúak,
Mert az élet fáj,
Ők pedig tudják szeretni egymást.
Ők pedig tudják szeretni egymást.
S ha ezt teszik,
Utána pedig újra egyedül lesznek,
Még több könny áramlik.
Ezután boldogsággal teli kezekkel
Folytatom tovább utam a jövő felé,
Mely rám vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése