MUCC – A Végzet Harangja
Azt mondják, a fiatalság hamar tovaszáll,
Mielőtt még megtanulhatnánk szeretni.
Visszhangzik a múlandóság harangja.
Azt mondják, a fiatalság hamar tovaszáll,
Mielőtt még megtanulhatnánk szeretni.
Visszhangzik a múlandóság harangjának kongása.
Egy idős nő áll egyedül egy sziklán,
Szomorú tekintete messzire, messzire vetül.
Kedves dolog a magány; tökéletesen értelmetlen.
Gyengéden összeérintem arcunkat a csípős szélben.
Gyászos eső hullik szemünkre,
Minden egyes sarokba beszivárog az éjjel.
Elsötétült utcalámpák reszketnek a könnyektől.
Még egyszer utoljára megkondul a harang,
S a reggel beragyogja az örökké változó idő folyosóját.
Az eső már rég elállt.
A hibák olyanok, mint a rozsdás szavak:
Nyomért kiáltanak, melyek maradni akarnak.
Gyászos eső hullik szemünkre,
Minden egyes sarokba beszivárog az éjjel.
Azért imádkoztam, hogy ez mindig is így lehessen.
Tudva, hogy senkitől nem várhatok választ,
Újra és újra ugyanazon a helyen esdekelek, még most is.
És még most is biztos vagyok abban,
Hogy még mindig kacagsz.
Azt mondják, a fiatalság hamar tovaszáll,
Mielőtt még megtanulhatnánk szeretni.
Visszhangzik a múlandóság harangja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése