2015. április 3., péntek

#402 Unravel - Tárd fel!

Tooru Kitajima – Tárd fel!

Áruld már el, áruld már el,
Mi ez a dolog, amivé lettem?
A szörny, amit látsz, az már a részem?
Összetörök és remegek ebben a tragikus és undorító világban,
De te csak nevetsz és vigyorogsz;
Belül teljesen vak vagy…

Nincsen már cél, úgyis összetörtem.
Megpróbálom visszatartani lélegzetem,
Még akkor is, ha tudom, hogy
Az igazság nem fog feltárulni bennem,
Míg meg nem halok.

[Fagyás]

Oly törékeny, törékeny;
Remegek, de a te igaz éned rendíthetetlen.
Végül rátaláltam.

Egy torz és mindig változó világban állok,
De ha elrejtőzöm, igazi énem elhalványul.
Könyörgöm, add fel!
Nincs már mit látnod itt…
Kérlek, ne nézz rám!
Egy olyan világban állok, amit valaki elképzelt.
Egyáltalán nem akarlak bántani téged,
Így csak arra kérlek, hogy mindig emlékezz rám,
Épp oly tisztán és becsületesen, amilyen voltam.

A magány, ami közrefog, egészen addig süllyed, míg megfulladok.
Az örök emlékek, amiket megosztottunk egymással, addig döfködnek,
Míg végül már nem is érdekel.
Nem tudok elfutni, nem tudok elbújni,
Nem tudok gondolkozni, nem tudok keresni,
Nem tudok megmozdulni, nem tudlak elhagyni!
Tárd fel a világot!

Ez a változás olyan logikátlan,
Hogy nem is lehetett volna lehetséges.
De miképp a mi életeink egymásba fonódnak,
Épp úgy hagynak hátra kettőnket.

Oly törékeny, törékeny;
Remegek, de rendíthetetlen vagyok.
Az igazi éned nem fog megvesztegetni!

Egy torz és mindig változó világban állok,
De ha elrejtőzöm, igazi énem elhalványul.
Könyörgöm, add fel!
Nincs már mit látnod itt…
Kérlek, ne nézz rám!
Egy olyan világban estem csapdába,
Amit valaki nekünk tervelt ki.
Sorsunk és jövőnk előtt minden elkezd újra porrá lenni.
Csak arra kérlek, hogy emlékezz rám,
Épp oly tisztán és becsületesen, amilyen voltam.

Kérlek, ne felejts el!
Kérlek, ne felejts el!
Kérlek, ne felejts el!
Kérlek, ne felejts el!

Lesokkol, hogy mivé lettem; megbénulok.
Míg nem lesz esélyem arra, hogy megleljem saját Paradicsomom,
Addig csak arra kérlek, hgy emlékezz rám.

Áruld már el, áruld már el,
Mi ez a dolog, amivé lettem?
A szörny, amit látsz, az már a részem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése