#233 Anomie - Anómia

Matenrou Opera - Anómia



Lobogtasd a zászlót!

Még csak most, nem akkor mikor megszülettél,
Most veszed észre ebben a keringő világban,
Hogy nincs szabadság.
Képes vagy mindent lenyelni,
Mindig a járt úton mész.
Hányszor mondtad már, hogy "Igen, igen!" ?!

Szerezz szabadságot!
Engedd ki a hangod, mik eltűntek pár szóért!
Engedd ki az igazi hangod!
Úgy kéne ezt tenned, mintha te is igazán akarnád!
Fogd be a szád!
Ne nézz másfelé, csak előre! Fuss!
Lélegezz, mintha még semminek sem lenne vége!

Ne fogadj el valamit csak azért,
Hogy megvédd saját magad.
Szavakkal próbálsz eldönteni mindent,
Szavakkal, amiket mások mondtak ki.
Mi uralkodunk!
Mi uralkodunk minden felett!
Húzd fel azt a lobogót, lengesd!
Gyerünk, állj fel, állj fel!

Szerezz szabadságot!
Engedd ki a hangod, mik eltűntek pár szóért!
Engedd ki az igazi hangod!
Úgy kéne ezt tenned, mintha te is igazán akarnád!

Szemeid eltemettettek ebben a városban,
Ahol már az ég is eltűnőben van.
Belebetegedtem az emberekbe...
Nem tudom se eltörölni, se együtt élni vele.
Hagyom zengeni kedvenc dallamodat,
Az élet hangjának bömbölését ebbe a világba.

Figyelj!
Hé, figyelj apró szívdobbanásaidra!
Együtt sír a te erőtlen hangoddal...

Szerezz szabadságot!
Engedd ki a hangod, mik eltűntek pár szóért!
Engedd ki az igazi hangod!
Úgy kéne ezt tenned, mintha te is igazán akarnád!
Fogd be a szád!
Ne nézz másfelé, csak előre! Fuss!
Lélegezz, mintha még semminek sem lenne vége!
Meg tudjuk csinálni!

Szemeid eltemettettek ebben a városban,
Ahol már az ég is eltűnőben van.
Belebetegedtem az emberekbe...
Nem tudom se eltörölni, se együtt élni vele.
Hagyom zengeni kedvenc dallamodat,
Az élet hangjának bömbölését ebbe a világba.

Ne feledd őszinte, tiszta szívedet,
Ne hagyd magad mögött, ébredj fel végre!
Ne feledd el többé az igaz fényességet,
S azt, hogy vannak emberek, kik gondolnak rád!
Rád, arra az emberre, aki valójában vagy.

Mi mind megváltoztatjuk a világot!

Jegyzetek:

A címről
Anómia: az anómia az az állapot, amikor egy társadalomban megszűnnek vagy felborulnak a normák, a szabályok, az emberek elvesztik a fogódzóikat. A normális viselkedés érvényét veszti, a szabályokat tömegesen nem tartják be vagy kijátsszák.
Na, ez teljesen passzol a dalszöveghez, ami a dallal együtt örökre belopta magát a szívembe.

#232 Last Game - Végső játszma

Matenrou Opera - Végső játszma



Ajkaidon egyre csak halmozódnak
A kiszínezett szavak,
De hiába; nem fognak beléd táplálni
Egy szerelmes érzést sem...
Térdeimre zuhanok - szeretem hallgatni a lihegést.
Ne nézz rám azokkal a szemekkel,
Mik úgyis mindjárt eltűnnek a semmibe!

Foglalkozz velem, csábíts el!
Zárd markodba minden hazugságod,
Hisz úgyis csak annyid maradt.
Fújj rám egy leheletnyi bánatot,
Rám, a testemre, mi olyan száraz,
Mint a rohadó csontok...

Még mindig képtelen vagyok bármit is tenni.
Gyújts tüzet a fejemben!
Micsoda mérgező gaia...
Egyre szebbé és szebbé foglak változtatni.

Rejtsd el azt a nyílt sebet,
Ne várj semmiféle kedves hangra!

Nézz rám még nedves szemeiddel!
Szívem legmélyén szörnyen értékes
Annak az időnek hatása,
Mikor kapcsolatba kerültem veled...
Ismételjük meg!
Foglalkozz velem, tegyél még többet,
Ahogy csak akarod!
Ölelj át szorosan azokkal a karokkal!

Még akkor is, ha nem szeretlek,
Akárhányszor karjaim közt tartalak,
Békét érzek elmémben,
S nem akarom, hogy elmenj.

Ajkaidon egyre csak halmozódnak
A kiszínezett szavak,
De hiába; nem fognak beléd táplálni
Egy szerelmes érzést sem...
Térdeimre zuhanok - szeretem hallgatni a lihegést,
Ami most épp olyan, mint ez.

Hagyd, hogy többet halljak
A hangból, ami elérte a csúcsot!
Egymásba fonódott ujjaink igenis akarják egymást,
Nem tudnak elválni egymástól!
Engedem, hogy testem izzadtan csúszkáljon,
S egyre többször fogok rád nézni kedves szemekkel.

Foglalkozz velem, csábíts el!
Zárd markodba minden hazugságod,
Hisz úgyis csak annyid maradt.
Fújj rám egy leheletnyi bánatot,
Rám, a testemre, mi olyan száraz,
Mint a rohadó csontok...

#231 Tenjou e no Kakehashi wo - Híd a Mennyországba

Matenrou Opera - Híd a Mennyországba



Elhalványulnak a színek;
Elvesztem világosságomat.
Miért élek még mindig ebben
Az elenyésző világban...?

A hűvös hajnal eljövetelével
Már tudom, hogy újra eljön a reggel.
Mióta csak élek,
Emlékeim csak veled vannak tele.

Aah~
Könnyekben török ki, mikor felfogom,
Hogy nem láthatlak többet.
Aah~
Valóban... tényleg mindig rám néztél,
Egyedül rám!

Magányos lépteim visszhangzanak a járdán,
Meggyújtott cigarettám füstje
Eltűnik a tél illatával.

Ha még egy kicsit, csak még egy kicsit
Érettebb lettem volna...!
Bár már rájöttem, hogy csak magamra számíthatok,
A napok, amiken annyit agyaltam,
Folytatódnak az örökkévalóságig.
Mégis... túl hamar értek célhoz.

Aah~
Könnyekben török ki, mikor felfogom,
Hogy nem láthatlak többet.
Aah~
Valóban... tényleg mindig rám néztél,
Egyedül rám!

Persze, hogy te sem tudsz aludni.
Valószínűleg épp olyan magányosnak érzed magad,
Mint én.
Kérlek, várj még egy kicsit tovább,
Míg elmegyek érted!

#230 Eve - Előest

Matenrou Opera - Előest



Ez a test erősen arányos
A növekvő vággyal,
Mint egy fügefalevélbe burkolózott előest.
Egy kis szégyenlőséggel és kísértéssel
Játszol velem, hogy kielégülhess.

Ez a kapzsiság hangja,
A vágy láncolata;
Érezd!

Továbbra is akarom!
Ez a megtévesztő kígyó hibája lenne?
Ha el tudtam volna kobozni,
Ha képes lettem volna rá,
Nem tűnnél el ilyen könnyen a fejemből!
Bár így legalább megértem,
Miért nem kellene kinyújtanom kezeimet.

Ez a kapzsiság hangja,
A vágy láncolata;
Érezd!
1... 2... 3... 4...
Kiégés!

Akárhányszor csak potyognak a könnyek,
Annyiszor esem én is el,
S amit látok a mély szerelemben,
Az az, hogy el fogsz tűnni a követők közül,
S nem marad más, csak a szomorúság.
Összeillesztem száraz testrészeidet,
Majd újra becsalak.
Akárhányszor csak potyognak a könnyek,
Annyiszor esem én is el,
S amit látok a mély szerelemben,
Az az, hogy el fogsz tűnni a követők közül,
Összeillesztem száraz testrészeidet,
Majd újra becsalak.
Ismered ezt a fajta magányt, mi teljesen körbevesz?

Olyan finom volt annak a bőrnek melegsége,
Mit megérintettem...!
Elrejtem bezárt szívem ebben az ürességben,
Amivel örökké kapcsolatban állok, s amitől függök.

Azt kívánom, hogy legyek szeretve!
Azt kívánom, hogy szeressek!
Kinyújtom ezeket a kezeket, boldogságot keresek.
Még ha úgy is születtem meg, ahogyan én akartam,
Nem tudtam úgy élni, ahogyan én akartam.
Már tudom, mennyire tökéletlen vagyok.

Akárhányszor csak potyognak a könnyek,
Annyiszor esem én is el,
S amit látok a mély szerelemben,
Az az, hogy el fogsz tűnni a követők közül,
S nem marad más, csak a szomorúság.
Összeillesztem száraz testrészeidet,
Majd újra becsalak.
Akárhányszor csak potyognak a könnyek,
Annyiszor esem én is el,
S amit látok a mély szerelemben,
Az az, hogy el fogsz tűnni a követők közül,
Összeillesztem száraz testrészeidet,
Majd újra becsalak.
Ismered ezt a fajta magányt, mi teljesen körbevesz?

#229 Vinushka

Dir en Grey - Vinushka



Kicserélem gondolataim a homályéval,
Visszatartom lélegzetem.
Áhh, ez csak egy üres burok.
Ez lenne az, ahol minden véget ér?
Éget az árnyék.
Áhh, én csak továbbra is felejteni akarok!
Dobd be vágyaid egy hangyabolyba!
Gyerünk!
Mindaz, amit tenned kell, csupán annyi,
Hogy megint újjászüless.

Hagyd aludni a holnapot,
S meglátod, béke fog költözni szívedbe.
Érezd magad szabadnak,
Indulj útnak borotvaéles érzéseiddel.
Még ha torzult állapotban is,
De van valami kis mentséged arra, hogy élsz.
Kihívom a könnyekig kényeztető holnapot.

Még a Dogra Magrát is belenevelték... *1
Ez a cél fájdalma, és az egyetlen személyiséged.
Mintha még azokat a színes szemeket is feldíszítették volna...
Nem akarom többet látni őket.
Vajon a képmutatás majd magától odamegy,
És elviszi magával?
Vörösen izzik egy színpad az éjjel...
A következőket annak a feltörekvő főszereplőnek ajánlom.
Ez az, ahol az igazság él.

Megcsalhatatlan szívem kis csücske azt mondja:
"Még mindig itt akarok lenni."
Kinek ne tudnánk megbocsátani?
Hagyom, hogy hallják hideg hangom, esküszöm!

A karmával fogok járni.
Sikítok ezzel a hús-vér testtel,
Ami elválasztja a mennyet és a poklot.
Kivésem a büntetésem...
Mi lesz mentségem a létezésemre, ha
Fenyítésem eltűnik a széllel?

"Csak bámultam a fémylő Holdat,
Elég sokáig ahhoz, hogy megunjam a Vajrát. *2
Még csak farkasemberré sem tudok válni!
Ez az egész csak annyira elég,
Hogy megőrítsen a sötétség.
Ki akarom szívni azt a nyakat...
Ez mind a maradványok üressége.
Nem fogom hagyni, hogy aludj!
Ints búcsút a kornak,
Mikor csak figyelemre vágysz.
Úgy tűnik, mintha kezdenél te is megőrülni."

Mindenki ki akarja nyújtani a karját,
Hogy elérhesse a boldogságot,
De az a vége, hogy szörnyekké válnak,
Kik a sötétségben hazudoznak.
A vég már elközelgett az élethez is.
Inkább visszamászok majd az anyaméhbe,
És szépen lassan megrohadok.
Akárhányszor ez megtörténik,
Szétporlad az arcod.

Senki nem akarja a fültépő igazságot hallani,
Még az elnyomottak sem.
Ellensúlyozd bűneidet és hagyd,
Hogy az élet véget érjen.

Ez az antitézis üressége, *3
Ezzé válik a fulladozó és síró föld.
Temesd el a csontokat ugyanazon a földön,
Hisz már így is teljesen belemerült a tételekbe.
Nehezedjen válladra a depresszió terhe!
Az az energikus tsunami messze visz engem,
S én csak tűröm keserű könnyekkel.
Nem tudom megérteni a dolgok értékét,
Azt a sor tetemet a 13 lépcső tetején. *4
Nézed az embereket, milyen barátságossá lesznek,
S közben még tapsolnak is.
Ez az egész lányos gondolatokkal keveredik,
Így bánt meg olyan könnyen másokat.
Így látni téged mindennél rosszabb...

Vérfröccsenés,
Alapösztönök tolongása...
Beszéljünk a halálról!

A karmával fogok járni.
Sikítok ezzel a hús-vér testtel,
Ami elválasztja a mennyet és a poklot.
Kivésem a büntetésem...
Mi lesz mentségem a létezésemre, ha
Fenyítésem eltűnik a széllel?

Senki nem akarja a fültépő igazságot hallani,
Még az elnyomottak sem.
Ellensúlyozd bűneidet és hagyd,
Hogy az élet véget érjen.

Bűn, hogy élnem kell,
Mert én magam vagyok az ördög...?

Jegyzetek:
*1: Dogra Magra: ez egy könyv és egy film. Detektívregény, de emellett az egyik legnagyobb egzisztencialista mű a XX. században.
*2: Vajra: ez egy szanszkrit szó, ami egyaránt jelenti a villámlást és a gyémántot is. Anyagját tekintve ez egy szertartáshoz szükséges tárgy, egy kis fém fegyver, ami egy gyémánt természetét, jellemét szimbolizálja. (Bármilyen anyagot el tud vágni, csak saját magát nem.)
*3: Antitézis: klasszikus retorika gondolatalakzata; két ellentétes jelentésű szó, szócsoport, mondat vagy szövegegység szembeállítása valamely nyelvi-logikai egységen belül. Az elrendezés (dispozíció) során poláris alakzatok jönnek létre az egymással egyenrangú tagok szembeállításával.
*4: 13 lépcső: a múltban, mielőtt egy halálraítélt börtöntöltelék meghalt, fel kellett másznia 13 lépcsőfokon.

#228 Number Six - A hatos szám

alice nine. - A hatos szám



Nem baj, ha lassan sétálgatsz,
Nem baj, ha kicsit ügyetlen vagy,
Most csak énekelni akarok veled!
Ez egy kis dal neked.

Mindig látom, akármikor.
Félek a veszekedéseinktől.
Nézd, milyen vakító az ég!
Mindenféle félelem nélkül
Megláttam az álmaimat;
Nem törődtem azzal,
Vajon milyen lehet a holnap.
A srácok is ezt tették!
Most már nincs fedezék,
Ahova elmenekülhetnék.
Pedig meg akartam ragadni,
De nem tudtam.
Sebekbe burkolózva kerestem egyedül
Azt a kék madarat.

Eldöntöttük, hogy nincs szükség nagy fináléra.
Azok a rácsok egyszerre létrává váltak.
Elvárom magamtól, hogy legyek képes újra mosolyogni,
Még közvetlenebbül, mint most.
Így tehát kívántam, miközben abba a szempárba néztem.
Még ha kicsit ügyetlenül is kezdek neki a futásnak,
Sétálok! Képes vagyok sétálni.
Hiszek magamban, a legjobb barátaimban és benned is!

Egy nap észrevettem, hogy az eddig megélt napjaim
Tettek azzá, aki ma is vagyok,
Egészen addig, amíg nem ragadok meg valamit.
Mindenféle félelem nélkül
Megláttam az álmaimat;
Nem törődtem azzal,
Vajon milyen lehet a holnap.
A srácok is ezt tették!
Most már nincs fedezék,
Ahova elmenekülhetnék.
Pedig meg akartam ragadni,
De nem tudtam.
Elhozom magunknak, elhozom magunknak
A Vénuszt, amit mindig annyira néztél.
Nyújtsd csak ki a kezed!

Ha felébredek ebből az álomból,
Miről fogok beszélni?
Minden szó a miénk.
Ha összetöröm az órát és kinyitom
A kis dobozkáját,
A szavak egészen hajnalhasadásig özönlenek.

Még ha kicsit ügyetlenül is kezdek neki a futásnak,
Sétálok! Képes vagyok sétálni.
Hiszek magamban, a legjobb barátaimban és benned is!

Még ha a kivirágzott virág elhervad is,
Még ha az a hallgatag papagáj csendben is marad,
Biztos vagyok benne, hogy valahol mindannyian mosolyognak.
Éppen ezért nem baj, ha nem vetemedsz a lehetetlenre.
Én itt várok rád.
Lassacskán, de biztosan.

Eldöntöttük, hogy nincs szükség nagy fináléra.
Azok a rácsok egyszerre létrává váltak.
Elvárom magamtól, hogy legyek képes újra mosolyogni,
Még közvetlenebbül, mint most.
Így tehát kívántam, miközben abba a szempárba néztem.
Még ha kicsit ügyetlenül is kezdek neki a futásnak,
Sétálok! Képes vagyok sétálni.
Hiszek magamban, a legjobb barátaimban és benned is!

Együtt, amíg csak képes leszek mosolyogni veled,
A hatodik számot fogom énekelni.

#227 Loveless - Szerelemmentes

Lc5 - Szerelemmentes



Idősebb voltál, mint én;
Nem voltam túl gyerekes?
Nem volt olyan hely,
Amit otthonnak nevezhettem volna.
Nem voltam okos; sokkal inkább ügyetlen.
Eltávolodtam tőled, és te nem állítottál meg.

Egyedül érzem magam.
Látni akarlak, hallani a hangod!
Szorosan tartom a telefont,
Szorosan tartom magam azokhoz az érzésekhez.
Megpróbáltam élni anélkül,
Hogy megértsem, mi az a szerelem.

Legutóbb, mikor azt a férifas öltönyt viseltem,
Engem választottál.
Hallottam, hogy azt mondod, milyen jól áll nekem.
Ami abban a kirakatban tükröződött,
Nem volt más, mint az én nyomorult valóm.
Nem vagy többet mellettem...

Ez fáj, s olyan szomorú...
Meg akarlak érinteni,
De már nem is emlékszem rád.
Önző vagy, mégis szeretlek.
Azok a tréfás napok sosem fognak eltűnni.

Átöleltél azon a napon, mikor azt mondtad:
"Nem foglak elhagyni.",
Most mégsem vagy mellettem,
S nem is leszel soha többé.

Egyedül érzem magam.
Látni akarlak, hallani a hangod!
Szorosan tartom a telefont,
Szorosan tartom magam azokhoz az érzésekhez.
Megpróbáltam élni anélkül,
Hogy megértsem, mi az a szerelem.

Örökké ezt az álmot fogom nézni,
Ami sosem volt valóságos.
Még ha minden el is tűnik,
Semmi sem fog történni.
Én csak néztelek téged azokon a vidám napokon...

#226 Rusty Nail - Rozsdás szög

X-Japan - Rozsdás szög



Bámulom a rózsát,
Mit memóriám egyes darabkáiból festettem.
Elrejtem meg-megszakadt emlékeim
Változatlan álmaimban.
Oh, micsoda rozsdás szög...

Ha engedem, hogy áramoljanak könnyeim,
Talán képes lennék arra is, hogy elfelejtselek.
Csak meséld el az életem, bárhol is járjak!
Könnyeimben sosem fogom látni a holnapot.

Elfeledtem a hétvégi sebeket,
Még az elhaladó idő is árnyékot vetett rá;
Áthatolnak szívemen.
Oh, micsoda rozsdás szög...

Ha engedem, hogy áramoljanak könnyeim,
Talán képes lennék arra is, hogy elfelejtselek.
Egy gyönyörű szín alvó rózsája elhalványult,
De még mindig virágzott szívedben.

Mikor mosolygó arcod életre kel,
Az éj is tükröződne szemeidben,
De csak egy fényes álmot enged át.
Mész és találkozol minden nap,
Elfelejtve a magányt is.
Könnyeiddel árnyékoltad be vöröslő csuklódat...
Véget ér az éj.

Elmém ajtaja megrázkódik, ha bezárom;
Elrejti meg-megszakadt emlékeim kék ajkaimon.
Oh, micsoda rozsdás szög...

Ha engedem, hogy áramoljanak könnyeim,
Talán képes lennék arra is, hogy elfelejtselek.
Csak meséld el az életem, bárhol is járjak!
Könnyeimben sosem fogom látni a holnapot.

Összetörted fájó szívemet...
De még most sem tudlak elfelejteni.

#225 Liar - Hazug

ONE OK ROCK - Hazug



Mit akarsz tőlem?!
Legalább engedd meg, hogy levegőt vegyek.
Mit akarsz látni?! Ami itt van a szemeid előtt?
Miben akarsz hinni?! Ezzel semmit sem intézel el...
Tartsd magad a szavaidhoz.
Ez nem jó...

Mik a követeléseid?
Mit képzelsz, mégis hogy kerülsz ki ebből?
Vagy ez, vagy az?
Még mindig nem értem, mi ez az egész;
Egyszerűen csak nem tudom.
Mellettem vagy, velem együtt nevetsz...

Hé, te hazug!
Hé, te hazug!
Mégis mit képzelsz, hogy tudnál nélkülem élni?!
Hé, te hazug!
Hé, te hazug!
Már azt sem tudod, mi az igaz,
S mi a hazugság, jól mondom?

Ez biztosan egy álom, amit látok.
Olyan, mintha megint déjá vu-m lenne...
Annyira erősen próbáltalak megismerni,
Megismerni a belsődet, lelkedet.
Szemeidbe nézek, hogy érezzek bármit is.
Azt kívánom, hogy át tudjak törni hozzád,
De ez csupán egy reménytelen álom.
Olyan hideg minden...
Mellettem vagy, velem együtt mosolyogsz...

Hé, te hazug!
Hé, te hazug!
Ez is, és ezzel együtt minden nem más,
Mint egy nagy hazugság.
Elég már!
Fáradt vagyok, belefáradtam!
Mégis mit képzelsz, hogy tudnál nélkülem élni?!

Nincs hátra semmi,
Amiért vérünket onthatnánk.
A szívem nem képes ezt tovább elviselni.

Hé, te hazug!
Hé, te hazug!
Mégis mit képzelsz, hogy tudnál nélkülem élni?!
Hé, te hazug!
Oh yeaaaah, te hazug!
Tudnál mondani egyetlen egy okot,
Amiért itt kéne maradnom?

#224 Last Word - Az utolsó szó

Rentrer en Soi - Az utolsó szó



Körülölel a Nap és Hold temetése;
Remeg az ezüst napsugár.

Az az ima még
A mulandóságot is magához húzza.
Ez az a fajta magány, amit nem tudok szavakba önteni.
Fáj a szívem, mert örökre elhagytál;
Sosem látlak többet, nemhogy még megérintselek...

Nem tudom eltörölni emlékeimet,
Amiket mi ketten halmoztunk fel.

Fáj a szívem, mert örökre elhagytál;
Sosem látlak többet,
Bánatom egyre csak nő.

Miért hatol át ilyen mélyen mosolyod elmémen?
Anélkül, hogy észrevettem volna, túlcsordultak könnyeim.

Az idő kegyetlenül bejelentette, hogy mindennek vége.
Fáj a szívem, elsüllyed a magányban.

Elveszek...
Még az életem értelmét is elvesztem.
Elveszek...
Még a hitemet is.

Soha többé nem jön el a holnap.

#223 Kamikaze

D'espairsRay - Kamikaze



A hatalmas sötétség eltompítja az ösztönöket;
A bátor ember vére sikert ér el.

Még, még...
Még magasabban akarok repülni,
Még úgy is, hogy közben
Tovább folytatom harcom.

Elmegyek...
Mindig mindenkiből egy végtelen szélvihar kerekedik,
Mind el akarják hagyni az új szándékot.
Testük is el fog tűnni,
De eldöntötték, hogy nem fordítanak hátat.

Kelj fel, kedvesem!
Hogy néz ki egy hazugság,
S mit ragad meg az a kéz?
A világ hordoz mindent az áldozatok felett.

Még, még...
Repülni akarok még!
Biztosan találkozunk majd,
Puszta véletlenségből.

Elmegyek...
Mindig mindenkiből egy végtelen szélvihar kerekedik.
Most csak szeretni akarlak...!
Minden és bármi úgy néz ki, mint egy hazugság,
De tovább a kedvedért tovább hiszek.

Elmegyek...
Mindig mindenkiből egy végtelen szélvihar kerekedik.
Most csak szeretni akarlak...!
Minden és bármi úgy néz ki, mint egy hazugság,
De tovább a kedvedért tovább hiszek.

Imádkozom... s elmegyek.

#222 Vegas

ScReW - Vegas



Elfelejtesz aludni, épp úgy,
Ahogyan az örökmozgó város arany ragyogását
Is elfeledted, pedig mindig láttad őket.
Ha egyszer majd virágozni fognak a világ határai,
Akkor jön el az álmok és a szenvedély játéka.
Én vagyok a [9732], győztem!
Te meg csak a [4321], vesztes!
Épp úgy változom, ahogyan a szél iránya.
Vajon vesztesz, vagy épp győzöl?

A halál képtelen a változásra...
Ha egyszer majd virágozni fognak az éj határai,
Minden dicsőség helye romba dől.
Én vagyok a [9732], győztem!
Te meg csak a [4321], vesztes!
Én irányítom a jó szerencsét.
Vajon vesztesz, vagy épp győzöl?

Erősen megragadtam a kockákat,
Készen állok a fogadásra.
Mindent, vagy semmit?!
Mindent!

Az a rossz természetű istennő most
Mosolyog ezen a forró, ragyogó estén.
Úgy tűnik, hogy egy elért cél olyan,
Mint egy pillanatnyi álom.
Még nincs vége a mának!

Elfelejtesz aludni, épp úgy,
Ahogyan az örökmozgó város arany ragyogását
Is elfeledted, pedig mindig láttad őket.
Ha egyszer majd virágozni fognak a világ határai,
Akkor jön el az álmok és a szenvedély játéka.
Én vagyok a [9732], győztem!
Te meg csak a [4321], vesztes!
Épp úgy változom, ahogyan a szél iránya.

Tegnap és ma, válogatás és hit, dönts most!
Mindent, vagy semmit?!
Mindent!

A cica, ki egy angyal bőrébe bújt,
Most ott táncol a véget érő télben
Eltaszítva magától a fagyos éjszakát.
Szemeim arra koncentrálnak,
Hogy elpusztítam a bizonyítékot.
Úgy tűnik, hogy egy elért cél olyan,
Mint egy pillanatnyi álom.

Ezt most annak a rossz természetű istennőnek...
>Egy istennővel játszom!<>Egy angyallal játszom!<
Szétsztott irigység pásztázza a világot.

#221 Drain Away - Elszívás

Dir en Grey - Elszívás



Préselt virágok áznak a nosztalgiában,
Az éjjeli égen.
Ujjaimmal számoltam vissza addig a napig,
Míg találkoztunk.

Ebben a gyönyörű kék égben
Nincs más, csak darabjaira hullott álmok,
Szomorúság, és bűntényeim végtelen bizonyítékai.
Azon az éjjelen, mikor hangom elhal,
Már látom a tavaszt.

Belemerültem az éjszakába
A koranyílott virágú cseresznyefák alatt.
Majd mikor megláttam őt,
Ugyanolyan hűvös volt,
Ugyanolyan határozottan állt;
De ez csak egy régi, öreg népmese.
Akkor még olyan kedves volt, olyan szép!
De az arca mégis szomorúnak tűnt.
Függönyként használva hosszú haját
Elrejtette könnyeit.

Ez a hely veled együtt mindig visszatükröződik,
Még ha a színek nem is pont ugyanolyanok.
Te, ki belül most üres és színtelen vagy, és
Monokróm sebeid ebben a gyönyörű,
Kék égben csupán egy darabjaira hullott álom töredékei.
A bűnök olyan dolgok, amikre csak egy futó pillantást vetettem
Egy tavaszi éjjelen, mikor maga a züllöttség zengett énekeket.

Ez csak egy fesztiválbeli bódé...

Láttam, ahogy ájultan aludtál az alkonyatban.
Az emberek késztetésére képtelen vagy bármit is tenni,
Csak hatalmas könnycseppeid virágoznak.

Préselt virágok áznak a nosztalgiában,
Az éjjeli égen.
Ujjaimmal számoltam vissza addig a napig,
Míg találkoztunk.

Amögött a bódé mögött akkor éjjel minden ragyogott,
Éppen ott, a virágzó cseresznyefák alatt.
Most hagyd, hogy eltűnjenek sebeid, csak most!
Hisz eddig mindig is a kabátujjadban rejtegetted őket.

Ebben a gyönyörű kék égben
Nincs más, csak darabjaira hullott álmok,
Szomorúság, és bűntényeim végtelen bizonyítékai.
Azon az éjjelen, mikor hangom elhal,
Már látom a tavaszt.

#220 Destiny -The Lovers- - Végzet -Szerelmesek-

Versailles - Végzet -Szerelmesek-



Az eső még szívemet is eláztatta;
Visszhangzanak lépteim.
Egyetlen gyámoltalan rózsaszál díszíti
A városnak épp ezt a sarkát.

A némaságba fulladtam,
A némaságba, ami nem más,
Mint egy üvegszobor sóhajának dala.
Ha megérinted, darabjaira hullik;
Sosem tér vissza hozzád.

Szerelmem, még ha
Nem is találkozunk soha többé,
Én leszek az, ki ismeri fájdalmadat,
Mit én okoztam neked kezeimmel.

Az idő haladni kezdett,
Mint az üvegszobor könnyeinek dala.
Még a törött tükörben is
Látom fekete-fehér képedet.

Elrejtem majd sebekkel barázdált szívemet,
Nincs értelme tovább keresnem a szerelmet.
Átölelem szívemet, hisz már haldoklásnak indult.

Kérlek, ne hagyj egyedül!
Azt akarom, hogy mellettem nevess,
Míg eljő a hajnal.

Emlékszem a régi napokra...
Nézzünk szembe közelgő elválásunkkal!
Nem számít, milyen végtelen szenvedésünk;
Még mindig van valamink, mit át tudunk karolni.

Szerelmem, még ha
Nem is találkozunk soha többé,
Meg akarlak ragadni erősen kezeimmel.
Ez az igazi melegség, miről
Korábban még csak nem is tudtam.

Minden napnak világos jövőt kéne hoznia,
Nem kétséget a múltból.
Én végzetem, szerelmem!
Maradj velem,
Míg eljő a halál.

#219 Pledge - Ígéret

The GazettE - Ígéret



Csak akkor észleltem, hogy megbántottalak,
Miután megtettem.
Csak számláltam a hibáidat, bűneidet,
Holott inkább csak rád kellett volna néznem.

Napjainkat apró hazugságok fedték be,
Ez annyit tesz,
Hogy valótlan dolgokkal harcoltunk.
Szívünk tudja, mit jelent elveszteni egymást;
Ez a második tél még mindig
Sziklaszilárdan áll...

Elveszettnek érzed magad,
Mert nem látod a holnapot.
Felemelted hangod, sírtál.
Anélkül, hogy képes lettem volna
Szavakat találni, letöröltem könnyeid.

A napokban körülvett a magány,
Teljesen belénk ivódott.
Megint csak megértést kerestünk...
Érzem újra, a szívem mélyén.

Nem hazudtam, mikor azt mondtam,
"Érzem az örökkévalóságot!"
Mindenképp melletted maradok.

Nincs szükségem többé a "Szeretlek!"-re,
Csak akkor, ha örökké mellettem maradnál.
Azt akarom, hogy összetörj engem
Fáradt hangoddal, zokogás közepette.

Az elejétől a végéig minden szó neked szólt,
Hogy ne engedd el kezeimet.
Közös álmunk, mi mindig mellettünk állt,
Most mindkettőnket elmosott.

Azok az apró hazugságok megváltoznak,
Szertefoszlanak a fehér levegőben, mit kifújsz.
Emlékezni fogunk, mit jelent elveszteni egymást,
Nem számít, hányszor jut eszünkbe.
Szívembe döftél...

Itthagyom ezt a "Viszlát!"-ot
És tovább megyek.
Nem foglak még egyszer elveszíteni.

Meggyőzzük magunkat szerelmünkről;
Mindkettőnknek látnia kellett már a bánatot.
Még akkor is, ha holnapra köddé válunk,
Akkor is éljen az egyezségünk, hogy
Sosem sírunk többet.

Egy nap majd két olyan emberré válunk,
Akik váltakoznak, mint az évszakok.
Még ha lesznek olyan éjjelek,
Mikor úgy érzed, megfagysz a bánatban,
Emlékezz, hogy egy mély álomban
Semmi nem ér véget.

#218 Scarlet - Skarlátvörös

Sadie - Skarlátvörös



Egyre csak torzul a szerelem...
Ez a dallam kérdőjelezi meg rezdüléseit.
A vágyakozás és a természet végül
Miért válnak mindig valami erkölcstelenséggé,
Ha egybeolvadnak?
Egymást fedő sóhajok és mindenféle tüskék
Színezik be a virág szirmait.
Kérded, mi az értelme? Már semmi;
Brutálisan széttéptek mindent.
Ez volt a testi vágy rózsája...

Mondd, magaddal tudnál vinni?
A szerelmedre várok!
Ez a nyugtalanság halálsikolya lenne...?

Skarlátvörös vérem csak sír és sír,
Mert hiányzol; elvesztettem utamat.
Lassan megőrjít a lemenő Nap...

Mondd, magaddal tudnál vinni?
A szerelmedre várok!
De az csak szunnyad, majd
Siránkozva nyoma vész a végtelen égben.
Mert hiányzol; elvesztettem utamat.
Ez csak egy vak csoda,
Mi lehunyta szemeimet?

A rózsa újra elhervadt,
De kérlek, add nekem
A szerelem nevében!

#217 No Fun, No Future! - Ha nincs móka, nincs jövő sem!

LM.C - Ha nincs móka, nincs jövő sem!



Szörnyű pangás van ebben az évben,
Annyira rossz!
Mondd: nem, nem, nem!

Rántsd meg a vállad,
Zajongj csak napról napra! *1
Ha van valami, amit nem akarsz megtenni,
Hát ne tedd!
Ez idegesítő!
Bumm, bumm, bumm...
De ha mégis meg akarod tenni,
Hát rajta, a taktikád tuti ütős lesz!
Aha, aha, aha!

Mi csak szórakozni akarunk ma este!
Úgyhogy hékás, érezzétek ti is jól magatokat,
Ne féljetek!
Ha nincs móka, nincs jövő sem!

Ha már ilyen komoly vagy,
Fogadd el mindig a következő lépést!
De néha mindig csak egy dolog van belőle...:
Háború, háború, háború.
Ha annyira bosszant,
Akkor csak fejezd be!
Legyél kicsit hóbortos, igen!

Ha jól akarod érezni magad,
Akkor először is: hülyülj meg!
Kiáltsd: hé, hé, hé!
Mióta különbözöm másoktól, csak ez megy!
A saját utam járom, mint most!

Mi csak szórakozni akarunk ma este!
Ha nincs semmi mókás, akkor kezdjük el mi!
Ha nincs móka, nincs jövő sem!

Az a srác és ez is olyan letört!
Heh, túl erkölcsösek,
Túl szabályszerűek!
Ez nem mókás, nevess inkább!
Ha még ennek sem tudsz örülni,
Véged van!

Mi csak szórakozni akarunk ma este!
Úgyhogy hékás, érezzétek ti is jól magatokat,
Ne féljetek!
Ha nincs móka, nincs jövő sem!

Mi csak szórakozni akarunk ma este!
Ha nincs semmi mókás, akkor kezdjük el mi!
Ha nincs móka, nincs jövő sem!
... Legalábbis nekem.

Jegyzetek:
*1: Zajongj csak napról napra!
Angolban így hangzott a szöveg: "Let's just go Jingle-jangle day by day!" A jingle-jangle-nek nem nagyon van szószerinti magyar megfelelője, de utánanéztem, és ezt jelenti: tipikus fémtárgyak hangjának utánzása. Szóval szerintem itt a kukaütőgetéstől kezdve a fazékrugdosásig minden belefér - lényeg, hogy kellőképp idegesítő hangot adjon ki. ;D

#216 Smile Again - Mosolyogj újra!

12012 - Mosolyogj újra!



Tovább sétáltál a világ sötét ajtaja felé,
S mint egy kisgyermek, megállsz a nyitott ajtónál.
Biztos vagy benne, hogy ez az a hely,
Ami emlékedben is él?
Még mindig Pandora uralkodik
A keresés zűrzavara fölött. *1

Gyerünk, mosolyogj!
Soha többet ne adj fel semmit!
Ha összefog az egész világ,
Megvilágít minden egyes várost.

Egy ólomkatona vagyok;
Nem tudok úgy végigmenni a városon,
Hogy ne csorduljon ki szememből
Néhány könnycsepp.
Mozdulatlanná meredtem.
Szabadnak éreztem magam ott,
Tudtam, hogy vérem nem fog
Hiába áramlani; mai napig
Szeretem azt a helyet.

Most nevess!
Soha ne add fel, mosolyogj újra!
Ez a háború és béke bánata és mosolya.
Senki ne hagyja abba a kacagást!
Soha ne add fel, mosolyogj újra!
Még a Paradicsomban se tudnál
Így, szívből nevetni.

Most nevess, énekelj!
Soha ne add fel, mosolyogj újra!
Létrehoztál egy reszkető világvárost.
Most nevess, remélj!
Soha ne add fel, mosolyogj újra!
Már ebben a könyvben is előre
Meg volt írva a nevetés, a mosoly,
De a bánat is.

Most nevess, ne adj fel semmit, soha többet!
Ez a háború és béke bánata és mosolya.
Ha senki sem nevet, te akkor is tedd meg;
Soha ne add fel!
Még a Paradicsomban se hagyd abba a kacagást!

Csak egy kis mosolyt újra...
Mosolyogni akarok, újra mosolyogni.
Mosolyogni, de úgy igazán, szívből!
Mosolyogni akarok, újra mosolyogni.

Jegyzetek:
*1: "Még mindig Pandora uralkodik A keresés zűrzavara fölött."
De ki is az a Pandora?
/Nevének jelentése: csupa ajándék./
A görög mitológia szerint az első nő volt, akit Zeusz teremtett, hogy megbüntesse az emberiséget, amiért Prométheusz ellopta nekik a tüzet. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy egy sziklához láncolta, ahol egy sas lakmározott Prométheusz májából. (Forrás: Wikipédia)

#215 As if Forever Exists - Ha örökké létezne

凛 (LIN) - Ha örökké létezne



Van valami, amit el akarok mondani neked,
Ki annyira szeretett engem.
A könnyek, amiket aznap ontottál,
Felolvasztották jéggé fagyott szívemet.

Nézz az emberekre, hogy ragyog mindenki!
Bár lett volna bátorságom erősen útnak indulni...!
Habár, habár...
Nem ígérhettem meg, hogy erős leszek,
Mert még nem szakadtam el a múlttól.

Hallottam a csillagok hangját,
Amint eltűntek az éjjeli égen.
Ez mindig is elragadtatott engem.
Újra elküldtem a kívánságom,
Mit az a lágy szellő illusztrált.

Hiányzik egy dal?
Szépiaszínű táj...
Hiányzom?
Sosem felejtelek el!

Lehunytam szemeim, visszaemlékeztem
A nyomokra, mik nem halványultak el.
A hely, amivel úgy voltam, hogy
"Egyszer majd ellátogatok oda!",
Most tisztán ragyog a messzeségben.

Lágyan, lágyan
Kitártam szárnyaimat.
Hisz csak ez az egy hely van,
Ahova visszatérhetek...
Azt hittem, nem leszünk képesek
Újra találkozni, csak az emlékeinkben.
Bocsáss meg!
Mindig is attól szenvedtem, hogy
Bezártam céljaimat.

Hallottam a csillagok hangját,
Amint eltűntek az éjjeli égen,
Aztán újra felbukkantak.
Abban a röpke időben ígéretet tettem...
"Ez a dal elér hozzád!"
Ha lehunyom szemeim,
Látom a lengéseket, igen...
Örökké.

Még ha nem is vagyok a Földön,
Az ugyanúgy forog tovább.
Ha elvesztek egy álmot,
Úgy érzem, minden odalesz.

#214 Tattoo - Tetoválás

12012 - Tetoválás



Hé... a világra jöttél.
Mégis mi dolgod itt, miért élsz?
Ha már elfogadtad a sorsod,
Miféle holnap várhat rád?

[A fájdalom sóhaja...]
Szívem szétszakadt,
Csak egy seb maradt.
A fájdalom mindig mély sebet hagy
Maga után...
[Kulcsszó...]
Még idejében elfelejtetted a fájdalmat,
Pedig ott rejtőzik abban a zavaros szívben.
Ezt a fájdalmat soha nem lehet elfelejteni!

A könnyek csak úgy potyognak megállás nélkül,
Az a tetoválás csak a tévedések apró kis tűszúrásai.
Esküdj meg, hogy élni fogsz a holnapért!
Az a tetoválás csak a néma szerelem apró kis tűszúrásai.

[Tartsd vakon!]
Mialatt azt játszod, hogy úgysem látod,
Egyes egyedül eltorzítod a másnapot.
[Lángolj!]
Azért teszed, mert mindennap rémesen unalmas,
Ugye egyetértesz?
Felkészítetted magad, hogy eltüntesd azt,
Mitől olyan elvakulttá váltál.
[Lángolj a holnapért!]

Nincs olyan hiba, mit ne engednének meg;
Az a vörös tetkó lüktetni kezd.
A néma szerelem és az a tetoválás holnap
Biztosan mosolyt varázsolna nedves arcodra.
Mondd, fáj még?

Örökkévaló a te kedvességed és gyűlöleted.
Örökkévaló a fájdalom, mi
Egészen addig a napig aludni fog.

[A fájdalom sóhaja...]
Mindenki csukva tartja szemeit;
Az igazság olyan egyszerűen az arcukra volt írva!
[A fájdalom sóhaja...]
Azok, kik kinevetik mások problémáját,
Hamarosan azt fogják kívánni,
Bár nekik lenne olyan kis gondjuk.
[A fájdalom sóhaja...]
Nem akarok megsérülni,
Nem akarok megsérülni!
Mindenki egyért!
[A fájdalom sóhaja...]
Védd magad!

A könnyek csak úgy potyognak megállás nélkül,
Az a tetoválás csak a tévedések apró kis tűszúrásai.
Esküdj meg, hogy élni fogsz a holnapért!
Az a tetoválás csak a néma szerelem apró kis tűszúrásai.

Ha eljő az idő, elveszted utadat.
El akarom mondani neked
Ezeket a szavakat!
Így biztos, hogy képes leszel holnap nevetni;
Biztos, hogy mindig képes leszel másnap nevetni.

Ezt a fájdalmat soha nem lehet elfelejteni...

#213 Jarring Fly - Reszkető Repülés

Girugämesh - Reszkető Repülés



Körbe-körbe röpködök,
Visszataszító mérget köpködök.
Felvágsz azzal a groteszk testeddel;
Miért akarsz bizonyítani ezzel?

Megértést tettetsz,
Szabadságom elveszed.
Lezuhansz a mélybe,
Elveszted lényed.

Eltűnik a reszkető repülés, nincs párja;
Józan eszem már a végét járja.

Nem tudom, hova térjek vissza.
Hol voltam ezelőtt, mi a dolog titka?
A "szavak" és a "harag" együtt vesznek a semmibe.

Kicsi, meleg darabka földeket szedtem,
Miket elenyésző kőtörmelékekből vettem.

Még ha nem is tudom, hova térjek vissza,
Akkor is, ha nem ez a dolog titka:
Felemelhetem a kezemben levő apró törmeléket,
Építve vele valami aprót a "szavak" és a "remény" közepébe.

#212 Good Bye - Viszlát!

hide - Viszlát!



Mondd, viszlát; mondd, viszlát!
Búcsúzz el minden bosszúságtól.
Mondd, viszlát; mondd, viszlát!
Búcsúzz el anélkül, hogy
Félnél a változásoktól.

Céltalanul bolyongok körbe-körbe.
Búcsúzz el a fáradt napok kincseitől.
A jelzőtáblák ugyanolyan kedvezőek,
Mint az út legelején.

Ha nem találod az utad,
Van itt rengeteg kanyargó ösvény!
Az ég felé tartom a kezem,
Körbe-körbe forgok.
Úgy emlékszem, aggódtam,
Hogy nem fogom látni a földet.

Csak egy apró, kicsi dalt kérek!

Dalok, kérlek, mondjatok igazat!
Dallamod mindenhol meghallom,
Nem számít, hol vagyok.

Még ha egy nap újra el is vesztem önmagam,
Ha hallom azokat a hangokat,
Minden nehézség nélkül képes leszek újra járni.

Mondd, viszlát; mondd, viszlát!
Búcsúzz el anélkül, hogy félnél a megsérüléstől.
Minden emlékemet el fogom dobni,
Amit nem tudok két kezemben megtartani. *1

Dalok, kérlek, mondjatok igazat!
Dallamod mindenhol meghallom,
Nem számít, hol vagyok.

Még ha valahol újra el is vesztem önmagam,
Ha énekelsz, képes leszek
Újra gyorsan járni.

Viszlát...
Viszlát...
Viszlát...
Viszlát...
Viszlát...

Jegyzetek:
*1: Minden emlékemet el fogom dobni, Amit nem tudok két kezemben megtartani.
Erről nekem Miyavi Mamagotója jutott eszembe:
"Nem tarthatom minden emlékem két kezemben,
Ezért ebbe a játékdobozba tömködtem őket.
Be fogom zárni a kulcsot és rácsapom a doboztetőt..."
Igazából nem akarok ezzel semmit mondani, esetleg annyit, hogy lehet, hogy ez az "emlék-két-kézben-megtartás" is ilyen visszatérő motívum, bár még csak másodjára találkoztam vele. A leggyakoribb szimbólum, ami a jrock dalokban előfordul és tipikusan japánra utal, az a cseresznye/cseresznyefa/cseresznyevirág.

#211 Crimson Tear - Vörös Könny

Sadie - Vörös Könny



Hova vezet a létezés?
Hol lesz remény az élethez?
Sokkal inkább a bánattól szenvedek,
Nem egy seb okozta fájdalomtól.
Ezek a vörös könnyek sosem hagynak alább...

Karmazsin könnyeim között
Azon gondolkoztam,
Mi a létezésem értelme.
Bezártam magam a te elszigetelt elmédbe.
Mosolyod képmutatással keveredik,
Megértem nevetséges hazugságodat.
El akarom felejteni kedvesem,
És a lehető legkegyetlenebben bánni veled.
Boldogságodért és egy kis
Rosszakaratért imádkozom.

Mit kéne találnom ebben a nagy kételyben?
Mutasd meg!
Eltűnik a kép...
Milyen fájdalmas is a láthatatlan bánat...
Vidd innen rossz véremet,
Pusztítsd el ijedt arcomat!
Csak én porladok szét a fájdalomban?
Csak sírok és sírok...
Még mindig szeretni akarlak!
Ezalatt a maszk alatt reszketek,
Siránkozok gyengeségemben.
Csak én vagyok az, aki a gyűlöletet
Keresi és az élet értelmét?
Látod a sebem, nevesd csak ki!
Te most elégedett vagy magaddal,
Amiért bűnt nyögtél ki szörnyű hangoddal?!
Újra és újra...

Megölöm magam.

Csak sírok és sírok...
Még mindig szeretni akarlak!
Ezalatt a maszk alatt reszketek,
Siránkozok gyengeségemben.

Messze tartom kétségemet
Elérhetetlen hangodtól;
Nem hezitálok többet!
Nem vagyok elég erős az élethez,
Senki nem tud megmenteni.

Csak én vagyok az, aki a gyűlöletet
Keresi és az élet értelmét?
Látod a sebem, nevesd csak ki!
Te most elégedett vagy magaddal,
Amiért bűnt nyögtél ki szörnyű hangoddal?!
Újra és újra...

Megölöm magam.

Ha sötétben, magányosan halnék meg,
Megsiratnál?
Ez az igazi cinikus, tökéletes szerelem.
Azért, hogy szétzúzd zavart elmémet
És alaktalan énemet, még nem vagy elég...
Mond csak, fogsz még kérni tőlem valamit?

#210 Hello

Hyde - Hello



Véget ért az álmom, felébredtem.
Micsoda szép reggellel kezdődik a világvége!
Tele van hazugsággal...
Lassan mindent elsöpör, a menny felé néz.
Úgy tűnik, ez a ragyogás új erőt ad nekem.

Érzéseim túl hevesek.
Kérlek, vezess engem
Még a Napon túl is!
Kérlek, segíts a szárnyaim hordozni.

Megígértem mosolygó arcodnak,
Hogy elkerülöm azt a szobát, ahol te vagy.

Semmi nincs lelkem mélyén,
De érzéseim túl hevesek.
Kérlek, vezess engem
Még a Napon túl is!
Kérlek, segíts a szárnyaim hordozni.
Bízz bennem még egy kicsit!
A te oldalara állok.

Felébredtem...
Többé senkiben sem bízok.
Felébredtem...
Vezess a te oldaladra!

Érzéseim túl hevesek.
Kérlek, vezess engem
Még a Napon túl is!
Kérlek, segíts a szárnyaim hordozni.

Szívembe döftek; hangod visszahangzik.
Szárnyaim, kérlek, vigyetek ahhoz az emberhez,
Aki a legfontosabb nekem!
Bízz bennem még egy kicsit!
A te oldalara állok, hello...

#209 Love Addict - A szerelem rabja

VAMPS - A szerelem rabja



Hé, guruljunk tovább!
Fel akarok robbanni, drágám!
Igen, szükségem van rád, kedvesem
Ezzel az egyre növekvő fáradtsággal együtt.
A szerelem rabja...
Gyere, lobbants lángra!
A szerelem rabja...
De hát én már rég az vagyok!

Yeah! Ürítsd ki elmédet!
Yeah! Szállj fel most!
Yeah! Ürítsd ki elmédet!
Yeah! Szállj fel most!

Sajnálom, mama!
Valami rossz fát tettem a tűzre?
Éhezünk, akár a cseresznyék.
Fel akarok robbanni, drágám!

A szerelem rabja...
Gyere, lobbants lángra!
A szerelem rabja...
De hát én már rég az vagyok!

Yeah! Ürítsd ki elmédet!
Yeah! Szállj fel most!
Yeah! Ürítsd ki elmédet!
Yeah! Szállj fel most!

Kocsikázzunk idejében; hagyj menni!
Kocsikázzunk idejében; hagyj menni!
Kocsikázzunk idejében; hagyj menni!
Kocsikázzunk idejében; hagyj menni!

Már rég a szerelem rabja vagyok, az vagyok,
Már rég az vagyok.
Gyere, lobbants lángra!
Már rég a szerelem rabja vagyok, az vagyok,
Már rég az vagyok.
Gyere, lobbants lángra!

Yeah! Ürítsd ki elmédet!
Yeah! Szállj fel most!
Yeah! Ürítsd ki elmédet!
Yeah! Szállj fel most!

Kocsikázzunk idejében; hagyj menni!
Kocsikázzunk idejében; hagyj menni!
Kocsikázzunk idejében; hagyj menni!
Kocsikázzunk idejében; hagyj menni!

#208 Garnet - Gránátkő

D'espairsRay - Gránátkő



Lázálmok, álmatlan dallamok gyötörnek könyörtelenül.
"Ment meg a sötétségből!"

Gyenge pulzus, gyönyör, elismerés...
Mind olyan kevés; még csak meg sem közelítik
A halálos adagot.
"Hittem benned..."

Zuhanok, imádkozok, vérzek és sikítok...
Hazugság... Marás... Bűn...
Szemrehányó hang...
Nincs már számomra üdvösség.
Napok... [Üvölts!]
Meg akarok halni... [Üvölts!]
Még a létemet is eldobtam néha, hogy... élhessek.

Száraz homok recseg fogaim között.
Sosem lesz ebből elegem.

Zuhanok, imádkozok, vérzek és sikítok...
Hazugság... Harapás... Bűn...
Szemrehányó hang...
Ha csak kiálltam volna és elmontam volna,
Mire gondoltam...!
Napok... [Üvölts!]
Meg akarok halni... [Üvölts!]
Kegyelmezned kellene nekem,
Még ha undorító is a módszered!
Napok... [Üvölts!]
Meg akarok halni... [Üvölts!]
Ez egy sebekbe rejtett, zűrzavaros kert, ami...
Napok... [Üvölts!]
Meg akarok halni... [Üvölts!]
...Folytatja a gyalázást egészen addig,
Míg meg nem áll, meg nem hal.

Egymásra halmozod a hazugságokat,
Csak hogy elrejthess egy újabbat.

Zuhanok, imádkozok, vérzek és sikítok...
Hazugság... Harapás... Bűn...
Szemrehányó hang...
Ha csak kiálltam volna és elmontam volna,
Mire gondoltam...!
Napok... [Üvölts!]
Meg akarok halni... [Üvölts!]
Elvesztettem az utamat; merre kéne mennem?
Napok... [Üvölts!]
Meg akarok halni... [Üvölts!]
Ez egy sebekbe rejtett, zűrzavaros kert, ami...
Napok... [Üvölts!]
Meg akarok halni... [Üvölts!]
Egészen addig fogok sikítani, míg hangom el nem hal,
Vagy épp nem él tovább, nem él tovább...

Jegyzetek:
Hát ez egy iszonyatos fordítás lett, sajnálom. Próbáltam valami értelmet keresni, vagy legalább összefüggést az angolban, de nem nagyon ment. Lehet (vagy valószínű), hogy a fordításban van a hiba, mert rohadt nagy, egymáshoz nem illő ellentmondások vannak benne. /Többnyire minden jrock dalszöveget google-szerű fordítókkal alakítanak át angolra... Így már nincs olyan könnyű dolgom, mi?/

#207 Ashita, Tenki ni Naare - Hagyd, hogy a holnap szebb legyen!

Miyavi - Hagyd, hogy a holnap szebb legyen!



"Egy álom csak egy álom,
Ezért hívjuk álomnak."
Ne mondj már ilyen szomorú dolgokat!
Ha az álmodozás ingyen van,
Akkor a valóra váltás se kerül pénzbe.
Álmodozzunk csak nyugodtan az ágyban!

Van olyan ember, aki soha
Nem ázik el az esőtől?
Ha egy nap megázol,
Használd ki a lehetőséget.. moss hajat!
Hagyd, hogy a holnap szebb legyen!

Ha valami elszomorít,
Engedd, hogy fájdalmad felét én hordozzam!
Ha valami boldoggá tesz,
Mindaz, amit látni akarok, a te mosolyod.
Legyünk szerelmesek, ennyi!
"Azt kívánom, hogy boldog legyél!"

Az igazat megvallva, én is épp így szeretnék aludni,
De el kell jutnom néhány helyre, így átlépek
Egy lépcsőfokot, hogy mihamarabb odaérjek hozzád.
Legyen szép napod!

Ne tűnj el, ne húzd össze magad, ne nézz félre!
Ne ess kétségbe, ne szomorodj el, ne állj meg!

Jegyzetek:
Ez a dal NEM összekeverendő az Ashita, Genki ni Naare, sem az Ashita no Tenki ni Naare című számmal.

#206 A Blueberry Night - A távolság íze

LM.C - A távolság íze



Mezítláb kirohant a házból...
A végén még Hamupipőke sem tudott olyan őszinte lenni.
A porhóban, pontban éjjeli tizenkét órakor
Kiontott könnyei és varázslatos napjai
Gyönyörűen elolvadtak.

Szándékosan elhibázta;
Kibökte azt a szót gondolkodás nélkül.
Egyre nedvesebbé válik - ezt igazán utálja.
Lehetetlen, hogy azonnal hazamenjen.

Kérlek, ne mondd, hogy "Szerettelek",
Ne fordítsd ezt a szót önzően múlt időbe!
Naa, gyere és vegyél fel olyan hamar,
Amilyen hamar csak lehetséges!
Megértem az elmémben,
De a szívem nem hallja kimondott szavaid.
Mindig az a vége, hogy könnyeket törölgetek
A szememből.

A fülhallgató, mi összekötött téged és engem
Nem úgy nézett ki, mintha
Végzetünk kis madzagja lett volna,
Még úgy sem, hogy piros színben pompázott.

Egyre több és több dolog vált természetessé.
Egyedül hagytál anélkül, hogy szóltál volna.
Miért?
Mindig aggódni kezdek, ha erre gondolok.

Azok a nyálas, szerelmes számok,
Amiket annyira utáltam,
Most a hifimből bömbölnek egész éjjel.
Édes, de szomorú ízekké váltak...
Azok a mosolyok a fényképen
Ugyanúgy uralkodnak a télen,
Mint mikor először találkoztunk,
Nem tudva, hogy egyszer ez a nap is eljön.

Kérlek, mondd, hogy "Szeretlek",
És szoríts magadhoz, mint valami drámában.
Nem tudom kimondani ezeket a szavakat...
De ha el tudtam volna mondani, min tanakodtam,
Akkor a jövőnk teljesen más lenne?
Csak engedd, hogy még egyszer kimondjam
A varázsigét!

Ne mondd, hogy "Szerettelek",
Kérlek ne váltsd ezt a szót önzően történelemmé!
Úgy érzem, hogy itt örökké várni tudnék rád.
Megértem az elmémben,
De a szívem nem hallja kimondott szavaid.
Végül elbúcsúzom, "Pá-pá", miközben
Eltüntetem szemem sarkából könnyeimet.

Jegyzetek:

A címről
A 'blueberry night'-nak messze nem ez a jelentése, mint amit én írtam, viszont van egy ilyen című romantikus, 2007-es film - vélhetően innen származik a dal címe is -, aminek ilyen fordítást adtak.
A filmről ITT tudhatsz meg többet.

#205 Bokura no Mirai - A mi jövőnk

LM.C - A mi jövőnk



Ma újra itt vagyok a helyen,
Ahol megismertük egymást.
Számoltuk a lehulló csillagokat,
Rájuk mutogattunk behajlított ujjainkkal.
Az az apró pontocska változatlan mosolyoddal
Bukkant fel.
Amit te szimpla, hétköznapi mozdulatoknak tartasz,
Abban én az üdvösséget látom.
Üldözzük az álmokat, a valóságot a hátunk mögött hagyjuk.
Hátunkat az egymásénak döntjük,
Habár nem igazán értem, miért.
Szép, hogy megpróbáljuk néha bemutatni az éjjeli szelet
És közben megállni a talpunkon,
De amióta mindenféle más dolog az agyamba fészkelte magát,
Erről teljesen megfeledkeztem.

Még csak az ég kékségét sem vettük észre,
Ahogy azt sem, ha valahol épp vörösben pompázott.
Ez mind ugyanaz a történet, ami színeket ad a világnak.
Néha megpróbálunk "együttérezni" olyan dolgokkal,
Amiket nem lehet helyrehozni egy-egy "Bocsi!"-val,
De olyan rosszul éreztük magunkat,
Ha sokáig bámászkodtunk körbe-körbe tanácstalanul,
Azt mondva, hogy "Biztos valahol máshol van.".

Magasabban és még magasabban,
Magasabban, mint a felhő,
Magasabban, mint az ég,
Volt egy ehhez hasonló álmom.

A mi majdnem tökéletesen tiszta jövőnk
Határtalan, határtalan,
Még akkor is, ha mindig az örökösen változó
Tájjal állunk szemben, tele kétségekkel.
Jót tesz nekünk, ha lerajzoljuk a tájat
Vágyaink világos, megváltoztathatatlan színeivel.
Ez egy út lesz neked, ahol elmehetsz, ha akarsz.
Nincs válasz arra, hol toltad el a láthatár vonalait.
A csodák, amiket megpróbáltunk figyelmen kívül hagyni,
Újra itt lesznek, ha letöröljük könnyeinket.

A szögletes égen olyan könnyű kitalálni a végeket,
És olyan bonyolult megcserélni azokat!
Az ehhez hasonló nappalokon és éjjeleken
Aggódunk, sírunk, térdre borulunk még egyszer.
Bár végül egymásra mosolygunk egy napon,
Ha megpróbáljuk megismételni a harcok okát,
A győzelem és vereség értelmét...
Ezek olyan dolgok, amiket akkor sem akarunk tudni,
Ha léteznek, vagy sem,
De a mai nap így is, úgy is eljött.
Azt kívánom, sose felhősödjön el arcod,
Mindig mosolyogj - hiszen ez így szép!

Messzebb, messzebb,
Messzebb, mint az ég,
Messzebb, mint a Hold,
Mindig ezt látom álmaimban.

A mi majdnem tökéletesen tiszta jövőnk
Határtalan, határtalan.
Ha a Holdról nézzük a világot,
Még a térképről is eltűnnek a határok, ugye?
Akármikor képesek vagyunk repülni,
Ha kitárjuk karjainkat.
Ez egy út lesz neked, ahol elmehetsz, ha akarsz.
Nincs válasz arra, hol toltad el a láthatár vonalait.
A folytonos napok és a vágyak eltömítik elmémet.
Csak hagyd, hogy hallgassam azt a hangot!
Bárhol, bárhol egy szebb világ vár ránk,
Mint amit mi magunk elképzelni tudunk.
Sose ér véget, folytonosan mozog,
Soha nem áll meg - még akkor sem,
Ha lélegzetünk kihagy egy ütemet.
Bár még mindig ordítunk kiszáradt torkunkkal,
A jövőnk mindjárt itt lesz - ha letöröljük könnyeinket.

Ma újra itt vagyok a helyen,
Ahol megismertük egymást.
Számoltuk a lehulló csillagokat,
Rájuk mutogattunk behajlított ujjainkkal.

#204 Lost in Blue - Elveszve a bánatban

Nightmare - Elveszve a bánatban



"Semmi sincs ezen a helyen túl."
Még a nap és a kabócák is kinevettek engem
Ennek a világnak végén.

Ha visszanézek, nem látom a múltat.
Eltűnt.
Nem emlékszem semmire,
Még szerelmem nevére sem.

"El akarok tűnni!"
"Nem tudok eltűnni..."
"El akarok tűnni!"
Ezek a szavak folyamatosan bántanak,
Fájdalmat okoznak, de nem tűnnek el sosem.
"Meg tudnék változni egy nap? Sikerülne? Sikerülne?"
Micsoda nyomorult, küzdésekkel teli nyár...

"Semmi sincs ezen a helyen túl?"
Egy nap összekeveredik majd
A Nap a te hangoddal...
Ennek a világnak végén.

"El akarok tűnni!"
"Nem tudok eltűnni..."
"El akarok tűnni!"
Ezek a szavak folyamatosan bántanak,
Fájdalmat okoznak, de nem tűnnek el sosem.
"Mostmár minden rendben van?"
"Igen, minden oké."
"Köszönöm."
"Viszlát."

Ezt hallottad tőlem azon a nyáron...

"Sajnálom, nem tudtam megtenni.
Most bizonyára nevetsz azzal a mosollyal,
Mit mindig olyan nehéz volt kicsikarnod magadból."

Újra meg fogok születni,
Újra az leszek, ki most is vagyok,
És legszebb mosolyomat felöltve fogok kacagni.

#203 Butterfly - Pillangó

12012 - Pillangó



Ne menj, ne menj!
Annyira szeretlek!
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
De aki még most is veled akar lenni.

Mennyit kell még szenvednem,
Hogy eltűnjön ez a fájdalom?
Szívem zokog...
Ez a május bánata és esője.

Az utolsó vonaton ülve
Egy hazafelé tartó spirált rajzoltam
A halvány holdfényben.
Sietnem kell, sietnem kell!
Ezt már tényleg nem bírom elviselni...

Ne menj, ne menj!
Annyira szeretlek!
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
Ne sírj, ne sírj!
Ugyan miért ontanád könnyeid?
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz.

Szívemben szélvész tombol.
Valahogy így szól ebben a nagy magányban:
"Hyululi la la la... Hyululi la la la la..."

Hányszor sírtál már miattam?
Hányszor vártál már arra a számtalan emlékre
És arra, hogy végre mosolyogni tudj?

Ne menj, ne menj!
Annyira szeretlek!
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
Ne sírj, ne sírj!
Ugyan miért ontanád könnyeid?
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
Mert még most is veled akarok lenni.

Ne menj, ne menj!
Annyira szeretlek!
Nézz rám, arra, kit még csak nem is ismersz,
Akiket szeretek, akiket szeretek,
Azok olyanok, mint a virágok.
Örökkön-örökké szeretem őket.
Ezt még a legegyszerűbb napokon is
Át akarom élni...
Együtt hintáztunk a napfényben...
Ezt még a változatlan napokon is
Át akarom élni...
A mi szerelmünket.

#202 Sentimental PIGgy Romance - Érzelgős, MALACkás mese

LM.C - Érzelgős, MALACkás mese



Hellooo~~
Pihenek, hisz olyan szép idő van!
Így köszöntöm a pitypangot.
Mióta bámulok keresztül a mezőn
Anélkül, hogy rápillantanék az órára?
És akkor megláttam...

Hey Ho! [Ho!]
Az ilyen szégyenlős lányok mint én,
Mit is tehetnének...
Bámulják őt jó messziről.
Mondd, Ho! [Ho!]
Ha csak a szívemben sikítok,
Nem hallja meg és nem fordul felém.
Hátulról figyeltem, ahogyan sétál
És a sörényét rázza.
Majd' szétrobban a szívem...

Oooo~h...

Ez a szerelem tuti,
Hogy nem válik majd valóra.
Még csak közel sem tudok kerülni hozzá!
Mert amilyen duci lány vagyok,
Tutira felfalna.

Tudom...
Olyan büszkén fest azzal a nagy sörénnyel,
Üvöltését pedig a dzsungel másik végén is hallani!
Miért nem...
Miért nem találkozhatunk soha?
Még ha különbözünk is...
Körülöttem mindenki visszatart engem,
Azt mondják, "Nem kellene ezt tenned!".
De semmit mást nem látok többé, csak őt.

Aaaa~h...

Ez a szerelem véget nem érő.
Nem érdekel, ha sosem válik majd valóra,
De ha nem bánja, hogy ilyen duci vagyok,
Akkor én se bánnám, ha felfalna.

Aaaaaaaa~h!
Észrevett!
Erre szalad, de ne! Ne! Ne!
Hogy tudnám megtenni?!
Az én szerelmem...
"Itt repül a kismalac!"
Gyorsan el kell rohannom,
Különben felfal!

["Itt repül a kismalac!"]

#201 Ascendead Master {SHORT MOVIE} - A mester feltörekvése {FILM}

Versailles - A mester feltörekvése

Na, egy kis előszó.
Ez egy elég rendhagyó frissítés most tőlem - elkészítettem a Versailles együttes ASCENDEAD MASTER című kisfilmjének magyar feliratos változatát. Életem legelső videója, életem legelső feliratozása, remélem elnyeri a tetszéseteket. (; Az előforduló hibákért pedig elnézéseteket kérem.
Jó szórakozást!
[ A film fordítását Carmen kérte tőlem, és a film + szöveg rövidségére való tekintettel vetemedtem rá a feliratkészítésre. Ha te is szeretnéd valamilyen film feliratát olvasni tőlem, írj az e-mail címemre (foolfreedomfighter@citromail.hu), küldd el hozzá a film angol szövegét és megtárgyaljuk a dolgot. Testvériesség! (; ]

#200 The Revenant Choir - Revenáns Kórus

Versailles - Revenáns Kórus



Büszke vagyok rájuk.
A félelem kész gyönyörűség...
Ez az az éj, mikor a Hold
A szerelmeseken kacag.
Eljött a te időd.
Újjáéledni, kiabálni és marni fogok.
Ne közelíts!
Vagy netán velem akarsz jönni?

Ők ezt...
"A vörös függöny napjának" nevezik.
A padlót finom rózsaszirmok borítják.
Eljött az én időm.
Újjáéledek majd, ne próbálj megfékezni!
Karmazsinvörös csodálattal töltöm meg a...

Nemzetünk vére mindig folyni fog.
Ha azt szeretnék, rózsává változom.
Nemzetünk vére a szerelmesek élettartama.
Akadály, a bánat kórusa, fájdalom...

Legkedvesebb utódom,
Kérlek, döfj a hasamba!
Igen, újra!
Kérlek, döfj a szívembe!
Újjáéledek majd, ne próbálj megfékezni!
Karmazsinvörös csodálattal töltöm meg
A szent poharat.

Nemzetünk vére mindig folyni fog.
Ha azt szeretnék, rózsává változom.
Nemzetünk vére a szerelmesek élettartama.
Akadály, a bánat kórusa, fájdalom...

A karmazsinvörös vért gondolatban
Egy rózsává változtattam.
Sikolya, és a kórus hanga visszhangzik...

Nemzetünk vére mindig folyni fog.
Ha azt szeretnék, rózsává változom.
Nemzetünk vére a szerelmesek élettartama.
Akadály, a bánat kórusa, fájdalom...

A karmazsinvörös vért gondolatban
Egy rózsává változtattam.
Sikolya, és a kórus hanga visszhangzik...

Eljött a mi időnk!
Vége a hosszú, alvással teli óráknak.
A világ egy utód rózsájává válik.
Nemzetünk vére mindig folyni fog.
Akadály, a bánat kórusa, fájdalom...
Nemzetünk vére a szerelmesek élettartama.
Nélküled már mindennek vége van,
Már mindennek rég vége van.

Jegyzetek:

A címről
Igazából nem létezik ilyen szó, hogy revenáns, de éltem a szokásos nyelvújításommal. Szóval. Eredetileg a szám címe 'The Revenant Choir', a revenant szót pedig kétféleképpen definiálhatjuk. Revenánsnak nevezzük azokat az embereket, akik:
1. hosszú hiányzás után újra visszatérnek;
2. visszatérnek a halálból.
Erre megfelelő magyar szót nem találtam, így az angolból próbáltam átalakítani. Amennyiben ez egy rohadt nagy baklövés volt, elnézést mindenkitől, és az összes "fordítói specializációt végzett anglisztikás bölcsésztől" is. Én ennyit tudtam kihozni magamból ;D

#199 Suzumushi

Awoi - Suzumushi



Utálom magam, amiért ilyen puhány vagyok.
Utálom magam, amiért ilyen nyafka vagyok,
Így széttapostam és leköptem önmagam.

A kidobott ketrecen belül ott voltam,
Légmentesen lezárva.
Anélkül, hogy bárhova is mentem volna,
Én egyre csak sírtam.

Nem tudok énekelni.
Hová tűnt a hangom?
Biztos ott van valahol a rajt mellett, jobbra.
Sosem voltak szárnyaim...

Még egyszer akartam énekelni,
Így erőt vettem magamon
És megpróbáltam felkiáltani.

De a hang, amit Ő is annyira szeretett,
Nem hagyta el torkomat.

Nem tudok énekelni.
Hová tűnt a hangom?
Biztos ott van valahol a rajt mellett, jobbra.
Sosem voltak szárnyaim...

Nem tudok énekelni.
Nincsenek szárnyaim...

Jegyzetek:

A címről
A suzumushi egy bogár neve - merthogy utánanéztem ám! -, de a cikk szerzője azt írta, hogy nem talált rá megfelelő angol kifejezést, szóval vélhetően ez az állatka csak Japánban található - gondolom én. Ha nagyon-nagyon le akarnánk fordítani, akkor száncsengőbogár lenne a szerencsétlen rondaság neve, ami mellesleg ÍGY néz ki.
Egy másik oldalon olyan infót találtam, hogy ez a jószág lágy hangon ciripel az ősz beálltával, úgyhogy szerintem a tücsökhöz lehetne hasonlítani.

#198 Sakura Romance - Cseresznyés ábránd

HITT - Cseresznyés ábránd



Ez az ördög és angyal hercege és hercegnője.
Olyan, mint valami történet egy tiltott szerelemről.
Nincs semmi, amit tehetnék,
De az utunkba se állhat semmi, mi megállíthatna.
Talán hibáztatnunk kellene valakit?
Azt hiszem, ez olyan, mint egy nagy csavar a végzetben.
Istenem, mondd, hogy csak túl messzire mentél a viccelődéssel!

Azt akarom, hogy cseresznyevirágjaim
A te szívedben virágozzanak, már ha lehet...
Azt akarom, hogy cseresznyevirágjaim
A te szívedben szóródjanak szét,
Még ha csak rövid időre is.
Figyelj engem ragyogásoddal,
Figyeld saját ábrándodat a cseresznyevirágokról.
Mind érted és értem hull le...

Eltűnnek az emlékek,
De még mindig van néhány nyom körülöttem,
Amik rád utalnak.
Még mindig érzem csókod ízét...
Éjjel-nappal szomorkodom,
Szívem sajnálattal és mély bánattal van tele.
Még ha nem is lenne szabad ezt tennem, kit érdekel?!
Én csak vágyaim megzabolázása nélkül
Akarok újra szerelmes lenni...

Szerelmeddel megmentettél egy igen önző embert,
Olyasvalakit, mint én,
Aki soha, semmiben nem nyert semmit.
Figyelj engem ragyogásoddal,
Figyeld ábrándodat a cseresznyevirágokról.

Mondd, szerelmem, ha hirtelen meghalnék
És tennék egy becsületes ajánlatot a világnak,
Lelkem cseresznyévé reinkarnálódna? *1
Úgy örökké képes lennélek szem előtt tartani.

Azt akarom, hogy cseresznyevirágjaim
A te szívedben virágozzanak, már ha lehet...
Azt akarom, hogy cseresznyevirágjaim
A te szívedben szóródjanak szét,
Még ha csak rövid időre is.
Ma éjjel elmondom, hogy szeretlek,
Elmondom a saját képzeted a cseresznyevirágokról.
Vajon hol lehetsz most?

Cseresznyés ábránd...
Cseresznyés ábránd...
Cseresznyés ábránd...
Cseresznyés ábránd...

Jegyzetek:
*1: Reinkarnáció: új testben való újjászületés a halál után (a lélekvándorlás alapján). Vallás: hinduizmus.

#197 Filmy - Fátyol

-OZ- - Fátyol



Reszket a hang az esőben,
Érzések terjednek szét,
Vagy épp elszakadnak.

Kóros ambivalencia, *1
Gyötrelem és boldogság...
Addig imázom, amíg hangom
El nem ér hozzád.

Fátyolos szemekkel bámulom a táguló jövőt,
Mi épp olyan széles, mint az égbolt.
Érezz!
Mutatok majd neked, csak neked egy láthatatlan világot.

A fehér holdat sűrű felhők takarják el,
Így talán elvesztem az utam, ahonnan jöttem.
Vakító a látvány, teljesen szétolvaszt.

Kóros ambivalencia,
Gyötrelem és boldogság...
Örökké hinni fogok benned,
Ha ez a leghőbb vágyad.

Fátyolosan szemekkel gyűjtöm
Szívem túláradó vágyait.
Érezz!
Kezeid a holnap ajtajához köttettek.

Ellenszegülő jövőképek oktatnak az elismerésre.
Biztos vagy benne, hogy ismered önmagad?

Fátyolos szemekkel bámulom a táguló jövőt,
Mi épp olyan széles, mint az égbolt.
Érezz!
Mutatok majd neked, csak neked egy láthatatlan világot.

Fátyolosan szemekkel gyűjtöm
Szívem túláradó vágyait.
Érezz!
Kezeid a holnap ajtajához köttettek.

Jegyzetek:
*1: Ambivalencia: ellentétes érzelmek egyidejű megnyilvánulása.

#196 Detox

-OZ- - Detox



Kötés fedi azt a régi sebet.
Átlátok rajtad elmém legbelsőbb részében is.
Rács... vigasztalás.
Rács... sajnálat.

A háztető legmagasabb pontjáról
Hirtelen a világ végét választod.
Rács... vigasztalás.
Rács... sajnálat.

Szállj örökké, szállj örökké!
Repülj jövőd felé, de maradj fagyos
Ezekkel a kezekkel, ezekkel a kezekkel.
Ne hagyd, hogy megmentsenek engem,
Enyhítsd fájdalmadat.

Kötés fedi azt a régi sebet.
Átlátok rajtad elmém legbelsőbb részében is.
Rács... vigasztalás.
Rács... sajnálat.

A háztető legmagasabb pontjáról
Hirtelen a világ végét választod.
Rács... vigasztalás.
Rács... sajnálat.

Szállj örökké, szállj örökké!
Repülj jövőd felé, de maradj fagyos
Ezekkel a kezekkel, ezekkel a kezekkel.
Ne hagyd, hogy megmentsenek engem,
Enyhítsd fájdalmadat.

Szállj örökké!
Szerelmem bizonyítéka,
Hogy apránként beléd vágtam.
Eltorzultál.

Szállj örökké!
A kitöltött mérget eltüntetem
Létezésemmel és a te végeddel...

#195 Shelter - Menedék

Miyavi - Menedék



Ja, rohadtul unatkozok.
Nincs semmi, amit tehetnék.
Mindig az időbeosztással foglalkozom,
Pedig non-stop ugyanaz megy; bla-bla-bla!

Még ha mindenünk meg is volt,
Egy dolog hiányzott: a szabadság.

Adj több szabadságot!
Én csak egy álmodozó voltam
Ebben a kis királyságban.

Ketyeg az óra,
Játékmajmok dugnak-nyalnak.
Ez a fura, kúszó-mászó játék
Megőrjít, kikészít.

Úgy érzem magam,
Mint egy kirakatbeli játékbaba.

Nem vagyok itt!
A faszt tartozom ide!
A faszt tartozom ide!
A faszt tartozom ide!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el, vigyél el
Ebből a műanyag világból
Az ismeretlen csodaországba!
Ezt üvöltöm teljes szívemből...

Segíts elszabadulnom!
Segíts elszabadulnom!
Segíts elszabadulnom!
Segíts elszabadulnom!
Segíts elszabadulnom!
Segíts elszabadulnom!

Vigyél el, vigyél el, vigyél el, vigyél el
Ebből a műanyag világból
Az ismeretlen csodaországba!
Ezt üvöltöm teljes szívemből...

Rúgd ki az ajtót
És sikíts a világba,
Ahogyan én.

#194 Universe - Univerzum

Miyavi - Univerzum



Ha lehunyod szemeid, akkor látsz;
Ha eltöröd karjaid, akkor tudsz tapogatózni;
Ha levágod lábaid, akkor tudsz repülni;
Ha visszatartod lélegzeted,
Akkor érzed igazán, hogy élsz.

Te vagy az, ki beköti szemeid.
Te vagy az, ki összegyűri szárnyaid.
Te vagy az, ki ráncigálja lábaid,
S az is te vagy, ki kirekeszti álmaid.

Ez az egész láncreakció tőled származik,
A saját kis belső világodból.

Szakadj el, tedd szabaddá lábaid józan eszedtől,
Ha már ki tudsz törni az univerzumból.
Ma este...

Szakadj el, tedd szabaddá lábaid elmédtől,
Ha már ki tudsz törni az univerzumból.
Most nyisd ki szemeid; s meglátod: sehol sem vagy.

#193 WHAT'S MY NAME? - Hogy hívnak?

Miyavi - Hogy hívnak?



Heló, itt MYV;
Na mizu? Nálam a mikrofon!
Tokióból zúzok nektek ezzel
A hathúros izével.

Itt az élvezet ideje;
Halld a hangot a Zipangból, *1
Rock, punk, hip-hop és funk,
Fogadok, hogy örökké ropjátok.

Hogy hívnak?

Sárga, kék, fekete és fehér,
Határtalan buli reggeltől estig.
Szorosan leszünk, de ez sosem gáz,
Csak érezd a remegést!
Ez a világbéke az igazi zenén keresztül, vágod?

Nem érdekel, mit mondanak rólam,
Ez az én utam.
A mai nap az elszabadulásé.

Mellesleg... tudjátok, mi a nevem?

Hogy hívnak?
Hogy hívnak?
Hogy hívnak?

Sárga, kék, fekete és fehér,
Határtalan buli reggeltől estig.
Szorosan leszünk, de ez sosem gáz,
Csak érezd a remegést!
Ez a világbéke az igazi zenén keresztül, vágod?

Nem érdekel, mit mondanak rólam,
Ez az én utam.
A mai nap az elszabadulásé.

Mellesleg... tudjátok, mi a nevem?

Hogy hívnak?
Hogy hívnak?
Hogy hívnak?

Hogy hívnak?
Hogy hívnak?
Hogy hívnak?
Hogy hívnak?
Hogy hívnak?
Hogy hívnak?
Hogy hívnak?
Hogy hívnak?

Jegyzetek:
*1: Zipang
Utánanéztem, mi lehet ez. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy egy klub neve Japánban, de emellett egy manga/anime címe is.

#192 Owari to Mirai - Vég és jövő

Girugämesh - Vég és jövő



Még ha közel is a vég,
Újra át akarom élni ezeket a dolgokat.
Még ha nem is valósak,
Képes vagyok belátni, hogy volt értelme hinnem.

Nagy tudatlanságomban mindig elfordultam
A változó választól, mintha legalábbis méreg lett volna,
De attól félek, hogy azonnal eltűnik,
Ahogy elfordítom róla tekintetem...

Ha ez a hang, amivel épp játszom, elér hozzád,
Magamhoz vonzalak és kitépem szíved húrjait.
Felébrednél a kedvemért?
Olyan nagy dolog lenne énekelned,
Vagy épp halványan elmosolyodnod?

Megáll, majd elkezdi újra és újra...
Ez a hang teljesen behálóz.
Emelett én, ki sosem voltam elég bátor
Ahhoz, hogy lehunyjam szemeim,
Egyszerűen csak eltűntem.

Nézd! Azok a gesztusok mind hasztalanná váltak,
Bár eddig sem tudtam megérteni őket.
Minden szó kényszerít, hogy emlékezzek a múltra.

A visszatérő napok csak úgy sikoltoznak a sok hazugságtól,
Ezt csak egy hülye nem veszi ezt észre.
Semmi más nem történik, csak a szavak
Folytonos cserélgetése...

(Idenézz!)
Ez a könnycsepp ellopta tőlem
A magányt és minden jóakaratot.
(Nézz már ide!)
Senki nincs előttem.
Minden szó egyre halkabb, majd teljesen elhalnak.

Ha ez a hang, amivel épp játszom, elér hozzád,
Magamhoz vonzalak és kitépem szíved húrjait.
Felébrednél a kedvemért?
Olyan nagy dolog lenne énekelned,
Vagy épp a legkisebb mosolyt felöltened arcodra?

#191 Luv U - Szeretlek

Luna Sea - Szeretlek



Aah~~
A hajad illata, még a lélegzeted is
Mindig megdobogtatja a szívem.
Érzéseim mintha látszólag azt sugallnák,
Takarjam be vékony vállaidat.

Ha bármit megtehetnél,
Akkor se dobnád el szabadságod.

Aah~~
Milyen világos a bőröd...
Arcod csak úgy hirtelen felbukkant a sötétségből.
Áthatol a hátamon, mélyen végigszántja.

Ha bármit megtehetnék,
Eldobnám a szabadságom.

Akarlak téged,
Akarom mindened.
Kapcsold le a villanyt
A másik oldalon!
Akarlak téged,
Eggyé akarok olvadni veled.
Állj meg, idő! Örökkévalóságot akarok.

Hunyd le szemeid,
Nincs szükség többet a szavakra.
Az ágyon ugrándozva testünk a legkevésbé
Sem akar lehűlni.

Akarlak téged,
Akarom mindened.
Kapcsold le a villanyt
A másik oldalon!
Akarlak téged,
Eggyé akarok olvadni veled.
Állj meg, idő! Örökkévalóságot akarok.

Akarlak téged,
Akarom mindened.
Akarlak téged,
Akarom mindened.
Akarlak téged,
Eggyé akarok olvadni veled.
Akarlak téged,
Akarom mindened.