#335 Kuroi Kasa - Fekete esernyő

Plastic Tree - Fekete esernyő

A reggeli harmat tud valamit...

"Hideg van." - mondja.

Olyan beszédes vagy,

Hogy észre sem veszem könnyeidet.

Az esti villámlás tud valamit.

"Aludtál." - mondja.

Hagyom, hogy könnyeid

Felszáradjanak, valahol messze.

A fehér esernyő elterjed felettem;

A piros esernyő átdöf engem...

Semmit sem tudok megtanulni,

Ha nem haladok előre.

"Akkor viszlát... gondolom" - motyogtam

És tűnődtem el magányomban anélkül,

Hogy bármit is megértettem volna.

A fehér esernyő elterjed felettem;

A piros esernyő átdöf engem...

Vajon az, amiért epekedsz,

Valóra fog válni, ha énekelsz az esőben

A fekete esernyőddel...?

#334 Coal Tar - Kőszénkátrány

Coal tar - Kőszénkátrány

[Kinek a hangja szólít engem?

Az bizonyára egy áldás.

Odamegyek most, most rögtön…]

Mindig elveszlek,

Mindig egyedül vagyok.

Ne engedd még el a kezem,

Kérlek, ne engedd még el a kezem…

Még a kőszénkátrány tengerén is

Megpróbálok elmenekülni;

Lehunyom szemeim.

Ezen a sötét világon

Csak a halálra várok.

El akarok felejteni mindent,

Amit láttam s éreztem.

Még mindig tiszta az a

Komolytalan ima, mit elrebegtem.

El akarok futni, ez tükröződik rajtam.

Nem tudom elfogadni, hogy azok a dolgok

Bennem élnek, de ha nem léteznék,

Számomra azok jelentenének mindent.

Még a kőszénkátrány tengerén is

Transzban kinyújtottam a kezem.

[Láttam a vörös naplementét;

Hamarosan éjjel lesz.

Kérlek, térj vissza még egyszer!

Kérlek…]

Még a kőszénkátrány tengerén is

Képes vagyok elmerülni.

Nem tudok tovább lélegezni,

De megfulladni sem akarok.

Nem fogok veszteni,

S szívem sem fog összetörni,

Ha látom azt a mosolygó arcot.

Ha valaki tudna engem szeretni,

Talán továbbra is akarnék élni.

Még mindig nem fedeztem fel,

Miben vagyok ügyes.

Gyűlölöm magam ezért,

Nem tudok hinni benne.

Nem tudom szeretni a saját testemet.

Szeretve akarok lenni,

Szeretve akarok lenni.

Kérem, valaki segítsen,

Mert el akarok tűnni most azonnal.

#333 Ruthless Deed - Kegyetlen valóság

the GazettE - Kegyetlen valóság

Ez egy paradoxon, hogy miként

Kebelezi be a fenyegetés az embereket.

Szertefoszlik az elfajulás,

Kivájja az agyakat...

Ez egy paradoxon, hogy miként

Kebelezi be a fenyegetés az embereket.

Szertefoszlik az elfajulás,

Kivájja az agyakat...

Ránéztem az emberi valóságra...

Honnan csúszott ki a segítő kéz?

Gyönyörű hazugság...

[Gyávább vagy, mint bárki más!]

Habár, ez igaz.

Ó, gyönyörű hazugság...

[Nem változol meg,

Akkor sem, ha elmenekülsz valahova.]

Semmi sem tévedés.

Ez egy tény.

Csordája nélkül az árnyék

Egyenesen a pihenés felé fordul.

A káoszban...

Ez egy paradoxon, hogy miként

Kebelezi be a fenyegetés az embereket.

Szertefoszlik az elfajulás,

Kivájja az agyakat.

Nem csak a holnapot nem látják

Ezek a szemek,

De számtalan gondolat szóródott szét arról,

Hogy a valóság mindig egy görbe,

Egyszínű ellentmondás.

A káoszban...

Nem képmutatás az,

Amit a szemekben látunk,

Csak számokkal megegyező gondolatok.

A szertefoszló jutalom

Nem áll le a zajongással,

Ahogyan a szív is azt mutatja,

Hogy már rég kiszakadt.

Csak kérdezel magadtól,

Akkor is, ha a válasz szertefoszlik.

Ez egy paradoxon, hogy miként

Kebelezi be a fenyegetés az embereket.

Szertefoszlik az elfajulás,

Kivájja az agyakat.

Ez egy paradoxon, hogy miként

Kebelezi be a fenyegetés az embereket.

Szertefoszlik az elfajulás,

Kivájja az agyakat.

Ez egy paradoxon, hogy miként

Kebelezi be a fenyegetés az embereket.

Szertefoszlik az elfajulás,

Kivájja az agyakat.

Ez egy paradoxon, hogy miként

Kebelezi be a fenyegetés az embereket.

Szertefoszlik az elfajulás,

Kivájja az agyakat.

Egy másik örvényben,

Ahol a hanyatlás bujkál,

Milyen cserével fogják

A sikolyokat elcsitítani?

Sebek eltemetésével...?

Ez egy kegyetlen fény.

A szertefoszló jutalom

Nem áll le a zajongással,

Ahogyan a szív is azt mutatja,

Hogy már rég kiszakadt,

Ha önmagamat kérdezem.

Kételkedem a holnap felől

És hezitálok a jelenben.

A zokogó égbolt szétszórja az igazságot.

A valóság mindig elgörbült és fekete-fehér.

Ez egy paradoxon,

Ami kivájja az agyakat...

A valóság mindig elgörbült és fekete-fehér.

Ez egy paradoxon,

Ami kivájja az agyakat...

A valóság mindig elgörbült és fekete-fehér.

Ez egy paradoxon,

Ami kivájja az agyakat...

A valóság mindig elgörbült és fekete-fehér.

Ez egy paradoxon,

Ami kivájja az agyakat...

#332 Sludgy Cult - Mocskos kultusz

the GazettE - Mocskos kultusz

Sátáni játék,

Egy abnormális alak.

Támadó testtartás...

Az a félénk gyermek

Nem engedi el rövid pórázomat.

Az eltorzult Paradicsom sötétségében

Ez a kettős öngyilkosság nem kielégítő.

Az a kutya, kit lekötöztek az érzések,

Követte őt mindenhova.

A bűn és hűtlenség megszégyeníti egymást.

A rosszindulatú pletykák

Nem adnak új életet semminek.

[MOCSKOS!]

A megjegyzéseid [MOCSKOS!]

És helyzeted [MOCSKOS!]

Igazán megkérdőjelezendő. [MOCSKOS!]

A megjegyzéseid [MOCSKOS!]

És helyzeted [MOCSKOS!]

Nem több egy viccnél.

Ez mocskos, mocskos, baby...

Ez mocskos, mocskos, baby...

Ez mocskos, mocskos, baby...

Ez mocskos, mocskos, baby...

Ha nem tudsz ezzel megbarátkozni,

Inkább hagyd, hogy darabjaira hulljon.

Tegyél le az ideálodról!

Az a kutya, kit lekötöztek az érzések,

Követte őt mindenhova.

A bűn és hűtlenség megszégyeníti egymást.

A rosszindulatú pletykák

Nem adnak új életet semminek.

Mutasd ösztöneidet!

Tegyél le az ideálodról...

A bűn és hűtlenség megszégyeníti egymást.

A rosszindulatú pletykák

Nem adnak új életet semminek.

[MOCSKOS!]

A megjegyzéseid [MOCSKOS!]

És helyzeted [MOCSKOS!]

Igazán megkérdőjelezendő.

A megjegyzéseid [MOCSKOS!]

És helyzeted [MOCSKOS!]

Nem több egy viccnél.

[MOCSKOS!]

A megjegyzéseid [MOCSKOS!]

És helyzeted [MOCSKOS!]

Igazán megkérdőjelezendő. [MOCSKOS!]

A megjegyzéseid [MOCSKOS!]

És helyzeted [MOCSKOS!]

Nem több egy viccnél.

Mutasd ösztöneidet!

Tegyél le az ideálodról...

Mutasd ösztöneidet!

Tegyél le az ideálodról, baby!

#331 The Venomous Spider's Web - A mérges pók hálója

the GazettE - A mérges pók hálója

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

Rothadásba öltözött a színes csapda,

Mi átkúszik a fonál felett.

"Nem fogsz édesen rám mosolyogni?"

A vakító penge felvillan a mozaik végén.

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

Mint egy baktérium,

Továbbra is a növekedész.

Mint egy baktérium,

A pók aláás engem.

A halálos méreg ragadós; rám tapad.

Olyan, mintha a csontomig hatolna.

A mérges pók csínye...

Tüntesd el ezt a halálos mérget!

A mérges pók csínye...

Az a méreg édesebb, mint a méz.

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

FÁJDALOM-HARAG-BÁNAT-DÜH

TÖRLÉS-FEJFÁJÁS-AKASZTÁS-SZÉDÜLÉS

Mint egy baktérium,

Továbbra is a növekedész.

Mint egy baktérium,

A pók aláás engem.

Ez egy ügyes csapda.

Tüntesd el ezt a halálos mérget!

Mint egy baktérium,

A pók aláás engem.

Tökéletes csapda...

Tökéletes csapda...

Tökéletes csapda...

Tökéletes csapda...

Tökéletes csapda...

Tökéletes csapda...

Tüntesd el ezt a halálos mérget!

#330 THE SUICIDE CIRCUS - Öngyilkos cirkusz

the GazettE – Öngyilkos cirkusz



A látomás rothad;
Pokol uralja a Földet.
Hideget éreztem.
Csalódottságom egyre csak nő.
[TIK-TAK…]
Senki sem forgathatja vissza
Az idő kerekét.
[TIK-TAK…]

Ne nézz félre!
Öngyilkos cirkusz…

Öreg gyűlölet és fiatal, hidegvérű elme;
Ez a fagy oka.
Vonaglik a nyomor, a szegénység.
[TIK-TAK…]
Senki sem forgathatja vissza
Az idő kerekét.
[TIK-TAK…]
Szétszóródó, kegyetlen jelenet.

Az embereket vonzza
A fulladozó élénkség.
Megérintettem a kezet,
Amibe beleragadt a terror;
Így hamarosan elhalványult.
Átalakulás…

Mindenki megbénult,
Ez egy láncreakció.
Az együttérző embereknek
Is hasonló fájdalmaik vannak.

Átölelem a jövőt,
S ezt a bukott gyengeséget is,
Miket nem lehet megmenteni,
Eltaszítottam magamtól
Ezt a levert énemet;
Nem látom már,
Ahogyan a pulzust sem,
Amiről azt akartam,
Hogy tudomást szerezz.
Átkarolom a lehangoltságot.
Szenvedéssel tele
Keresztezem e napok útjait,
Mik hirtelen megvakítottak.

Magamhoz szorítom a gyűlöletet
Azokban a szavakban,
Mik a szeretetből származtak,
S ezt az őrületet is átölelem,
Amit szabadon lelepleztem.

Nem tudok visszafordulni,
Túlságosan is elmerültem benne.
Még a halálból is áldozat válik.

Szívtelen nap;
A szakadék mélye…
Öngyilkos cirkusz.
Miért ismétlődik meg?
Öngyilkos cirkusz.
Halott igazság;
A szakadék mélye…
Öngyilkos cirkusz.
Miért ismétlődik meg?
Öngyilkos cirkusz.

#329 UNTITLED - Cím nélküli

the GazettE – Cím nélküli



Csendben figyelmen kívül hagytad kifogásomat.
”Volt egy álmom rólad,
Ki belém kapaszkodik.”

Ezeket az evilági szavakat felsorakoztatva
Könnyű minden rést betölteni, nemde?
”Belefáradtam a dolgokba.
Bocsássunk meg egymásnak!”
Ez az egyik hazugságod, ami
Soha, de soha nem fog megváltozni.

Miért ismétlem magam újra…?

Elvesztek még egy szót
Abban a „szokásomban”,
Hogy szomorúvá teszlek téged.
Ha én vagyok könnyeid oka,
Akkor miért én török össze…?

Szégyenemben lelógatom a fejem,
A padlót vizslatom.
Belebámulok azokba a szemekbe,
Mik nem fognak félrenézni.
Hallom hangodat, ahogy kérdezel tőlem valamit,
De én csak átkarolom térdeimet.

Ezeket az evilági szavakat felsorakoztatva
Könnyű minden rést betölteni, nemde?
”Belefáradtam a dolgokba.
Bocsássunk meg egymásnak!”
Ez az egyik hazugságod, ami
Soha, de soha nem fog megváltozni.

Miért ismétlem magam újra…?

Elvesztek még egy szót
Abban a „szokásomban”,
Hogy szomorúvá teszlek téged.
Ha én vagyok könnyeid oka,
Akkor miért én omlok össze…?

Egy nap azt mondtad,
Hogy úgy érezted,
Mintha láttad volna a saját halálod.

Apránként elhalványul
Változatlan személyed mosolya.
Úgy éreztem, hogy apránként
Megérintettem távolodó szívedet.

Így remélem, hogy nem fogok
Több szomorúságot hallani.

Gyengéden befogom füleim,
Így nem úgy fogom végezni,
Hogy teljesen összeomlok…

#328 MY DEVIL ON THE BED - Az ördögöm az ágyon

the GazettE – Az ördögöm az ágyon



Csókold mélyen a mellkasom, Mary!
Megőrülök a Chloe nőiessége nyújtotta vágytól.

A szemeid, Mary…!
Közös lélegzetünk melegszik.

Tegyél le az őrületről,
Szórd szét ösztöneid!

Harapj meg anélkül,
Hogy szemeiddel félrenéznél,
Így nem fog lecsöppenni nyelved hegyéről.

Végtelen, kibaszott showtime…

Az a gyönyörű ördög az ágyon
Önkielégítéssel csábít engem.
Az a gyönyörű ördög az ágyon…
Szexeljünk a sötétben!

Rövid játék…
Orgazmusunk legfelső szintje.
Úgy tűnik, mintha hamarosan nevetnénk ott.

Végtelen, kibaszott showtime…

Az a gyönyörű ördög az ágyon
Maszturbálással csábít engem.
Az a gyönyörű ördög az ágyon…
Szexeljünk a sötétben!

Tegyél le az őrületről,
Csábíts önkielégítéssel,
Én ördögöm az ágyon…!

#327 PSYCHOPATH - Pszichopata

the GazettE – Pszichopata



TŰNÉS!
Pusztíts, most!
Elejtetted valahol a nemi szerved?
Gőg ül a mosoly mögött.
Micsoda pompás, ronda srác.

El akarom pusztítani az arcod
A saját kezeimmel.
A romlott ipar egyik terméke vagy,
Egy hátborzongató teremtmény.

Ez a pszichopata
Ellenszenves játéka.
Pompás, ronda srác…
Gyűlöllek!
Pszichopata…

Az arcodat akarom…

Ez a pszichopata
Ellenszenves játéka.
Pompás, ronda srác…
Gyűlöllek!
Pszichopata…

Puszta szemeimmel
Biztosítalak arról,
Hogy ragyogó véged lesz.

A pszichopata játéka…
Pompás, ronda srác…

A pszichopata játéka…
Ellenszenves!
Pompás, ronda srác…
Gyűlöllek!
Pszichopata…

#326 TOMORROW NEVER DIES - A holnap sosem hal meg

the GazettE – A holnap sosem hal meg



Ne töröld el az értéket,
Amiért a halálkor éltél!

Táncolsz, ezzel felkavarva érzelmeimet.
Ha tudok úgy élni, hogy kihányom
A fájdalmat, amit napról napra érzek,
Akkor a szavak, amiket mondani tudok neked:
Ne feledd a hőt, amit itt éreztél!

Fájdalmadban kiáltasz,
Ahogy szívdobogásoddal
Átdöföd mellkasod.
Gyere ide iszappal borított lábaiddal
És dobd félre elszigeteltséged!

A szavak, amiket mondani tudok neked:
Ne feledd a hőt, amit itt éreztél!
Szabadulj meg itt a fájdalomtól,
Töröld el határozatlanságod!
Hallod?!

Hányszor gondoltál a halálra
Ezen a kis világon
Eddig a napig?
A halál nem ad neked szabadságot,
Még ha az érzések el is tűnnek.
Hányszor gondoltál a halálra
Ezen a megtört világon?
Ha nem hiszel semmiben,
Szabadulj meg itt a fájdalomtól!

A szavak, amiket mondani tudok neked:
Ne feledd a hőt, amit itt éreztél!

Mielőtt véget vetsz mindennek,
Kérdőjelezd meg:
~ Életben maradásod értékét,
Míg harcolsz;
~ Az értékét annak, hogy
Ellököd magadtól a holnapod;
~ A holnap értékét,
Amiért valaki más esedezik.

Szabadulj meg itt a fájdalomtól,
Töröld el határozatlanságod!
Hallod?!

Hányszor gondoltál a halálra
Ezen a kis világon
Eddig a napig?
A halál nem ad neked szabadságot,
Még ha az érzések el is tűnnek.
Hányszor gondoltál a halálra
Ezen a megtört világon?
A holnap nem tűnik el,
Ne öld meg magad!

Hányszor gondoltál a halálra
Ezen a kis világon
Eddig a napig?
A halál nem ad neked szabadságot,
Még ha az érzések el is tűnnek.
Hányszor gondoltál a halálra
Ezen a megtört világon?
A holnap nem tűnik el,
Ne öld meg magad!
Ne öld meg magad!
Ne öld meg magad!
Ne öld meg magad!

#325 Hakanaki Risou Wazukana Ai - Apró, eszményi, mulandó szerelem

Sadie - Apró, eszményi, mulandó szerelem



Megvakította a fény a szemeket.
A sóhajok elhalnak, benn szakadnak.
Még ez a bús dal is kigúnyolja szívemet.
Tehetetlen és lehetetlen...
Egy bűnös vágy kezdi
Megteremteni a sötétséget.
Valaki elpusztítja azt...
A hang nem fog felemelkedni;
Sokkal inkább elnémul majd.

Jó, ha egy hideg test
Olykor átölel, nem?

Miért nem tudom boldogan szeretni
Azt a szót,
Ha már egyszer megszülettem?
Ez az aprócska remény...
Valójában mi is ez?
Megfagy az álszent melegség.

Miért mutatod magadnak
Olyan gyakran, fényes nappal
A dolgok mocskos oldalát?
Nem szeretnéd megmutatni
A könnyeid legalább egy embernek?

Megváltozol a befejezetlen időben.
Mulandó eszménykép...

Beborult az ég,
Szívem belseje.
A kusza, piros fonalak meglazultak.
Az emberek leveszik,
Kívánnak, majd véreznek.
Este meg szeretném kérdőjelezni
A földi létezést.

Miért nem tudom boldogan szeretni
Azt a szót,
Ha már egyszer megszülettem?
Ez az aprócska remény...
Valójában mi is ez?
Megfagy az álszent melegség.

Egy kis igazság...
Azt szeretném, hogy szeressen valaki.
Nem akarok meghalni, ha
A Földön még folytatódik az élet...

Jegyzetek:
Ez volt az a szám, aminek nem találtam angol fordítást, ezért német volt a forrásom (4. éve tanulom; második idegen nyelvem). Remélem nem vétettem hibákat, de ha mégis, javítsatok ki. (:

#324 Dress - Ruha

Sadie – Ruha



Ragyogás égette a hangokat,
Bolondság leplezte a csalást.
Ennek ellenére az összeomlás
Felhalmozódik a nagy magányosságban;
Mégis szabaddá lesz az esőben.

Igen, a fényességnek bizonyára kell.
Mindennap próbára teszi a hazugokat.
Rájöttem, hogy valójában semmi nem fog
Maradni, miután belefulladtam a
Nemlétezés érzetébe.
Néha úgy érzem,
Hogy az érzések kimutatásának szépsége
El tudná rabolni szívemet; sírni tudnék.
Igen, már kezdtem volna elfelejteni ezt az egészet.
Igen, elfutottam anélkül,
Hogy magam elé néztem volna.

[Szabad maradhatsz!]
Gyere vissza, hogy észrevedd!
[Lehetsz a saját helyeden!]
Ide-oda kapkodod tekinteted.
[Szabad maradhatsz!]
Saját magadtól döntesz.
[Lehetsz a saját helyeden!]
Ez a bőr ruhája...

Kívánságaid egy része a jövőből való;
De múltad egy része benne lesz.

Ragyogás égette a hangokat,
Bolondság leplezte a csalást.
Ennek ellenére az összeomlás
Felhalmozódik a nagy magányosságban;
Mégis szabaddá lesz az esőben.
Ragyogás égette a bőrt,
Nemességbe öltözött ebben a
Nagy, szívet tépő fájdalomban.
Rájöttem, hogy az a régi szerelem,
Amit annyira sajnálok,
Valami igazán tiszta dolog volt…

A rózsaszín ég megérinti bőrömet
És én visszatérek a csábításban ázó múltba.
A tökéletlenség fájdalmas gyerekessége
A hajnalban torzuló üvegszilánkok
Újra és újra megfájdították szívemet,
Én pedig megint észrevettem valami fontosat.
Suhogás, recsegés-ropogás…
Ez hallatszódik a vetítőgépből.
Ez vizsgálja meg annak a napnak szépségét…

Kívánságaid egy része a jövőből való;
De múltad egy része benne lesz.

Az üdvösség keresése meg tudna zavarni
Még a pislogásomban és a remegésemben is.
Listára vettem a múltnak való búcsúzkodást;
Az azúrkék égnek éneklek.
Keresek egy helyet, ahol a ragyogás,
Sőt, még a bánat is abbamarad.
Rájöttem, hogy nem volt félénkség mosolyomban
Azokból a ködös időkből…

Színlelt mosoly és színlelt bánat,
Színlelt szerelem és színlelt szavak…
Elegem van ezekből.
Azért, hogy megéljem a holnapot,
Messzire dobom magamtól ezt a ruhát.

Ragyogás égette a hangokat,
Bolondság leplezte a csalást.
Ennek ellenére az összeomlás
Felhalmozódik a nagy magányosságban;
Mégis szabaddá lesz az esőben.
Ragyogás égette a bőrt,
Nemességbe öltözött ebben a
Nagy, szívet tépő fájdalomban.
Rájöttem, hogy az a régi szerelem,
Amit annyira sajnálok,
Valami igazán tiszta dolog volt…

Rájöttem, hogy használhatnám
Képességeimet.
Őszinte könnyek hullottak,
S azt kiáltottam a holnapba:
”A legjobbakat!”

#323 Desert - Sivatag

D'espairsRay - Sivatag



Egyedül voltam...
Nem érem el az eget...
Egész végig egyedül voltam!
Nem érem el az eget...

Hullott a vágy és a pusztulás;
Egy maréknyi kívánság.
Mindent megszöktetett
A leigázott homok esője.
Egész végig egyedül voltam!
Nem érem el az eget...
Ez az egész csak rosszabb lesz.
Egész végig egyedül voltam!
Sebekkel...

Elrepülök a sivatagtól;
Az illúziók és a bánat szárnyakká változik.
Mondd, hogy az összeomló ég
Szétágazik azért, hogy végtelen legyen!
Ragyogó és fehér, még ha ki is alszik.
A világ hiú...

Ezenkívül...
Valaki zuhan, remeg, ingadozik.
Vágy...
Mikor egyedül vagyok, az olyan érzés,
Mintha belefulladnék a mély égbe...

Elrepülök a sivatagtól;
Az illúziók és a bánat szárnyakká változik.
Mondd, hogy az összeomló ég
Szétágazik azért, hogy végtelen legyen!
Ha nem is ér véget, terjedjünk szét,
Hogy bizonyságot tegyünk szárnyainkról.

#322 Orange Dream - "Narancs-álom"

Antic Café - "Narancs-álom"



Igazságtalan velem szemben a fehér köd,
Ami kitölti a köztünk levő távolságot.
Belefájdult a szívem abba,
Ha rágondoltam gyengéd mosolyodra.

Jelentéktelen dolgokról beszélgettünk,
Sokat harcoltunk - túl sokat.
Köszönök mindent, amit végig tettél,
Hogy akkor se borultál ki, ha kiabáltam.

Ez a meleg szélvihar hozta el
Ezeket a szerelmes dalokat.
Mozgó felhők rejtették el a fényt.
Ezt épp abban a pillanatban érzékeltem,
Mikor aludni tértem.
Képtelem voltam tartani azt a "narancs-mosolyt".

Örökségül hagytad kincseidet, nekem.
És én mit hagytam hátra neked?
Nem voltam képes visszatartani őket,
Azokat a könnyeket, amik aznap potyogtak.
Abban bíztam, hogy
Csupa kedvességet hagytam hátra.

Nem számít, milyen éles a szél
És milyen meredek az ösvény;
Meg fogom védeni azt, ami fontos nekem.
Elaludtam, s azt álmodtam, hogy
Ez a dal megszólal városodban.

A fény, ami a holnaphoz vezet minket,
Szinte beáramlik az ablakon.
Nyissuk ki az ajtókat azoknak,
Akik ránk várnak!
Szívemben őrzöm álmaimat.
A búcsú segít abban, hogy erősebb legyek.

Ez a meleg szélvihar hozta el
Ezeket a szerelmes dalokat.
Mozgó felhők rejtették el a fényt.
Ezt épp abban a pillanatban érzékeltem,
Mikor aludni tértem.
Képtelem voltam tartani azt a "narancs-mosolyt".

Nem számít, milyen éles a szél
És milyen meredek az ösvény;
Meg fogom védeni azt, ami fontos nekem.
Túláramló emlékeim beletömködtem álmaimba,
S elénekeltem őket.
Egy mosollyal fogok köszönetet mondani neked:
"Viszlát, vigyázz magadra!"

#321 Konoha - Falevél

Nightmare - Falevél



Annak ellenére, hogy még mindig
Kellene éreznem valamit,
Egyszerűen csak unott vagyok.
A távolság közted és köztem,
Kik sosem változunk...
Táncoló, hideg virágok...
Látni akarlak, látni akarlak,
De nem tudlak, ezért álmodozok rólad.
Ha az idő úgy haladna,
Mint a mi gondolkodásmódunk,
Képesek lennénk megérteni egymást?

A virágok elszáradtak,
Megváltozik az évszak.
Semmi sem különbözik,
Még az iskolaépület sem,
Amint régen szokásosan láttam.
Túl fiatalok voltunk.
Mindketten megtaláltuk a válaszokat.
Semmi sem különbözik,
Semmi sincs itt.
Minden csak elhalad mellettem.
El akartalak felejteni, de...
A napok, amiket végigsétáltunk,
És az emlékeink...

Annak ellenére, hogy még mindig
Kellene éreznem valamit,
Egyszerűen csak unott vagyok.
A távolság közted és köztem,
Kik sosem változunk...
Táncoló, hideg virágok...
Látni akarlak, látni akarlak,
De nem tudlak, ezért álmodozok rólad.
Ha az idő úgy haladna,
Mint a mi gondolkodásmódunk,
Képesek lennénk megérteni egymást?

Annak ellenére, hogy még mindig
Kellene éreznem valamit,
Annak ellenére, hogy meg kellett volna
Értenünk egymást,
Nem fogtam fel a könnyek értelmét,
Amiket te mutattál nekem.
Hány év telt el azóta?
Időnként azért gondolsz rám?

A fotón kifakultak a színek,
Kifakult rajta a "nap párja".
Azt terveztük, hogy az óránál találkozunk,
A mi titkos helyünkön.
Attól a naptól fogva,
Még most is csak téged néznélek ott,
De nem látlak.
Táncoló, hideg virágok...

#320 Good Bye - Viszlát!

HIGH and MIGHTY COLOR - Viszlát!



A némaság nem hagy alább.
Leleplezzük a trükköt,
Nem tudunk megállni.
"Nem fog örökké tartani."
Nem fáj a felismerés...

Hazug! Hazug!
Habár már régóta várok,
Nem érzek semmit sem.
Hé, hazug, hazug!
Nem tudok mit tenni.
Soha nem fog eljönni a holnap,
Ha nem kelsz fel...

A hazugságok száma nő,
Érzem a hátamban.
Nevetés a hátam mögött...
Hangos pusztítás...
Tudom, hogy te csak egy
Kibaszott hazudozó vagy.
Menj ki! Kétségkívül...
Kérlek, mondd el most!

Nem látok,
Nem hallok,
Nem félek.
Mondd el, mit gondolsz!
Mondd el, mit érzel!
Nem félek a végtől.
Egy ilyen dolog igazán nem számít...

Hazug! Hazug!
Habár már régóta várok,
Nem érzek semmit sem.
Hé, hazug, hazug!
Nem tudok mit tenni.
Soha nem fog eljönni a holnap,
Ha nem kelsz fel...

Azt mondja nevetve,
Hogy közeleg a vég.
Vedd le rólam a kezedet!
Tudom, hogy te csak egy
Kibaszott hazudozó vagy.
Menj ki! Kétségkívül...
Kérlek, mondd el most!

Nem látok,
Nem hallok,
Nem félek.
Mondd el, mit gondolsz!
Mondd el, mit érzel!
Jobban akartam bízni benned...
Nem akarom többé látni mosolyod.

Nem látok,
Nem hallok,
Nem félek.
Mondd el, mit gondolsz!
Mondd el, mit érzel!
Nem félek a végtől.
Egy ilyen dolog igazán nem számít...

#319 RESONANCE - Rezonancia (Együtthangzás)

exist†trace - Rezonancia (Együtthangzás)



Annak ellenére, hogy megkaptam, amit akartam,
Nem voltam elégedett.
Újra kifutottam...
Levágták a függönyt; lezuhant.
Csengess csak mindenféle megdöbbenés nélkül!

Mennyi mindent fogok még lopni,
Míg elégedett nem leszek?
Még csak megjósolni sem tudom...
Elmondom majd az okot a hátadnak,
Neked, pedig olyan bizonytalanul festesz...

A szabadság egy édes,
Halovány dolog;
Olyan, mint egy illúzió;
Egy korlátlan, lehetetlen valami,
Amibe mélyen beleszeretek...

Ebben az elzárt világban
Nincsenek olyan dolgok,
Mint mondjuk a tökéletesség,
Úgyhogy fogadd el ezt a kiválasztott,
Szükséges ellenállást...

Amit végül elértem, annak két mosolygó arca volt;
Felállítottak egy kedves, de mogorva csapdát,
És továbbra is lesben álltak.

A szabadság egy édes,
Halovány dolog;
Olyan, mint egy illúzió;
Egy korlátlan, lehetetlen valami,
Amibe mélyen beleszeretek...

Ebben az elzárt világban
Nincsenek olyan dolgok,
Mint mondjuk a tökéletesség,
Úgyhogy fogadd el ezt a kiválasztott,
Szükséges ellenállást...

Egy kis lehetőséget találtam
Abban a bezárt ablakban, s
A nyugalomban, ami körülvett engem,
Miután foglyul ejtettek...

#318 Please, please, please - Kérlek, kérlek, kérlek

Miyavi - Kérlek, kérlek, kérlek



Hé, kedvesem, kérlek,
Kérlek, ne hagyj el engem!
Kérlek!

Mindig, mindig a te oldaladon akarok álmodni...
Melletted akarom átélni a te álmaid.

Ahogy a fű és a virágok
Sem nőhetnek víz nélkül,
Úgy az emberek sem létezhetnek
Álmok nélkül - így én sem.

Hé, kedvesem, kérlek,
Kérlek ne hagyj el engem!
Kérlek!

Az a sokminden nem a te részedre szól,
Hanem az enyémre.
Minden, amit neked adok,
Az igazából az enyém.

Hé, kedvesem, kérlek,
Kérlek ne hagyj engem ennyire egyedül!
Kérlek!

Addig minden rendben van,
Míg legalább az álmaimban látlak.
Ezért hát szorítsd erősen,
Szorítsd erősen a kezem, kérlek...

#317 Carry Dawn - Hozd el a hajnalt!

DiO ~Distraught Overlord~ - Hozd el a hajnalt!

Abban az időben,

Mikor a fény elborította a várost,

Eltávoztak azok az emberek, kik számára

Az élet nem tartogatott egy következő napot.

Belefáradtam ebbe az utazásba,

Ami soha nem hozott egy szikrányi reményt sem.

Ma este vándorolnak az emberek.

Mióta harcolok veled mocskos ajkaidért,

El akarom kerülni azokat a szavakat,

Mik úgy jönnek ki belőlem, mint a sóhajok.

Hozd el a hajnalt!

Táncolj az extázisban.

Hozd el a hajnalt!

Hamuvá válok.

Lenézek a felhőkarcolók tetejéről;

A táj túlárad a fényben.

Senki vállára nem nehezedik teherként a magány,

Vagy az egyedüllét megtapasztalása.

Még most is gondolkozom.

Hova akarok menni?

Kivel akarok találkozni?

Mit akarok?

Lebeg a félhold...

Hozd el a hajnalt!

Táncolj az extázisban.

Hozd el a hajnalt!

Hamuvá válok.

Nem számít, ki vagy,

Ha képesek vagyunk közel kerülni egymáshoz.

Nincs más, ki tudna szeretni engem,

Mert félnek attól, hogy sebet ejtek rajtuk.

"Az éjszaka hallott egy összefonódott dalt."

Miért folynak a könnyek?

Ügyesen élsz?

Vagy ez csak egy álom,

Hogy üldözni kell az ostoba életet?

Melyik isten fog rámmosolyogni?

Egyik kérdés sem érdekel...

Ha bízol, cserbenhagynak majd.

Nem úgy tűnik, mintha

Nem bírnék tovább egyedül lenni.

Ezúttal még te is leálltál

Azokkal a gondolatokkal,

Hogy félj a velem való találkozástól.

Hozd el a hajnalt!

Táncolj az extázisban.

Hozd el a hajnalt!

Hamuvá válok.

Ezért ma este, az álmok szavaival

Bőröd alá fogok merülni csábításodban.

Hol van már az,

Hogy szíved a nevetéstől sírjon?

"Emlékeztem egy dalra a bánat pereméről..."

#316 Rotate - Forog...

-OZ- - Forog...

Ha abbahagyod a gondolkodást,

Megáll a világ a mozgásban?

Ha meghalsz, elázik a Föld

Az esőnek köszönhetően?

Talán ez majd mind kiderül...

Ha elszomorodok,

Megáll a világ a mozgásban?

Talán a Föld tánca szórakoztató...

Ha hazudok,

A nappalból hirtelen éjszaka lesz?

Talán mindig ugyanaz történik...

A világ érzéketlen velünk, velünk, velünk!

A Föld általában forog...

Táncolj velem, míg le nem zuhansz!

Ez akár egy gyakorlatlan lépésnek is megfelel.

Táncolj velem, míg mélyebbre nem zuhansz,

Egészen addig, míg már nem lesz szükséged rám.

A világ érzéketlen velünk, velünk, velünk!

A Föld általában forog...

Táncolj velem, míg le nem zuhansz!

Ez akár egy gyakorlatlan lépésnek is megfelel.

Táncolj velem, míg mélyebbre nem zuhansz,

Egészen addig, míg már nem lesz szükséged rám.

Táncolj velem, míg le nem zuhansz!

Ez akár egy gyakorlatlan lépésnek is megfelel.

Táncolj velem, míg mélyebbre nem zuhansz,

Egészen addig, míg már nem lesz szükséged rám,

Eglszen addig, míg már nem lesz szükségem rád.

Táncolj még velem!

Táncolj még velem!

Győzzük le lépéseinket.

#315 Chijou (痴情) - Vak szerelem

the GazettE - Vak szerelem

A kígyó megnyalja a virágot,

Nyugalmat fúr belé.

Ne felejtsd el sóhajaid számát!

Nem fordítja el tekintetét;

Tükröződik benne az őrültség.

Felnevet.

Ez a szerelem miatt van,

Csak amiatt.

Ki akarlak sajátítani magamnak!

Felgyülemlik bennem az irigység.

Ki akarlak sajátítani magamnak!

Örökké, változatlanul...

Nem számít, hányszor vagyunk együtt;

A tettek azok, mik foltot hagynak rajtad.

Ez a vak szerelem olyan mély,

Hogy visszatérni sem tudok.

Összekulcsolt kezeink sóhajainktól nedvesek.

Elfelejtettem mérni pulzusod; alig éreztem.

Olyan, mintha az a rozsdás szag simogatná hajad...

A felsőbbrendűség érzetébe burkolózott.

Ki akarlak sajátítani magamnak!

Felgyülemlik bennem az irigység.

Ki akarlak sajátítani magamnak!

Örökké, változatlanul...

Nem számít, hányszor vagyunk együtt;

A tettek azok, mik foltot hagynak rajtad.

Szétszórtam a sötétpiros színt,

A vak szerelem következményeképpen

Tesz teljesen őrültté.

Azt írtam, "kettő".

Olyan, mintha a szó rám mosolyogna,

S azt mondaná:

"Igen! Nem vagy egyedül!"

Szívem remegni kezd...

#314 CLEVER MONKEY - Okos majom

the GazettE - Okos majom

Ezt a számot annak a becsületes,

Rózsaszín majomnak küldöm.

Elkényeztetett, púderes arcodat

Itt helyben letépem.

Táncolj a sírig,

Te idétlen srác!

Annyira eltérsz tőlem...

Ha ösztönzésre vágysz,

Én megadom neked.

Ez nem utálad feléd...

Hibának fog számítani az,

Hogy túlságosan is öntelt vagy?

Válaszolj, te faszfej!

Okos majom vagy...

Más, mint én.

Okos majom vagy...

Idétlen srác...

Okos majom vagy...

Táncolj a sírig!

Okos majom vagy...

Ismerd meg önmagad!

Ezt a számot annak a becsületes,

Rózsaszín majomnak küldöm.

Elkényeztetett, púderes arcodat

Itt helyben letépem.

Táncolj a sírig,

Te idétlen srác!

Annyira eltérsz tőlem...

Ha ösztönzésre vágysz,

Én megadom neked.

Ez nem utálad feléd...

Hibának fog számítani az,

Hogy túlságosan is öntelt vagy?

Nagy kár...

Okos majom vagy...

Más, mint én.

Okos majom vagy...

Idétlen srác...

Okos majom vagy...

Táncolj a sírig!

Okos majom vagy...

Ismerd meg önmagad!

Okos majom vagy...

Okos majom vagy...

Más, mint én.

Okos majom vagy...

Idétlen srác...

Okos majom vagy...

Táncolj a sírig!

Okos majom vagy...

Ismerd meg önmagad!

Okos majom vagy...

Okos majom vagy...

Ismerd meg önmagad!

Okos majom vagy...

Okos majom vagy...

Okos majom vagy...

#313 Remember the Urge - Emlékezz a vágyra!

the GazettE - Emlékezz a vágyra!

Betöltöttem a hiányos űrt,

Mintha csak feketére lakkoztam volna.

Mióta vagyok ilyen rossz állapotban?

A csúf versengés meglehetősen eltért

Attól az egytől aznap...

A túl sok álmodozás miatt

Volt olyan világos minden.

Most pedig nem érzek semmit sem.

Kedvesem, te a képzeletnek dobtad oda magad,

De bizonyára az enyém is olyan élénk volt.

Most már csak bambulva nézek magam elé.

Hé, hallasz engem?

A lelkek hangja tovaszállt,

Hidegen visszhangzanak.

Mi marad itt,

Az omladozó világ nyomorúságán?

A saját ellenségem...

Most van arra szükség,

Hogy háborgassuk.

A saját ellenséged...

Sose téveszd szem elől!

Tudd, ki az, aki

Nem a te oldaladon áll!

Itt túl sötét van ahhoz,

Hogy ki tudjam fejezni,

Mi ez, és hogy mit látok.

Te mit látsz a végtelen, hiányos űrben?

Mikor mindenben a fájdalmat látja meg,

Az álom egyszerűen csak elröppen.

Csak magadnak hihetsz.

Hé, ne felejtsd el a fényt,

Mi megcsillan a szemeken!

Hisz ott van előtted.

Feltételezem, hogy a mély sötétség

Még mindig létezik.

Csak egy igazság van, nemde?

Hé, hallasz engem?

A lelkek hangja tovaszállt,

Hidegen visszhangzanak.

Mi marad itt,

Az omladozó világ nyomorúságán?

#312 Reiketsu Nariseba

Dir en Grey - Te vagy az egyetlen, ki mostanra elveszett

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Egyre csak nyeled a szart

Azzal a szomorú ábrázatoddal.

Miért nem növeszted a hátadra

A szánalom szárnyait?

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Nyomotok veszett nektek,

Kik mind úgy vagytok felöltözve,

Mint a sztárok?

Na ne röhögtess!

Pénz? Hírnév? Siker?

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj!

Pusztíts!

Pusztíts!

Pusztíts!

Pusztíts!

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Te vagy az egyetlen, mi mostanra elveszett...

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj le!

Szopj!

Még ha hencegsz is valamivel,

Azt is csak azért teszed,

Hogy megvédd magad.

Szopj le...

#311 Agitated Screams of Maggots - Férgek izgatott sikolyai

Dir en Grey - Férgek izgatott sikolyai

Gőgösen ölöm meg azt a legyet.

Úgy vágok majd bele a sebedbe,

Ahogy a sajátomba is.

Nem hallom többé a társadalom hangjait.

Nem értek semmi!

Ti mind tökéletes képmutatók vagytok.

Üvöltsd ki magadból

Az örömöt, az örömöt!

Dalod vérben ázik,

S tele van mindenféle szarral.

Nem tudsz átlyukasztani azzal

Az ezüst színű lövedékkel.

Üvöltsd ki magadból

Az örömöt, az örömöt!

Ez a fekete zászló, te faszfej!

Ordítani akarok minden söpredék hírességnek!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Úgy vágok majd bele a sebedbe,

Ahogy a sajátomba is.

Nem hallom többé a társadalom hangjait.

Meg kellene halnod!

Meg kellene halnod!

Meg kellene halnom!

Meg kellene halnod!

Ez a fekete zászló, te faszfej!

Ordítani akarok minden söpredék hírességnek!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Meg fogom erőszakolni lányod a sírodon!

Hidegvérű...

#310 The Blossoming Beelzebub - Az Ördög virágzik

Dir en Grey - Az Ördög virágzik

Még mindig érzem

Azt a lágy illatot,

Az égett szavakat.

Beleragadtak füleimbe,

Ahogyan minden más;

Összeszedem gondolataim.

Nem látom ma a teliholdat;

A felhők megölték.

Ahogy mindig, most is egyedül

Ülök itt ennél az asztalnál.

A kanál és villa a helyükön vannak,

Szalvéta lóg felsőm nyakánál.

A leves már rég kihűlt ebben a fehér tányérban.

A némaságban hallhatod

Szívdobbanásaim hangját,

És egy kis zajt a szomszédok felől.

Hagytam, hogy a kimerültség úrrá legyen rajtam;

A padlón fekszem.

A táj, amit innen látok,

Meglepően, váratlanul új számomra,

Ezért rögtön valami mocskot kezdek keresni.

Most először vagyok egyedül.

Nem akarok mást, csak nyugovóra térni.

Mikor fognak szárnyak nőni

A mozgó rizs gyökereiből?

Kezeim hátam mögött tartom;

Keresgélek.

Miért nem tudok repülni?

Keresem önmagam.

Miért nem mondja el nekem bárki, akárki?

Miért? Miért?

Éneid megsokszorozódnak.

A kanapé alatt találtam meg

Azt az ezüst kést,

Amit kerestem.

Visszaültem a székre, s megkóstoltam a húst.

Teletömtem a szám a finomnak gondolt rizzsel,

És a szárnyaimat kerestem...

#309 Amon - Ámon

Dir en Grey - Ámon

Ez annyira gyönyörű...

Csak úgy kígyóznak a régi emlékek

Ezen a tájon.

Az áldozat bennem lakozik.

Elpazarolt idő...

Ha már voltam olyan ostoba,

Hogy fokoztam a félelem hangját,

Akkor valahol az álmok lángba borulnak,

S az élet elérhetetlen lesz.

Áldozat...

Imádj!

Elhanyagolod a szexuális élvezeteket.

Ha a jövő romlott, erkölcstelen lesz,

A fényűzés fogja eltemetni

Azt a lengedező virágszirmot.

Az éhezés fogja széthasítani szánkat.

Addig a napig, míg a szívem fel nem kiált...

Mikor ébredsz fel?

Azok a szörnyek már itt vannak a kertek alatt.

Itt az idő!

Tedd össze kezeid,

S végezz a könyörgő Istennel.

Engedd, hogy leigázzuk

Azt a rozsdás éjjelt,

S hagyd, hogy ezt tegyük újra és újra.

Képtelen vagy arra,

Hogy ne nyalogasd ajkaid.

Mintha nem is lennél önmagad...

Mit szeretnél megölni, mégis honnan akarsz rabolni

Ezen az átázott földön?

Vastaps szól az áldozatnak...

Imádj!

Buzgón, türelmesen várok,

Hogy érezhessem a meleg szellőt.

Most másképp szól egy harang,

Úgyhogy menj tovább, vár a pokol...

...És az újjászületés.

Jegyzetek:

A címről

Ámon (bibilai személy) egy júdai király volt, Manassé fia. Miután apja meghalt, ő örökölte a trónt. Nem sokáig uralkodott, mert az udvari emberek összeesküdtek ellene, és megölték. Úgy tartják, hogy a "föld népe" végzett a gyilkosokkal, és később Ámon fia, Jósiás lett az uralkodó. Nem konkrétan népfelkelésről van szó; sokkal inkább az udvarbeli arisztokraták és a szabad birtokos ellentéteiről. Ennek az eredete az asszír külpolitikai orientáció volt, amit ahogy Manassé, úgy maga Ámon is követett.

#308 Diabolos - Bemocskoló

Dir en Grey - Bemocskoló

Ez annak az ijesztő álomnak a folytatása.

Letörlöm könnyeim s visszanézek.

A hamu szemcséi még időben eltűnnek.

Valaki más lábnyomaiban járok,

És kétség nélkül hiszek az álmokban.

Soha nem voltam képes megmutatni neked,

Hogy követem azt a málló ösvényt,

Ami a keskeny ajtóhoz vezet.

Kék bársony...

Emlékezni akarok gyönyörű valódra.

Átszelted a Holt-tengert.

Kék bársony...

Gyönyörű vagy, de akármikor csak megérintelek,

Sebem még a mosolyodat is elorozza.

Érzed a szellőt a réten?

A víz eléri a szívet s életet lehel belé.

De a rügyöket újfent széttaposták.

Drágaságom, mit ajánlanak azok a bolondok?

Mindenki összegyűlik,

Hogy tökéletes kilátásban részesüljenek,

De a vég elkerülhetetlen...

Ezt tudtad eddig is, ugye?

Ez egy kegyetlen világ.

A napokban már csak harcok mennek folyton-folyvást.

Milyen értékes holmit adtál szomszédaidnak?

Nem úgy tűnsz, mintha felkeltél volna álmodból.

Csendben állsz a száraz széllel szemben.

Egy papagáj elveszett; nem találja útját.

Úgy érzem, mindjár megöl a közönyös szerelem.

Mozogjunk!

Menjünk a meztelen toronyba,

Ahol táncot járnak a majmok!

A kísértés nyelve minket is odacsábít.

Megvalósítjuk terveinket a jobb döntés ellen.

A bomlás lelkeket támad meg.

Néha jön az eső, ami aztán hamuvá válik.

Egyre csak ezt fitogtatom, ahogy lenézek rá.

Hozd ide rossz ízű, élénkpiros véredet!

Érzed a szellőt a réten?

A víz eléri a szívet s életet lehel belé.

De a rügyöket újfent széttaposták.

"Nem te változtál meg.

Bántottalak, aztán nevetve meghaltam...

Mégis élünk mindennap, ahogy ez eljön;

Azok a szemek és még ez a vér is.

Engedd meg, hogy ne lehessek többé ember."

Árulás.

Áldozat...

Szülés...

Ó, olyan vagy, mint egy Isten,

De mégis teljesen egyedül vagy a sötétségben,

S nagy magányodban sikítod a te személyes varázsodat.

Beágyazott.

Létezésem lényege vetődött a partra.

Szörnyű szagot áraszt, ahogy a Nap

Elpusztítja a rothadás útján.

Kék bársony...

Emlékezni akarok gyönyörű valódra.

Átszelted a Holt-tengert.

Kék bársony...

Gyönyörű vagy, de akármikor csak megérintelek,

Ezer darabra törik a szívem.

Kék bársony...

Talán ez egy bolondos hazugságnak tűnik,

De én csak... még jobban szeretnék szeretni;

Csak egy kicsivel jobban!

A Napra emelem kifejezéstelen tekintetem.

Nevetek, ahogy másnap meglátom

A csuklóm tegnapról...

Sosem fogok megszabadulni tőle.