Matenrou Opera – Vidám Alkesz
Még ha rá is köpsz,
Még ha rá is kiáltasz,
A holnap ugyanúgy elvakít.
Felejts el mindent, mindent,
Mi feltör torkomból.
Keményen dolgozom azon,
Hogy fejemet mindig a magasban tartsam,
Akkor is, ha testem kimerült.
A „tisztességes emberek” kifejezés
Nem más, csak kamu, ugye?
Én csak várok valakire,
Ki felkínálja nekem hálás szavait.
Kis darab szabadságunkat tartva létezünk.
Ez tart életben számtalan embert, nemde?
Nem kellene törődnünk egymással,
S megosztani az örömünk?
Még most is tisztán látható aggályaidat
Mutatja arcod, sírásra görbülő szád.
Nem megmondtam újra és újra,
Hogy jól vagyok, jól vagyok?
Irigylem azokat az embereket,
Kik tudatában vannak erősségüknek,
S nem félnek kimutatni gyengeségüket.
Kis darab szabadságunkat tartva létezünk.
Ez tart életben számtalan embert, nemde?
Nem kellene törődnünk egymással,
S megosztani az örömünket?
Hé, dühös vagy rám, gyűlölsz,
Már rég egy zavaró tényezővé váltam.
Mi a baj? Mi a baj?
Mi a baj? Mi a baj?
Hajszolod, amit nem érhetsz el,
Megbízol környezetedben,
S nem mutatsz érdeklődést mások véleménye iránt.
És mivel én ezt nem tudnám olyan ügyesen megtenni, mint te,
Ma este újból egy vidám alkeszre játszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése