MIYAVI - Téged védelmezni
Ott hagylak az ágyadban fekve,
Fejem fekete esővel van telve.
Ahogy a Nap kitölti a kék eget,
A horizonton veszélyt érzek.
Nem maradhatunk, hogy ezt a háborút lássuk,
Így a tengerpartra viszlek; inkább ott álljunk,
Bár ott nagyon messze leszünk hazulról, hazulról, hazulról.
Hullanak a cseresznyefa virágai.
Ez az útja, az útja, az útja,
Az útja annak, hogy megvédjelek.
Hogy messze, messze, messze legyek tőled.
Bármit megteszek, hogy elvehessem fájdalmad,
Mely téged bántalmaz,
S megszámolok minden egyes percet, míg az ég kék marad.
Most szembe kell néznünk a félelmeinkkel;
S bár mosoly helyett talán könnyek ülnek arcunkon,
Most itt állunk a fronton, nem tudunk egyesülni.
Továbbra is a múltról álmodozom,
Bár az már rég eltűnt a láthatárról.
Bárcsak vissza, vissza, visszaforgathatnám az idő kerekét…
Hullanak a cseresznyefa virágai.
Ez az útja, az útja, az útja,
Az útja annak, hogy megvédjelek.
Hogy messze, messze, messze legyek tőled.
Bármit megteszek, hogy elvehessem fájdalmad,
Mely téged bántalmaz,
S megszámolok minden egyes percet, míg az ég kék marad.
Még ha ragyogónak is tűnik ez a világ,
Szívemet továbbra is könnyek áztatják.
De hagyom, hogy folyjanak csak;
Lehunyom szemeim s visszatér az idő, mikor még veled voltam.
Ez az útja, az útja, az útja,
Az útja annak, hogy megvédjelek.
Hogy messze, messze, messze legyek tőled.
Bármit megteszek, hogy elvehessem fájdalmad,
Mely téged bántalmaz,
S megszámolok minden egyes percet, míg az ég kék marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése