X-Japan - Karmazsinvörös
Nem tudtam visszanézni,
De te képes voltál tőlem messze menni.
Éreztem, mennyire fájt a szívem,
Téged követni nem volt merszem.
Mikor ránéztem a falon táncoló árnyakra,
Elkezdtem rohanni az éjszaka irányába,
Hogy a bennem rejlő igazságot megtaláljam.
Egyedül állsz a zsúfolt utcán,
A napok árnyai elrejtik szíved falát.
Lehozod az éj szívét, magadat mindentől távol tartván.
Most úgy csörtetsz a viharba, mintha
Valaki arra kényszerített volna.
Nem veszed észre, hogy csak rád gondolok?
Miért hagysz engem egyedül, mondd?
Mikor már azon voltam, hogy elfelejtselek,
Mélyen a földben találtam szívemet.
Tudom, ha visszagondolok azokra a napokra,
Az a szívemet egyszerűen összezúzza -
- De ez nem olyasvalami, mit az ember visszatarthat.
Minden rólad szóló emlékem
Továbbra is ragyog szívemben.
Most titokzatos fények öltöztetik tested,
Ami méginkább szívemhez láncol téged.
Szívemet karmazsinvörössé festette minden, ami fáj,
Nincs más rajtad kívül, ki gyógyíthatná szívem fájdalmát.
Nem számít, hogy próbálok üvölteni,
Nem számít, hogy próbálok elszaladni,
Nincs semmi, amit tudnék tenni.
Falba burkolózott szívem sosem törik többé ketté,
Nem számít, hogy legszívesebben darabjaira szedném.
Sírok, miközben körbevesz a mély karmazsinvörösség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése