#242 LOTUS - Lótusz

Dir en Grey - Lótusz



Lehunyom szemeim...
Ez a hely annyira szomorú.
Sír az íbiszmadár, s
Az a vihar még szívemet is elsöpörte.
Még tovább várok, hogy érezzem a holnapot
Ezzel a képpel, mi egyre csak pattogzik
És elrohad...

Nem tudom eltörölni emlékeimből a könnyeket,
Még a sötétség hangja sem gyógyíthat meg többé,
Ez egészen biztos, valahogy tisztában vagyok vele.
Újra lecsurognak a könnyek emlékeimből.
Körbenézek...
Senki sincs már, akiért élhetnék. Valószínűleg...
Egyedül vagyok.

Hát nem gyönyörű
Ez az eltörölhetetlen seb?
Ha ez az álom el is sorvad,
Szeretni fogsz még?
Ha igen, a holnap nem csak
Csupa ragyogásból fog állni.
Gyenge törekvésed nem egy seb,
Hanem egy ok arra, hogy visszanézz.

Nem tudom eltörölni emlékeimből a könnyeket,
Még a sötétség hangja sem gyógyíthat meg többé,
Ez egészen biztos, valahogy tisztában vagyok vele.

Megtörik az éjjel,
Mindent eldobok szemeid előtt.
Te magad vagy a Hold,
Csak sírni fogsz és aludni...

Egy hiba nem fogja megváltoztatni
Valaki más életútját.
Légy büszke, hagyd,
Hogy az a tiszta, fehér lótusz virágozzon.
Erős törekvéseid nem rendülnek meg többé.
Érezd a szabad eget, hunyd le szemed!

Miben hiszel...?