#215 As if Forever Exists - Ha örökké létezne

凛 (LIN) - Ha örökké létezne



Van valami, amit el akarok mondani neked,
Ki annyira szeretett engem.
A könnyek, amiket aznap ontottál,
Felolvasztották jéggé fagyott szívemet.

Nézz az emberekre, hogy ragyog mindenki!
Bár lett volna bátorságom erősen útnak indulni...!
Habár, habár...
Nem ígérhettem meg, hogy erős leszek,
Mert még nem szakadtam el a múlttól.

Hallottam a csillagok hangját,
Amint eltűntek az éjjeli égen.
Ez mindig is elragadtatott engem.
Újra elküldtem a kívánságom,
Mit az a lágy szellő illusztrált.

Hiányzik egy dal?
Szépiaszínű táj...
Hiányzom?
Sosem felejtelek el!

Lehunytam szemeim, visszaemlékeztem
A nyomokra, mik nem halványultak el.
A hely, amivel úgy voltam, hogy
"Egyszer majd ellátogatok oda!",
Most tisztán ragyog a messzeségben.

Lágyan, lágyan
Kitártam szárnyaimat.
Hisz csak ez az egy hely van,
Ahova visszatérhetek...
Azt hittem, nem leszünk képesek
Újra találkozni, csak az emlékeinkben.
Bocsáss meg!
Mindig is attól szenvedtem, hogy
Bezártam céljaimat.

Hallottam a csillagok hangját,
Amint eltűntek az éjjeli égen,
Aztán újra felbukkantak.
Abban a röpke időben ígéretet tettem...
"Ez a dal elér hozzád!"
Ha lehunyom szemeim,
Látom a lengéseket, igen...
Örökké.

Még ha nem is vagyok a Földön,
Az ugyanúgy forog tovább.
Ha elvesztek egy álmot,
Úgy érzem, minden odalesz.