The GazettE - Fürdőszoba
Miért nem tudok aludni? Mert nem vagyok álmos.
Részeges vagyok a csendtől.
Ha magamban beszélek a szoba csendjében, csak üres leszek itt, belül.
Miért nem tudok aludni?
Mióta megláttalak, egymagam alszom oldalamon.
Lenéztél a nedves padlóra, lógattad fejed alvás közben.
Szembenéztem a valósággal, nem akarok tudni róla.
Nincs bennem érzelem, ennyi az egész.
Még pislogni is elfelejtettem, miközben hang nélkül téged bámultalak.
Aludni akarok, de félek az ébredéstől.
El akarlak felejteni... milyen önző... áh, képtelenség!
Neveden hívlak, a szoba némasága megőrjít.
Elhűlve kiáltottam, ahogyan megragadtam keskeny vállad.
Szembenéztem a valósággal, semmit nem akarok tudni szívem vágyairól.
Visszatartottam lélegzetem, ajkamba haraptam.
Tudtam, hogy nincs értelme a könnyeknek.
Ahogyan ott álltam, egy hang megszólalt mögülem.
Bármit is kitalálsz kifogás gyanánt, nem érdekel.
Mielőtt szememben szomorúság lakozott volna, téged láttalak.
Semmit sem tudtam tenni.
Annyira gyűlöltem magam, azt hittem, abba halok bele...
Te vagy az egyetlen, aki nevet adott nekem.
Nem maradnál ugyanígy mellettem?
Te vagy az egyedül, aki van nekem, te vagy az "édesanyám".
Halványpiros festékkel fehér falra festem körvonalad.
Hozzányomom arcom a tiédhez, halkan nevetek.
Úgy tűnt, hogy krokodilkönnyeim befedik tested, úgy éreztem, eggyé válhatunk.
Lehunyom szemem, a melegség eltűnik.
Melletted leszek.
Miért nem tudok aludni? Mert nem vagyok álmos.
Részeges vagyok a csendtől.
Ha magamban beszélek a szoba csendjében, csak üres leszek itt, belül.
Miért nem tudok aludni?
Mióta megláttalak, egymagam alszom oldalamon.
Lenéztél a nedves padlóra, lógattad fejed alvás közben.
Szembenéztem a valósággal, nem akarok tudni róla.
Nincs bennem érzelem, ennyi az egész.
Még pislogni is elfelejtettem, miközben hang nélkül téged bámultalak.
Aludni akarok, de félek az ébredéstől.
El akarlak felejteni... milyen önző... áh, képtelenség!
Neveden hívlak, a szoba némasága megőrjít.
Elhűlve kiáltottam, ahogyan megragadtam keskeny vállad.
Szembenéztem a valósággal, semmit nem akarok tudni szívem vágyairól.
Visszatartottam lélegzetem, ajkamba haraptam.
Tudtam, hogy nincs értelme a könnyeknek.
Ahogyan ott álltam, egy hang megszólalt mögülem.
Bármit is kitalálsz kifogás gyanánt, nem érdekel.
Mielőtt szememben szomorúság lakozott volna, téged láttalak.
Semmit sem tudtam tenni.
Annyira gyűlöltem magam, azt hittem, abba halok bele...
Te vagy az egyetlen, aki nevet adott nekem.
Nem maradnál ugyanígy mellettem?
Te vagy az egyedül, aki van nekem, te vagy az "édesanyám".
Halványpiros festékkel fehér falra festem körvonalad.
Hozzányomom arcom a tiédhez, halkan nevetek.
Úgy tűnt, hogy krokodilkönnyeim befedik tested, úgy éreztem, eggyé válhatunk.
Lehunyom szemem, a melegség eltűnik.
Melletted leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése