#46 Days - Napok

12012 - Napok



Napok...
Holnap...
Vég...
Kétségek...

Napok...
Holnap...
Vég...
Kétségek...

A bázison elkapták az angyalt, aki a sebeket cipelte.
Remeg... ijedt.

Vizsgálva az ezüstüs, fehér könnyeket, mik végigfutnak tenyeremen
Visszautasítom és megtagadom a valóság hamis szavait.

Azok a síró személyek csókokon osztoznak
Azt képzelem, hogy holnap tisztább idő lesz.
A felhős időt eső követi
Hamarosan elalszom.
Nemsokára a karjaimban foglak tartani, míg a rét látványa közeledik lassan a körhintán.

Köszönöm, kezeim
Abban a tengerben akarok aludni, míg a testem a legmélyebb pontra nem kerül örökre.
Köszönöm, anya
Ha látod, hogy egyedül vagyok,
Ölelj át még egyszer, amíg a testem ketté nem törik!

Azt akarom, hogy valaki válaszoljon nekem és itt ólálkodjon
Szemed fénye eltűnik...
Nyújtsd kezeidet az eszméletlenség univerzumába!
Most mit fogsz karodban tartani?

Végül kedvesen füledbe suttogom: "Viszlát!"
Anya, szeretlek, míg szét nem török.