Versailles - Szerenád
Kezdődik az éjjel... az éjjel, amikor nem tudok aludni.
Látni akarlak.
Nyomasztó a meg nem szakadó idő...
Hosszú a dalom.
Gyanútlanul sétáltunk messze az úton.
Hé... volt egy ígéretünk, ugye?
Nem számít, milyen magas volt a fal, mindig áthidaltuk.
Miért nem vagy itt többé? Látni akarlak...
Ahogy ez is, a szívemben
Minden kérdéses.
Milyen messze kéne mennem?
Menni sem tudok többé...
Egy álomban találkoztam veled, s
Az az álom kegyetlenül eltűnik majd újra.
Igen, akárcsak egy hullócsillag...
A ragyogó fénynek vége,
Keleten sír az éjjeli ég.
Szívem forrong, nyílik az ajtó...
Ha találkozom majd veled újra egy nap,
Látni is foglak?
Nem számít, milyen magas volt a fal, mindig áthidaltuk és idejöttünk.
Köszönöm, most már alhatsz, mert egyedül is tovább tudok menni.
Az álom, amit láttam, visszatér szívembe
Egy nap az éjjeli ég biztosan hajnalba tör át.
Rázkódó szívem visszatér majd mellkasomba
Ez így rendben van - tovább tudok menni, és a
Messzeható hangok áttörnek a sötétségen.
Kezdődik az éjjel... az éjjel, amikor nem tudok aludni.
Látni akarlak.
Nyomasztó a meg nem szakadó idő...
Hosszú a dalom.
Gyanútlanul sétáltunk messze az úton.
Hé... volt egy ígéretünk, ugye?
Nem számít, milyen magas volt a fal, mindig áthidaltuk.
Miért nem vagy itt többé? Látni akarlak...
Ahogy ez is, a szívemben
Minden kérdéses.
Milyen messze kéne mennem?
Menni sem tudok többé...
Egy álomban találkoztam veled, s
Az az álom kegyetlenül eltűnik majd újra.
Igen, akárcsak egy hullócsillag...
A ragyogó fénynek vége,
Keleten sír az éjjeli ég.
Szívem forrong, nyílik az ajtó...
Ha találkozom majd veled újra egy nap,
Látni is foglak?
Nem számít, milyen magas volt a fal, mindig áthidaltuk és idejöttünk.
Köszönöm, most már alhatsz, mert egyedül is tovább tudok menni.
Az álom, amit láttam, visszatér szívembe
Egy nap az éjjeli ég biztosan hajnalba tör át.
Rázkódó szívem visszatér majd mellkasomba
Ez így rendben van - tovább tudok menni, és a
Messzeható hangok áttörnek a sötétségen.
Jegyzetek:
Jasmine You. Róla szól a dal... torokszorító az eleje, ugye? De a végén mégis jön a megnyugtató lezárás, a hálaadás Jasmine-nek, a határozottság a gyászban ("egyedül is tovább tudok menni").. hát.. gratulálok, Versailles.. és nyugodj békében, Jasmine You.
Nézzen engem bárki bárminek. Katolikus suliba jártam. Önszántamból nem szokásom imátkozni, de néha esténként gyújtok egy gyertyát. A szobámban olyan sötétet csinálok, hogy csak a gyertya fénye ad világosságot. Le térdelek a gyertya elé, majd el indítom ezt a számot és imátkozom érte. Néha volt hogy azt éreztem, hogy jelen van a szobámban. Mégpedig onnan, hogy a szám elején szépen szög egyenesen égett a gyertya a végére pedig össze vissza ment a lángja. És majdnem "ki is csapott".
VálaszTörlés