LM.C - Ó, én Júliám!
Lépésről lépésre...
Megismertelek, majd táncoltunk az időről megfeledkezve
Nem tudva semmit csillagaink sorsáról
Nem tudok leállni a szerelemmel!
A kétszínűséggel megvilágított erkölcstelen hold csillapította vágyaimat
Megragadtam sorsomat és sikítottam: miért vagy te csak művészet, Júlia?
Nevetsz és azt mondod, ez egy bolondos szerelem
Mindent eldobok és nyomban hozzád sietek
Ó, én Júliám!
"Kérlek, Istenem, mondd meg nekem: mit kell tennem, hogy az álmom valóra váljon?
Áá.. annyira fáj, nem tudok aludni, ez a te hibád..."
Az éj annyira hosszú, megőríjt!
A következő napfelkelte mintha csak egy generációval később következne be...
Egyedül, elnyelve a sötétségben...
Nem tudok leállni a magányossággal!
Feladtam nevem, kiugrom, ólom szárnyaim szétszakítják testemet
Most az egyszer karmaimmal kapaszkodom a mennyekbe*1,
Miért én, hűséges?
Még ha a szerelem esküje bizonytalan is, nincs, amit veszthetek!
Ó, én Júliám!
"Kérlek, Istenem, válaszolj nekem: mit kell tennem, hogy az álmom valóra váljon?
Áá... látni akarlak most azonnal, sírok az éjjeli égbe, ó, én édes Júliám..."
A sors bolondja vagyok! Hordom a törölt szerelmet!
A sors bolondja vagyok! Túl sok szomorúságot hordtam...
Nevetsz és azt mondod, ez egy bolondos szerelem
Mindent eldobok és nyomban hozzád sietek
Ó, én Júliám!
"Kérlek, Istenem, mondd meg nekem: mit kell tennem, hogy az álmom valóra váljon?
Áá.. annyira fáj, sírok az éjjeli égbe, ó!"
"Mindenki egy nem törölt szerelmet viselve megy aludni?
Ah... kelj fel azonnal, nevess és mondd: ez egy hazugság! Ó, én Júliám..."
Te, ki tudsz aludni, és én, név nélkül;
Akit ostoroz a tragédia esője...
Úgyhogy mondd: jó halál.
Lépésről lépésre...
Megismertelek, majd táncoltunk az időről megfeledkezve
Nem tudva semmit csillagaink sorsáról
Nem tudok leállni a szerelemmel!
A kétszínűséggel megvilágított erkölcstelen hold csillapította vágyaimat
Megragadtam sorsomat és sikítottam: miért vagy te csak művészet, Júlia?
Nevetsz és azt mondod, ez egy bolondos szerelem
Mindent eldobok és nyomban hozzád sietek
Ó, én Júliám!
"Kérlek, Istenem, mondd meg nekem: mit kell tennem, hogy az álmom valóra váljon?
Áá.. annyira fáj, nem tudok aludni, ez a te hibád..."
Az éj annyira hosszú, megőríjt!
A következő napfelkelte mintha csak egy generációval később következne be...
Egyedül, elnyelve a sötétségben...
Nem tudok leállni a magányossággal!
Feladtam nevem, kiugrom, ólom szárnyaim szétszakítják testemet
Most az egyszer karmaimmal kapaszkodom a mennyekbe*1,
Miért én, hűséges?
Még ha a szerelem esküje bizonytalan is, nincs, amit veszthetek!
Ó, én Júliám!
"Kérlek, Istenem, válaszolj nekem: mit kell tennem, hogy az álmom valóra váljon?
Áá... látni akarlak most azonnal, sírok az éjjeli égbe, ó, én édes Júliám..."
A sors bolondja vagyok! Hordom a törölt szerelmet!
A sors bolondja vagyok! Túl sok szomorúságot hordtam...
Nevetsz és azt mondod, ez egy bolondos szerelem
Mindent eldobok és nyomban hozzád sietek
Ó, én Júliám!
"Kérlek, Istenem, mondd meg nekem: mit kell tennem, hogy az álmom valóra váljon?
Áá.. annyira fáj, sírok az éjjeli égbe, ó!"
"Mindenki egy nem törölt szerelmet viselve megy aludni?
Ah... kelj fel azonnal, nevess és mondd: ez egy hazugság! Ó, én Júliám..."
Te, ki tudsz aludni, és én, név nélkül;
Akit ostoroz a tragédia esője...
Úgyhogy mondd: jó halál.
Jegyzetek:
*1: Most az egyszer karmaimmal kapaszkodom a mennyekbe
Nos.. ez angolul teljesen másképp volt, és még ennyi értelmet sem találtam benne.. úgyhogy kicsit itt szabadabbra vettem a formát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése