LM.C - A szellemjárta ház titka
A nevem Horii, ő mellettem pedig Harii
Mindig együtt űzünk tréfát
Egy este kezemnél fogva vezetett.
Első látásra szerelmesek lettünk a lányba, aki jött
Az ő kék szemeivel, tejfehér bőrével és egy piros szalaggal az ő hullámzó, mogyorószín hajában
A mosolya mágikus volt, összeszűkült a mellkasunk.
Anélkül, hogy szólt volna papájának, kilopódzott ágyából és körbe-körbe bolondozott anyukája ruhájában.
Ha mosolyog, az olyan, mint egy szivárvány... Ragyogóan beszínezi ezt az öreg kúriát.
Sok dolog, sok ember veszi körül, de valahogyan ő mégis magányosnak tűnik.
Mindig ártatlannak mutatja magát, de az igazi arca magányosságot tükröz.
De Harii, mi nem tudjuk elkapni őt az áttetsző testünkkel
A csillagok olyan gyönyörűek ma...
Vele akarok lenni tovább, csak egy kicsit tovább...
A nevem Horii, ő mellettem pedig Harii, és van még egy személy,
Aki olyan, mint egy Liliom.
Hajnali háromkor egy szobában voltunk és ma este is,
Felejtsük el az időt és játsszunk!
De mi ketten, akik nem tudják kezelni a nappalt,
Nem lehetünk vele örökké,
Így ezek után ő ma ismét magányos lesz...
De Harii, nem száríthatjuk fel könnyeit a hideg kezünkkel,
Tárjuk fel titkunkat, mielőtt hajnalodna!
Ha az évszakok váltakoznak...
Ha a lány felnő, nem lesz képes látni minket.
Teljesen elfeled majd mindent...
A Hold már kezd homályosodni az ablakon kívül
De Harii, mi nem tudjuk elkapni őt az áttetsző testünkkel
A csillagok olyan gyönyörűek ma...
Mindig mellette akarok lenni!
Tartsd titokban a titkot!
Jegyzetek:
Sosem gondoltam volna, hogy ez a szám erről szól, szerintem nagyon édes lett (: És még én is megértem, mert nem olyan elvont, mint egy-egy GazettE szám. Talán ezért is tetszik.
Harii és Horii szellemek, akiket csak gyerekek láthatnak, abban a kastélyban élnek, ahova a magányos lány költözött apjával. Mikor csak tudtak, vele játszottak éjjel, hiszen nappal nem voltak láthatóak, így a Liliommá átkeresztelt lány nem mindig volt magányos. De szellemeink már tudják, hogy csak azért tudnak játszani vele, mert a gyerekek naivak, hisznek a szellemekben, s tudják, hogyha felnő, ez majd véget ér... De addig is kihasználják az alkalmat.
A végén érzékelhető az elszakadás, a hajnalodás, kicsit kapkodóvá válik a szöveg. Sietniük kell a fény elől, habár a lány mellett szerednének maradni.
Sosem gondoltam volna, hogy ez a szám erről szól, szerintem nagyon édes lett (: És még én is megértem, mert nem olyan elvont, mint egy-egy GazettE szám. Talán ezért is tetszik.
Harii és Horii szellemek, akiket csak gyerekek láthatnak, abban a kastélyban élnek, ahova a magányos lány költözött apjával. Mikor csak tudtak, vele játszottak éjjel, hiszen nappal nem voltak láthatóak, így a Liliommá átkeresztelt lány nem mindig volt magányos. De szellemeink már tudják, hogy csak azért tudnak játszani vele, mert a gyerekek naivak, hisznek a szellemekben, s tudják, hogyha felnő, ez majd véget ér... De addig is kihasználják az alkalmat.
A végén érzékelhető az elszakadás, a hajnalodás, kicsit kapkodóvá válik a szöveg. Sietniük kell a fény elől, habár a lány mellett szerednének maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése