Dir en Grey - Üvegbőr
Jön, és lassan bemocskolja szívemet.
Hideg volt, teljesen egyedül és oly szorosan bezárva
A bűnök mindenhova szétszóródtak...
Körülöttem vannak..
Nem látok.
Hiába jön, úgyis csak összeomlik
Ebben a szomorú és elfeledett kisvárosban.
Az igazságra is hajlamosak vagyunk mélyből jövő hazugságként tekinteni.
Kitárom üvegszárnyaimat,
Fel, a szél irányába, az olvadt jövőbe.
Kérlek, ne menj...
Kérlek, ne menj...
Maradj közel!
Pihentetem kezeim a nehéz és bezárt ajtó tetején, imádkozom.
A magányos jövő eltávozott tőlem, ez a létezés egyik értelme.
Jön, és lassan bemocskolja szívemet.
Hideg volt, teljesen egyedül és oly szorosan bezárva
A bűnök mindenhova szétszóródtak...
Körülöttem vannak..
Nem látok.
Hiába jön, úgyis csak összeomlik
Ebben a szomorú és elfeledett kisvárosban.
Az igazságra is hajlamosak vagyunk mélyből jövő hazugságként tekinteni.
Kitárom üvegszárnyaimat,
Fel, a szél irányába, az olvadt jövőbe.
Kérlek, ne menj...
A közeledben akarok lenni.
Most elfelejtem még a könnyeid és szereteted színét is,
Bármit, csak kérlek, ne menj!
Kérlek, ne menj...
Tarts ki, légy erős a hazugságok előtt!
Vérzem, hogy saját módszerrel kárpotoljak mindent neked.
Milyen erős a vér?
Boldogság, szomorúság, hazugságok... túl közel vannak.
A kéz, ami a gyermekhez tartozik, ki holnap fog megszületni,
Tiszta lesz és semmi más.
Alig látlak könnyeim miatt...
Kitárom üvegszárnyaimat,
Fel, a szél irányába, az olvadt jövőbe.
Kérlek, ne menj...
Kérlek, ne menj...
A közeledben akarok lenni.
Most elfelejtem még a könnyeid és szereteted színét is,
Bármit, csak kérlek, ne menj!
Kérlek, ne menj...
Tarts ki, légy erős a hazugságok előtt!
A valóság harangjai hangosan megkondulnak a mélyből,
Majd mind eltűnnek a szélben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése