The GazettE - Hold
Olyan boldogan nevettél egészen tegnapig...
"Jól vagyok!" - te magad mondtad nekem
Még ha a találkozásunk órái már rég le is teltek,
Melletted akarok lenni.
Mondtam, hogy "Légy a legjobb!" és "Ne veszíts!",
Mindezt elszorult torokkal.
Hajnal. A várost virágok díszítik, akárcsak a temetőben.
Elkísérlek téged.
Vörös, alvó arcod képe még mindig szemeim előtt lebeg.
Mikor visszanézek, csak nevetsz és sírsz,
Ahogy mindig is teszed.
Ijesztő volt arra gondolni, hogy azt hittem, itt jártál,
Én pedig elfutottam.
Szégyen... Az az igazság, hogy...
Minden veled kapcsolatos dolog olyan fájdalmas.
Mindenki búcsút int és kezet ráz az emberrel,
Aki nem fog visszatérni.
Mindenki figyelemmel kísér... a családod, a barátaid,
És te csak mész tovább új életed mindennapjain.
Addig égsz, míg csak a csontod marad meg...
Nem túl forró?
Biztos, hogy fájt, de az is tiszta előttem,
Hogy békében leszel...
Mert a Mennybe jutottál...
Mikor az égre néztem,
A végtelen kékségről Te jutottál eszembe.
Örökké, örökké integetek.
Mikor visszanézek, csak nevetsz és sírsz,
Ahogy mindig...
Éreztem, hogy itt voltál...
Nem foglak elfelejteni.
"Jól vagyok!" - te magad mondtad nekem
Még ha a találkozásunk órái már rég le is teltek,
Melletted akarok lenni.
Mondtam, hogy "Légy a legjobb!" és "Ne veszíts!",
Mindezt elszorult torokkal.
Hajnal. A várost virágok díszítik, akárcsak a temetőben.
Elkísérlek téged.
Vörös, alvó arcod képe még mindig szemeim előtt lebeg.
Mikor visszanézek, csak nevetsz és sírsz,
Ahogy mindig is teszed.
Ijesztő volt arra gondolni, hogy azt hittem, itt jártál,
Én pedig elfutottam.
Szégyen... Az az igazság, hogy...
Minden veled kapcsolatos dolog olyan fájdalmas.
Mindenki búcsút int és kezet ráz az emberrel,
Aki nem fog visszatérni.
Mindenki figyelemmel kísér... a családod, a barátaid,
És te csak mész tovább új életed mindennapjain.
Addig égsz, míg csak a csontod marad meg...
Nem túl forró?
Biztos, hogy fájt, de az is tiszta előttem,
Hogy békében leszel...
Mert a Mennybe jutottál...
Mikor az égre néztem,
A végtelen kékségről Te jutottál eszembe.
Örökké, örökké integetek.
Mikor visszanézek, csak nevetsz és sírsz,
Ahogy mindig...
Éreztem, hogy itt voltál...
Nem foglak elfelejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése