The GazettE - Cérna
Lassan már másfél éve ismerjük egymást,
A sok civakodástól eltávolodtunk.
Az idő, amit együtt töltöttünk, fokozatosan lecsökkent
Közös értékeink eltértek a másikétól.
Az egyik, aki elrabolta boldog mosolyodat, én voltam.
Elkezdtem elfeledni az érzéseket, amiket irántad tápláltam
Igaz, késő, de már tisztában vagyok velük.
Mindig egyedül sírtál, nemde?
Sajnálom, egyedül a magányosság érzetét teremtettem.
"Június nyolcadika van, ez a fényes nap a te születésnapod
El vagy ragadtatva ettől a kis tortától, mint egy gyermek
Minden úgy tűnt, úgy tűnt, úgy tűnt, hogy tele van boldogsággal
Bármely évben, bármely évben, bármely évben... sosem változott."
Az egyik, aki összetörte mosolygó arcod, én voltam.
Mindenki másnál jobban akartalak megérteni.
A tengerparton, ahol együtt sétáltunk
Már csak egy pár lábnyom van.
Szíved, ami oly közel volt, most már annyira messze van...
Hogy már csak nem is látom.
Az emlékeim, amik megmaradtak, csak szépek
Ha visszaemlékezem rájuk, több vagyok, mint boldog.
Bár nem felejtettem el, hogy már minden túl késő,
Nagyon örülök, hogy megismerhettelek.
"Vissza akarok térni ahhoz a nyárhoz, mikor veled voltam, akit elvesztettem...
Nem tudok visszatérni ahhoz a nyárhoz, mikor veled voltam, mert elvesztettelek."
Lassan már másfél éve ismerjük egymást,
A sok civakodástól eltávolodtunk.
Az idő, amit együtt töltöttünk, fokozatosan lecsökkent
Közös értékeink eltértek a másikétól.
Az egyik, aki elrabolta boldog mosolyodat, én voltam.
Elkezdtem elfeledni az érzéseket, amiket irántad tápláltam
Igaz, késő, de már tisztában vagyok velük.
Mindig egyedül sírtál, nemde?
Sajnálom, egyedül a magányosság érzetét teremtettem.
"Június nyolcadika van, ez a fényes nap a te születésnapod
El vagy ragadtatva ettől a kis tortától, mint egy gyermek
Minden úgy tűnt, úgy tűnt, úgy tűnt, hogy tele van boldogsággal
Bármely évben, bármely évben, bármely évben... sosem változott."
Az egyik, aki összetörte mosolygó arcod, én voltam.
Mindenki másnál jobban akartalak megérteni.
A tengerparton, ahol együtt sétáltunk
Már csak egy pár lábnyom van.
Szíved, ami oly közel volt, most már annyira messze van...
Hogy már csak nem is látom.
Az emlékeim, amik megmaradtak, csak szépek
Ha visszaemlékezem rájuk, több vagyok, mint boldog.
Bár nem felejtettem el, hogy már minden túl késő,
Nagyon örülök, hogy megismerhettelek.
"Vissza akarok térni ahhoz a nyárhoz, mikor veled voltam, akit elvesztettem...
Nem tudok visszatérni ahhoz a nyárhoz, mikor veled voltam, mert elvesztettelek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése