The GazettE - Csendes irigység
Úgy tűnik, hogy a felhőszakadástól melankólikussá válok...
Kinek az álma beígért, kié az álom?
Mindannyiótokat szeretném látni.
Mindannyiótokat szeretném szeretni.
Kérlek, tedd meg értem!
Mikor egymás kezét fogjuk, általában egy ismeretlen illat árad a másikéból.
Mindannyiótokat szeretném látni.
Mindannyiótokat szeretném szeretni.
Még ha szabályosan is lélegzem, úgy tűnik, hogy kezdek szétporladni...
Ha mélyebben szeretnél engem azoknál a szavaknál,
El tudnám hinni csupán annyiból, hogy előttem állsz.
Hirtelen a múltat mutatja, olyan könnyű volt minden egyes alkalommal megérinteni egymást...
Könnyek úsznak üres helyeken, nem tudom betölteni azokat.
Úgy tűnik, hogy kiszakadsz a belsőmből,
Igen, te, aki mellettem állsz, mikor békésen egymáshoz bújunk.
Mindannyiótokat szeretném látni.
Mindannyiótokat szeretném szeretni.
A válasz: megfulladni egy mosolyban.
Nem szeretsz, elvesztél, egy árnyék vagy csupán.
Karjaimba zárom, így nem tűnhetnek el.
Ha szeretnél, még akkor is, ha olyan szavakat kiáltottam rád,
El tudnám hinni csupán annyiból, hogy előttem állsz.
Hirtelen a múltat mutatja, fáj minden egyes alkalom, mikor megérintesz...
Szeretni akarlak a belső ürességemben.
Letörlöm könnyeimet, így nem fogod tudni észlelni azokat.
Nincs több dolog, amin nevethetnél előttem.
Mi nem vagyunk többé, csak bújtatjuk a "Viszlát!"-ot.
Együtt akarok lenni veled, sírni akarok erről a "Viszlát!"-ról!
Többet akarok felejteni, mint azokat a visszaemlékezéseket.
Most pedig hagyj magamra ezen az üres helyen,
Ne hajszold azokat a régi napokat.
Ne hagyj többet abból, ami már így is elfogyott.
"Legalább..."
Ragaszkodj ehhez a "Viszlát!"-hoz.
Én még álmomban is ragaszkodom hozzá,
S az ájulásom elenyészik, akárcsak a dohány.
Egy személy, aki szerette azokat a napokat, nem fog visszatérni.
Úgy tűnik, hogy a felhőszakadástól melankólikussá válok...
Kinek az álma beígért, kié az álom?
Mindannyiótokat szeretném látni.
Mindannyiótokat szeretném szeretni.
Kérlek, tedd meg értem!
Mikor egymás kezét fogjuk, általában egy ismeretlen illat árad a másikéból.
Mindannyiótokat szeretném látni.
Mindannyiótokat szeretném szeretni.
Még ha szabályosan is lélegzem, úgy tűnik, hogy kezdek szétporladni...
Ha mélyebben szeretnél engem azoknál a szavaknál,
El tudnám hinni csupán annyiból, hogy előttem állsz.
Hirtelen a múltat mutatja, olyan könnyű volt minden egyes alkalommal megérinteni egymást...
Könnyek úsznak üres helyeken, nem tudom betölteni azokat.
Úgy tűnik, hogy kiszakadsz a belsőmből,
Igen, te, aki mellettem állsz, mikor békésen egymáshoz bújunk.
Mindannyiótokat szeretném látni.
Mindannyiótokat szeretném szeretni.
A válasz: megfulladni egy mosolyban.
Nem szeretsz, elvesztél, egy árnyék vagy csupán.
Karjaimba zárom, így nem tűnhetnek el.
Ha szeretnél, még akkor is, ha olyan szavakat kiáltottam rád,
El tudnám hinni csupán annyiból, hogy előttem állsz.
Hirtelen a múltat mutatja, fáj minden egyes alkalom, mikor megérintesz...
Szeretni akarlak a belső ürességemben.
Letörlöm könnyeimet, így nem fogod tudni észlelni azokat.
Nincs több dolog, amin nevethetnél előttem.
Mi nem vagyunk többé, csak bújtatjuk a "Viszlát!"-ot.
Együtt akarok lenni veled, sírni akarok erről a "Viszlát!"-ról!
Többet akarok felejteni, mint azokat a visszaemlékezéseket.
Most pedig hagyj magamra ezen az üres helyen,
Ne hajszold azokat a régi napokat.
Ne hagyj többet abból, ami már így is elfogyott.
"Legalább..."
Ragaszkodj ehhez a "Viszlát!"-hoz.
Én még álmomban is ragaszkodom hozzá,
S az ájulásom elenyészik, akárcsak a dohány.
Egy személy, aki szerette azokat a napokat, nem fog visszatérni.
Jegyzetek:
A dal egy nő szemszögéből íródott, aki nem akarja, hogy elhagyja a szerelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése