2010. május 14., péntek

#66 Regret - Sajnálat

The GazettE - Sajnálat



Feltűnt, hogy elvesztettem a fonalat. Szorosan kellett volna tartanom örökké.
Ami túláradt és kiloccsant, úgy tűnik, olyan színű, mint amilyen te voltál azon a napon.

Felszedem a szavakat, amiket elhagytál,
Újra a fülembe juttatom őket, újra és újra, biccentettem rá.

Neonrózsaszínben ég, mert nem talállak.
A sikításokat hamar papírra vetették 'nevetséges' címszóval. Kiröhögtem magam.

Feltűnt, hogy elvesztettem a fonalat. Szorosan kellett volna tartanom örökké.
Ami túláradt és kiloccsant, úgy tűnik, pont olyan, mint a dolog, amit te tettél azon a napon.

Felszedem kiontott könnyeidet.
Lehajolok a székhez, amire újra és újra rázuhanok.

Együtt álltunk az úton.

Olyan piercinget kaptam, mint te.
Olyan gyűrűt hordtam, mint te,
És olyan rúzst kentem a számra, mint te.

Olyanra festettem a hajam, mint te.
Olyan könnyeket láttam, mint te,
Mert ugyanazt a nevet kiáltottam, mint te.

Ujjbegyeimen a boldogság keringőzik.

Egy nap majd kézen fogva sétálunk.

Egy ázott utolsó jelenetben nem fogok énekelni, pláne egy fekete-fehér filmben.
Engedjük el kezünket egyszerre, üresnek érzed magad a végén.

Elvágom az elvesztett fonalat, az elhúzott szavakkal alszom el.
Ami túláradt és kiloccsant, teljesen hasonlít rád.

Az álmok örökké álmok maradnak.
Boldogság csak az álmokban van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése