2010. május 17., hétfő

#70 Last Letter - Az utolsó levél

Pierrot - Az utolsó levél



Visszatérsz gondolataim közé, azok a bársonyos, rózsaszín virágok mögötted nyíltak ki.
Még akkor is, ha hamarosan elvesztik színűket és elhervadnak, újra élni fogják életüket.
A haldokló képtelen jövőt választani, a szívem olyan, mint egy érintetlen, ősi folyó:
Végtelenül áramlik a szemben levő partra, aminek maradványai már láthatatlanok.
Vajon át fog kelni a másik oldalra anélkül, hogy elvesztené saját útját?

A kívánság, amiről még sosem álmodoztunk, természetesnek fog tűnni.
A félhomály rejtekében elmosódnak érzéseim, amiket közvetíteni akartam neked.
Elfojtotta őket a féktelen homokvihar...

A tavaszi szellő finoman csiklandozza arcomat. Túláradnak könnyeim, amiket eddig visszatartottam.
Ajkamba harapva látom a véget anélkül, hogy elnéznék azokról a szemekről.
Helyeslően bólintottam, csendben maradtam.
Még csak korlátok sem voltak, amik elválasztottak minket.
Mint ahogyan azon a napon, biztosan találunk még a jövőben.

A kívánság, amiről még sosem álmodoztunk, természetesnek fog tűnni.
A félhomály rejtekében elmosódnak érzéseim, amiket közvetíteni akartam neked.
Elfojtotta őket a féktelen homokvihar...

Ne sírj többet, hisz biztosan látjuk még egymást!

Kívánságunk bármiféle cél nélkül él ártatlan memóriánkból.
Titokban a szívemben hordozom az utolsó levelet, amit sohasem adtam neked oda.

2 megjegyzés:

  1. oh, ez gyönyörűűű *-* imádom ezt a számot! na meg a Pierrotot is ^.~
    köszi, hogy lefordítottad és feltetted ^^
    chuchu~~

    VálaszTörlés
  2. jüüüdeédi vagy ^^ köszi!!

    VálaszTörlés