2010. május 7., péntek

#59 Hi no Hikari Sae Todokanai Kono Basho de - Még a napfény sem éri el ezt a helyet

Miyavi - Még a napfény sem éri el ezt a helyet



Még a napfény sem éri el ezt a helyet. Nézz fel az égre!
Megpróbáltam üldözni a sebesen mozgó felhőket anélkül, hogy pislogtam volna.
Ijesztő volt. Mikor lehunyom szemem, minden hazugságnak tűnik,
A törött felhők és rés köztük. Süvít a szél; így majd újra összekapcsolódnak,
Nem baj, ha kicsit elmaszatolódnak. Egyszerűen csak magam elé nézek.

Nem hullámzó, inkább csak előrehaladó.
Ha megteszem, egy nap majd elcsípem a felhőket.

Ennek a véget nem érő utazásnak a kezdetén nincs semmi, csak kétség.
Másrészről, még ha álmaink és kívánságaink egyszerűek is,
Akarom hinni, hogy léteznek.

Itt nincs egyetlen útjelző tábla sem, de már én magam is tudok készíteni egyet.
Még ha szemem lehunyva is tartom, attól még figyelek és továbbmegyek.

Változtasd meg komolyan a hasztalanságot, az unalmas dolgokat, mint az értékek és károk.
Ha valaminek nincs értelme, értéke sincs. Mutasd meg, hogy semmi sem olyan, mint egy hiábavaló álom!
Menni, változtatni, ugyanolyannak maradni... ez lenne a jövőnk?
Nincs semmi, amit tehetnék, de meg tudom ragadni kezeimmel.

Milyen távol van még a cél?
Milyen távol vagyunk mi magunk?
Még ha visszanézünk is, nincs semmi mögöttünk.
A végtelen puszta vár ránk az utazás végén.

Még ha az embernek fájdalmai vannak és szenved is,
Ha azokat eltörlöm, már az sem volt rossz dolog, hogy megismertelek.
Ha egy kicsivel többet akarsz, az még rendben van.
Nem fogod elengedni a kezem és velem maradsz, ugye?


Jegyzetek:
A címről: akartam valami szebb megfogalmazást, nem ilyen alpári módon hagyni, de.. most nem jött össze. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése