The GazettE - Tizenhét éves
Eldöntöttem, hogy nincs semmi, amit megbánhatnék.
Egy nő áll egyedül a tokiói állomáson, én vagyok az. Nagyon fáradt vagyok...
És nincs értelme élni.
Azt hittem, a boldog napok sosem fognak véget érni.
Méhemben egy gyermeket hordok, aki már most hasonlít rád.
Boldog voltam, annyira boldog, de néhány ismeretlen ok miatt mégsem tudom abbahagyni a sírást.
Mondd, ez elszomorít téged? Vagy ez inkább csak egy teher neked?
Ezért hagytál el és tűntél el egy szó nélkül?
Tizenhetedik tavaszomon gyűlöltem őt és azt az menyasszonyi ruhát, ami a falon lógott.
Mikor vetettem rád egy utolsó pillantást, azt láttam, hogy elsétáltál.
A kép beleégett az agyamba, és nem tudok megszabadulni tőle.
"Belefáradtam abba, hogy szeresselek." - mondtad, és távoztál, mielőtt bármit is mondhattam volna.
Tudod, mit éreztem akkor, mikor rád vártam...?
A fájdalom újra feltör.
Habár sikítok, semmi sem változik és még mindig hurcolom tovább árnyékod.
Nem akarom megnehezíteni gyermekem életét, akinek a születése csak egy véletlen lesz.
Sajnálom. Nem tudlak olyan gyengéden hordozni, ahogy egy anyának kellene.
Tizenhetedik tavaszomon emlékeim felett sírtam, bár tudtam,
Hogy soha többet nem fogok tudni újra visszatérni azokhoz a napokhoz.
Valahol a szívem mélyén kinyújtom kezemet.
Mondd, ez elszomorít téged? Vagy ez inkább csak egy teher neked?
Ezért hagytál el és tűntél el egy szó nélkül?
A menyasszonyi ruhám a falon lóg...
"Hol vagy most?"
"Jól vagy?"
"Boldoggá vált az életed?"
"Nem olyan vagy, mint amilyennek kéne lenned..."
A gyermek felsírása után sem láttam.
Várom a tavaszt...
Eldöntöttem, hogy nincs semmi, amit megbánhatnék.
Egy nő áll egyedül a tokiói állomáson, én vagyok az. Nagyon fáradt vagyok...
És nincs értelme élni.
Azt hittem, a boldog napok sosem fognak véget érni.
Méhemben egy gyermeket hordok, aki már most hasonlít rád.
Boldog voltam, annyira boldog, de néhány ismeretlen ok miatt mégsem tudom abbahagyni a sírást.
Mondd, ez elszomorít téged? Vagy ez inkább csak egy teher neked?
Ezért hagytál el és tűntél el egy szó nélkül?
Tizenhetedik tavaszomon gyűlöltem őt és azt az menyasszonyi ruhát, ami a falon lógott.
Mikor vetettem rád egy utolsó pillantást, azt láttam, hogy elsétáltál.
A kép beleégett az agyamba, és nem tudok megszabadulni tőle.
"Belefáradtam abba, hogy szeresselek." - mondtad, és távoztál, mielőtt bármit is mondhattam volna.
Tudod, mit éreztem akkor, mikor rád vártam...?
A fájdalom újra feltör.
Habár sikítok, semmi sem változik és még mindig hurcolom tovább árnyékod.
Nem akarom megnehezíteni gyermekem életét, akinek a születése csak egy véletlen lesz.
Sajnálom. Nem tudlak olyan gyengéden hordozni, ahogy egy anyának kellene.
Tizenhetedik tavaszomon emlékeim felett sírtam, bár tudtam,
Hogy soha többet nem fogok tudni újra visszatérni azokhoz a napokhoz.
Valahol a szívem mélyén kinyújtom kezemet.
Mondd, ez elszomorít téged? Vagy ez inkább csak egy teher neked?
Ezért hagytál el és tűntél el egy szó nélkül?
A menyasszonyi ruhám a falon lóg...
"Hol vagy most?"
"Jól vagy?"
"Boldoggá vált az életed?"
"Nem olyan vagy, mint amilyennek kéne lenned..."
A gyermek felsírása után sem láttam.
Várom a tavaszt...
Jegyzetek:
A 'juunana sai' jelentése az is lehet, hogy 'tizenhét vágás', mert régen minden egyes évet egy-egy karcolással jeleztek a testen.
A 'juunana sai' jelentése az is lehet, hogy 'tizenhét vágás', mert régen minden egyes évet egy-egy karcolással jeleztek a testen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése