D=OUT - Tavaszi szellő, sálálá...
Sokszor számítottam arra, hogy valaki előbukkan az árnyékból, közben a tavasz illatára gondoltam.
Messzebb vagy, de te is hívogatod az évszakot... Távolság...
A bajok végén egy álom szirmai hullanak le.
A Nap biztos szereti őket mély-... mélyen. Elsüllyedve.
Nincs több könny, mert biztos vagyok benne, hogy az értesülésekre vársz.
A tavaszi szellő lecsapott az alkalomra, hogy vessen egy pillantást a virágzásra,
Hogy becsomagolhassa a könnyeket, amik gyengéden hintáznak a cseresznyefa levelein.
A gondok felturbózzák az életet, hogy aztán elkóborolhassanak tőled.
A tavasz az elmémben van, de egy hideg, északi szél
Szétválasztja az évszakokat, hogy találkozhassanak.
Biztos vagyok benne, hogy ez nem könnyekben, melegségben és gonosz szellemekben különbözik.
Felnéztem az égre, ott volt szertefoszló szeretetem a tavasz iránt.
A könnyfoltos burok gyengéden hintázik a cseresznyefa levelein.
A gondok felturbózzák az életet, hogy aztán elkóborolhassanak tőled.
Az áldozat a mellkasomban még mindig nem ismeri az éjjelt,
Néha megpróbál örökkévalónak mutatkozni.
Könnyes búcsút veszek tőled.
Tavasz, cseresznyefa, sálálá...
Vidd magaddal a gondot, az sosem fog magadra hagyni téged.
Miért fájok itt, belül?
Miért leszek szomorú tőle?
Mindig emlékezni fogok...
Vége.
Sokszor számítottam arra, hogy valaki előbukkan az árnyékból, közben a tavasz illatára gondoltam.
Messzebb vagy, de te is hívogatod az évszakot... Távolság...
A bajok végén egy álom szirmai hullanak le.
A Nap biztos szereti őket mély-... mélyen. Elsüllyedve.
Nincs több könny, mert biztos vagyok benne, hogy az értesülésekre vársz.
A tavaszi szellő lecsapott az alkalomra, hogy vessen egy pillantást a virágzásra,
Hogy becsomagolhassa a könnyeket, amik gyengéden hintáznak a cseresznyefa levelein.
A gondok felturbózzák az életet, hogy aztán elkóborolhassanak tőled.
A tavasz az elmémben van, de egy hideg, északi szél
Szétválasztja az évszakokat, hogy találkozhassanak.
Biztos vagyok benne, hogy ez nem könnyekben, melegségben és gonosz szellemekben különbözik.
Felnéztem az égre, ott volt szertefoszló szeretetem a tavasz iránt.
A könnyfoltos burok gyengéden hintázik a cseresznyefa levelein.
A gondok felturbózzák az életet, hogy aztán elkóborolhassanak tőled.
Az áldozat a mellkasomban még mindig nem ismeri az éjjelt,
Néha megpróbál örökkévalónak mutatkozni.
Könnyes búcsút veszek tőled.
Tavasz, cseresznyefa, sálálá...
Vidd magaddal a gondot, az sosem fog magadra hagyni téged.
Miért fájok itt, belül?
Miért leszek szomorú tőle?
Mindig emlékezni fogok...
Vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése