#99 Vanilla - Vanília

Gackt - Vanília



Tisztességes tanára vagy az erkölcsnek, mondhatom!
Lerajzolsz engem ügyes ujjaiddal.
Én csak egy szűzies terrorista vagyok.
Gondolataid felhalmozódnak,
Mint mikor a dolgok folyton megismétlődnek.

A romantika szakorvosát megkötözték,
Hosszú körmeidet használtad rajtam.
Egy egoista, aki meg akarja erősíteni a szerelmet.
Egészen addig élősködni akarok rajtad, míg benned vagyok...

Tartsd magad tisztes távolságban tőlem,
Aah~
Mielőtt elvesztem az eszem.

Szeretni... rendben van ez a dolog, ugye?
A rázkódó éjszakában épp olyan jó.
Még... Mélyebben!
Ez már az őrjítés határa.
Ajkaimat használtam, hogy egybeolvadjunk.
Én vagyok a te... vaníliád.

"Túlságosan is mesterkélt vagy."
Hideg vagy, mint a műanyag.
Szexi vagy, mint egy ökológus,
De azok az égető csókok már irritálóak.

Arcod eltorzult.
Aah~
Kérlek, hagyd, hogy önmagam legyek!

Szeretni... rendben van ez a dolog, ugye?
A rázkódó éjszakában épp olyan jó.
Még... Gyorsabban!
Ajkaink már lassan fájdalmasan nedvesek.
Nem kell több szó.
Te és én... valljuk be, nincs köztünk perzselő szerelem.

Aah~
Hány reggelen üdvözöltük már egymást...
Aah~
Úgy tűnik, véget érnek az éjszakázások.
Aah~
Szétszóródtunk a levegőben.
Aah~
Fehér virágok vesznek körül minket.

Szeretni... rendben van ez a dolog, ugye?
A rázkódó éjszakában épp olyan jó.
"Láttam egy farkat."
Ez már kezd kínossá válni.
Beléd estem, ez van!
A személyzet is látja, hogy térdre borulok előtted.
Szükségem van rád, nem hagylak el!

Szeretni... rendben van ez a dolog, ugye?
A rázkódó éjszakában épp olyan jó.
Még...
Te vagy...
Csípőmet használtam, hogy egybeolvadjunk.
Te vagy az én... vaníliám.