#96 Guren - Vörös Lótusz

The GazettE - Vörös Lótusz



Sajnálom... de engedd meg, hogy csak egy kicsit aludhassak még a te neveddel.

Az elhaladó napok közelebb hoztak minket egymáshoz.
A fájdalom élvezettel társul,
Tükröződik mindkettőnk kezein.
Sírok, ha rád gondolok...
Eső helyett szomorúság esik, addig jó, míg nem tudunk róla.
Nyugalmamban is a remegésre gondoltam.
Mit néznek ezek az elégedetlen szemek?

Kérlek, ne tűnj el!
Hadd haljam azt a kis sóhajt!
Szívdobbanásaimmal együtt sírok,
Azt akarom, hogy idejöjj!

Ha lenne folytatása a változatlan álmoknak,
Ne hagyd, hogy abbamaradjanak,
Akkor sem, ha nem is boldogságnak hívják.
Azok a fulladozó napok sosem esnek egybe...

Kérlek, ne tűnj el!
Hadd haljam azt a kis sóhajt!
Szívdobbanásaimmal együtt sírok,
Azt akarom, hogy idejöjj!

Még ha a mentő kezek halványnak is tűnnek,
Begubóznak minden egyes másodpercben.
Vajon el fog szakadni a kötél és hamuvá lesz?

Kérlek, ne tűnj el!
Hallani akarom azt a kis sóhajt
Az apró szívdobbanás erejével.
Kérlek hagyd, hogy elérhessen téged az a kelletlen ima.
Öleld át a nevet, mit nem tudok kikiáltani.
Ha az ujjaimon számolok... a holnap nem fog eltűnni.
Bedugult fülekkel is hallottam a bölcső nyikorgó hangját.

Bár nem hoztuk helyre a tavaszt, a vörös lótusz ugyanúgy virágzik.