#98 Eternal Silence - Örök Némaság

Phantasmagoria - Örök Némaság



A hegyen túl egy macskaköves utca emelkedik,
Mint a Nap, és a kedvenc zongorahangjaid.
Az a mindennapi eset örökké ebbe a porszembe ágyazódott bele.
Lendül egy esernyő, a Hold megtöltötte a napot,
A nap értelme csupán annyi, hogy véletlenül találkoztunk.

Élsz. Hadd halljam pulzusod, véred áramlását!

A mennyre vágyom, találkozni akarok veled.
Örökké sétálok ezeken az átlagos napokon.
A mennyre vágyom, találkozni akarok veled.
Hagyd, hogy járjam a magam útját és annak célját.

Egyedül mentem a holdsütötte úton,
Ahol visszaemlékezem rád és azokra a zongorahangokra, amiket hallottam.
Senki szavára nincs szükségem. Vajon továbbra is fogom hallani azokat a hangokat?

Megindító, régi emlékek...
Látom az első napot, mikor találkoztunk!

Élsz. Hadd halljam pulzusod, véred áramlását!

A mennyre vágyom, találkozni akarok veled.
Itt túl hideg van, és túl nagy csend...
A mennyre vágyom, találkozni akarok veled.
Az idő ajtaja nem fog kinyílni, ahogyan szemeid sem.

Itt már örökké némaság lesz? Meghallgatnád kívánságom?
Nem fogok elbúcsúzni még akkor sem, ha nem láthatlak most.

A mennyre vágyom.
Nem baj, ha még mindig nem érted ezt a világot,
Nem baj, ha már leszálltál ebbe a világba.
A mennyre vágyom, mert ha eljön az idő, bármikor láthatlak.
A mennyre vágyom, mentem, hogy találkozhassam veled.
A mennyre vágyom...
A mennyre vágyom...

Arra a "virágra" fogok nézni.
Arra a "virágra... Arra a "virágra"...
Addig a napig.